Most már teljes lelki
nyugalommal ki tudom jelenteni azt, hogy Alessandro Baricco a rövid próza
mestere, és én is ezeket a köteteket szeretem tőle. Nagyon ért a koncentrált
történetek kivitelezéséhez, amely képességét a Háromszor hajnalban szintén
megcsillogtatta. Megvalósítása a Vértelenült idézte fel bennem, amit szintén
nagy élvezettel olvastam. Így ha az tetszett tőle, akkor valószínűleg ez is
fog.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2013 Helikon Kiadó kortárs fikció négy csillag |
Három történet, három
epizód egy szálloda halljában. Meg egy kocsiban. Titkok és érzelmek, féltett
gondolatok és sejtelmes vallomások – más és más köntösben.
E könyv főszereplői azzal
a dilemmával szembesülnek, hogy folytassák-e tovább megszokott életüket, vagy
vállalják-e az újrakezdés kockázatát.
Életük titkokat rejt,
történetük egy krimi izgalmasságát kínálja.
És mire a hajnal reggelbe
fordul, valamennyi titokra fény derül…
Már a Mr. Gwyn olvasása
közben is feltűnt a regény címe, és már akkor sejtettem, hogy valami köze lesz
a két kötetnek egymáshoz. Baricco nem hagyott sokáig kétségben, hisz a könyv
egy megjegyzéssel indít, ahol kifejti a kapcsolatot. Mint kiderült, a Háromszor
hajnalbant utólag írta meg, mert kedvet kapott hozzá a Mr. Gwyn közben. Ugyan
kapcsolódnak egymáshoz, de különálló kötetként is tökéletesen megállják a
helyüket.
Történetünk…
három találkozásból áll,
amelyek közül mindegyiknek köze van egy szállodához. Férfiak és nők futnak
össze életük egy pontján, ahol fontos döntéseket kell meghozniuk. Vajon mernek változtatni
az életükön?
Ez egy izgalmas és jól
felépített kötet. Kellően megalapozza mindig a hangulatot, és az egységek
lezárása előtt képes megdöbbenteni és meglepni. Pörgős párbeszédeket váltogat
hosszabb leírós részekkel, amelyek olvasás közben meg tudunk pihenni. Mivel
mindig csak két ember beszélget, így nem nehéz követni, hogy mikor ki szólal
meg, de az x-edik oldal után már jól esne egy levegővétel.
Számomra az első rész volt
a legmegdöbbentőbb, ami így meg is alapozta az egész olvasmányélményemet. Egy
munkába igyekvő férfi és egy részeg nő találkozik a szálloda halljában, és
mindketten elég furcsán viselkednek. Tudod, hogy titkolnak valamit, és próbálod
megfejteni, de nagyon jól takargatják igazi valójukat. Aztán pofán vág az
igazság, és ott ülsz teljesen értetlenül.
A második részben a
szálloda portása és a frissen megérkezett párocska női tagja között alakul ki
beszélgetés, amikor utóbbi törölközőért megy le. A lány beolvas a férfinak,
hogy nem mert nagyot álmodni, ezért ragadt meg ebben a pozícióban, amire
kontraként a portás rávilágít az elfuserált kapcsolatára. A csajjal ugyanis elég
rosszul bánik a barátja, de nem gondolja, hogy kapna nála jobbat. Itt leginkább
felismerések értek és magyarázatot kaptam, de szintén elgondolkodtatott.
 |
| Forrás: Pinterest |
Az utolsó egységben
szintén a szállodából indulunk, de nagy részét egy autóban töltjük. A férfi is
későn bukkan fel, viszont szerves részét képezi a megoldásnak. Egy nőt
követünk, aki egy árva fiúnak akar jobb életet teremteni, ha már ő nem lehetett
jó anyja a saját fiának. A másodikkal párhuzamba állítva itt is menekülünk,
viszont sokkal dominánsabbak a hölgyemény belsőjében lezajló folyamatok.
A kötet visszatérő témája
az újrakezdés. Felteszi a kérdést, hogy vajon lehetséges-e, vagy csak egy
ábrándot hajkurászunk vele, majd az egyes sorsokkal különböző válaszokat ad rá.
Szintén fontos eleme a fiatalkori élmények befolyásoló hatása a felnőtt életre,
és hogy merünk-e változtatni vagy predesztinálva érezzük magunkat.
Összességében
A Vértelenülhöz hasonlóan
ez is egy ütős Baricco kötet, amely mindig képes meglepni. Helyzeteken keresztül
vonhatjuk le a tanulságokat, miközben végig azon gondolkodsz, hogy milyen
izgalmat tartogat neked. Ugyan kapcsolódik a Mr. Gwynhez, de olvasható teljes
mértékben különálló könyvként.
„– Csak nem azt akarja mondani, hogy még sosem gondolt rá? Mindent otthagyni és elölről kezdeni.”
~~~
„– Már korábban el kellett volna mennem, mielőtt még maga bejött. Csak egyszerűen képtelen voltam felállni abból a fotelból.
– Valószínűleg nem volt hozzá kedve.
– Lehetséges. De ez abszolút illogikus lenne egy olyan valakitől, amilyen én vagyok.
– Miért, soha nem követ el semmilyen illogikus dolgot?
– Nem.
– Soha semmilyen hibát?
– Gyakran, de soha nem illogikusat.
– Miért, a kettő nem ugyanaz?
– Egyáltalán nem.”
~~~
„[…] a nő úgy érezte, hogy képtelen megemészteni azt, hogy ez a gyerek magára maradt. Meg egyáltalán, milyen szomorú ez az egész. Egyetlen gyerek sem érdemli meg, hogy ilyen áldatlan helyzetbe kerüljön.”
~~~
„Minden füstölt, mondta a fiú. Nagyon sokáig fog még füstölni, gondolta a nő. És azt kérdezte magától, hogy vajon van-e arra esély, akár csak minimális is, hogy az ember újra messzire lásson, amikor előttünk, valamennyiünk előtt, mindig ott van néhány füstölgő rom, és ez előtt a gyerek előtt itt, mindenkinél inkább…”
~~~
„– Oké, van egy dolog, amit tudnod kell, Malcolm, mégpedig az, hogy amikor az ember szükségét érzi, hogy sírjon, meg kell tennie, felesleges túl sokat problémázni rajta.
– Igen.
– Utána minden könnyebb lesz.
– Igen.
– Van egy zsebkendőd?
– Nincs.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése