Mi történt a Digby Road-on? | Rachel Joyce

Egyértelmű borítóvásárlás volt Rachel Joyce Ellopott pillanat című regénye. Ugyan elolvastam a fülszöveget is, és valahonnan kiderült számomra a két másodperces idővisszaállítás, de többet nem tudtam róla. Azt hittem, hogy a hozzátoldott két másodpercre lesz kihegyezve a történet, de nem így történt. Sokkal inkább egy hetvenes évekbeli karakterdráma, amelyet érdekes volt követni, de engem lelkileg eléggé megviselt.

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2014
Maxim Könyvkiadó
kortárs fikció
három csillag

Byron Hemmings hétköznapi reggelre ébred: iskolai egyenruhája a szék hátán hever, a húga veszekszik vele a reggelinél, odalentről hallja anyja cipőjének kopogását a konyhából. Amikor aztán hármasban elindulnak otthonról, és a tavaszi reggel sűrű párája veszi körbe őket, minden megváltozik. Csak egyetlen szörnyű pillanat, és valami olyan váratlan dolog történik, hogy Byron egész élete kizökken. Az édesanyja mintha észre sem venné, de a tizenkét éves Byron érti, hogy attól a pillanattól fogva már semmi nem lehet ugyanaz. Mi történt, és ki az oka? Napok, hetek telnek el, és Byron tökéletes világa megrázkódik. A szüleiben nem bízhat, ezért legjobb barátjával, Jamesszel szövetkezik, és a két fiú tervet kovácsol…

 

A borító továbbra is csodálatos. Nagyon tetszik a rajzstílusa és a hangulat amit árasztott. A pitypang mellett a belső fülön található vízparti fotel volt a kedvencem, és sokáig nem is tudtam, hogy ennek mélyebb jelentése is lesz. Talán több lápot még elviselt volna, de így is átadta a ködös és helyenként nyomasztó hangulatot.

 

Történetünk…

kettőből fonódik eggyé. Az egyikben Byront és a családját követjük végig, ahogy a hozzáadott két másodperc megváltoztatja az életüket. Épp iskolába tartanak kocsival, és elütnek egy biciklis kislányt. Anyja, Diana azonban nem emlékszik erre, de Byron addig győzködi, míg utána nem járnak. Az anyukák mélyebb barátságba keverednek, amit Byron barátjával egyetemben megfigyel, mert különös az egész helyzet. Pont mint a másik szál is, ahol Jim fejében tartózkodunk, aki egy bezárt pszichiátriából szabadult ki, és mivel nincs hova mennie, itt marad a városban. Munkát vállal, és jelenleg egy étteremben pucolja az asztalokat. Egy nap azonban őt is elütik, aminek következtében lassan felelevenedik előtte az elfeledett múltja.

A két rész látszólag teljesen független egymástól, de a végén mindenre fény derül. Ugyan egy ideje már sejtettem az összecsengést, de a tényleges fordulatok így is megleptek. Viszont erről nem szeretnék többet mondani, de gondoltam ennyiben megemlítem nektek.

Forrás: Pinterest

A regény középpontjában a Digby Road áll, amely egy szegényebbek által lakott környék. Az egész város baljós hangulatot áraszt a láp közelsége miatt, de ez a rész sokkal ijesztőbb, mint bárhol máshol. Ehhez az is hozzátett, hogy Byron gyerekszemszögéből látjuk az eseményeket, és a lírai leírásokon keresztül elevenedik meg a szemünk előtt. Ez rendesen rányomta az alaphangulatra a bélyeget, amely kitartott egészen a könyv végéig.

 

A legellenszenvesebb karakter Byron apja, aki egy gyökér. Egész héten a Cityben dolgozik, és csak hétvégére jár haza, hogy jól ráerőszakolja magát a feleségére, meg szóban bántalmazzon mindenkit. Nem is látja őket egész héten, de mégis érezni az elnyomó hatalmát. Ő rendelkezik a pénz felett, és nem engedi a Dianát sem dolgozni. Az asszonynak még barátai sem lehetnek, főleg nem olyanok, akiket meghív magához. Minden nap reggel-este telefonál ellenőrzésképp, hogy még véletlenül se legyen nyugta senkinek sem. Szegény Byront sem hagyja békén, akit spiclinek akar használni. Elmesél egy történetet a saját apjával kapcsolatban, amivel bizalmaskodni akar a fiával, de ez egy aljas húzás volt tőle. Azt hittem, hogy rá és a bántalmazására lesz kihegyezve a történet, de nem így volt.

 

A másik kevésbé szimpatikus karakter Beverley, aki már túlságosan is tenyérbemászó. Vele az osztályok közti különbséget szimbolizálta az írónő, de akkor is egy manipulatív rima, aki csak kihasználja Byron édesanyját. Először én is kedvesnek gondoltam, de egy idő után elkezdett sok lenni, és akkor már megláttam a rést a pajzson. Az eltűnt öngyújtó csak a kezdet volt. Diana pedig végre megörülve, hogy igazi kebelbarátnője van, mindent megtesz érte. Azt hittem, hogy evvel kapcsolatban bejön majd egy LMBTQ szál is, de nem így lett (lehet, hogy már csak én látok bele mindent mindenhova). Az általa bemutatott társadalmi különbségek viszont érdekes voltak, meglepődtem a hetvenes évek vidéki Angliáján.

Forrás: Pinterest

Jimet idővel sikerült összeraknom. Az ő szála eszembe juttatta a Virágot Algernonnakot és A kutya különös esete az éjszakábant. Nem tudtam eldönteni, hogy most szimplán buta szegény, vagy mentális betegségben szenved. Nem emlékszik a múltjára, kényszeres tevékenységei vannak, valamint egy furgonban lakik. A pszichiátria és a betegségének kiderülése után már tisztult a kép, de eléggé megviseltek a részei, hiszen rendszerint együtt szoktam érezni az olvasott karakterekkel. És egy skizofrén, tudathasadásos és pszichózisos betegnél ez nem feltétlenül szerencsés. Nem beszél sokat, mert dadog, ettől függetlenül szeretik a környezetében, és értékes tagja a kis közösségnek a maga egyszerűségben.

A könyv az apró történések súlyával foglalkozik. Fokozatosan hint el információkat a végkifejletről, és ezt okosan teszi. Pár dolog nekem is szemet szúrt így utólag, de biztosan volt olyan dolog, amin keresztülsiklottam. Egy második olvasás biztos árnyalná az élményt, de nekem elég volt egyszer is. Most, ahogy írom ezt a bejegyzést, jöttem rá, hogy megvalósításban hasonlít egy kicsit Gogol A köpönyegére, hisz ott is egy látszólag jelentéktelen esemény hatalmas lavinát indított el, amely itt tragédiák kupacába torkollik.

 

Egy dolog azonban nagyon idegesített benne, mégpedig a random francia mondatok. Értem én, hogy Byron és a legjobb barátja, James ezen a nyelven kommunikálnak, ha valami titokról akarnak beszélni, de egy lábjegyzet nem ártott volna. Én nem értek franciául, és nem is szeretem a nyelvet. Aztán lehet, hogy teljes mértékben felesleges mondatok voltak belepakolva, de én akkor is kíváncsi lettem volna, és így kizárva éreztem magam.

Forrás: Pinterest

Összességében

Aki szereti a lassú folyású lelki folyamatokra épülő karakterdrámát, amelyben nagy szerepet kap a mentális egészség, annak tudom ajánlani. Aki viszont nagyon beleéli magát, annak csak csínján. Értékes könyv, elgondolkodtató tartalommal, és ha a cselekményre fókuszál, akkor még gyorsan is lehet haladni vele. De már kezdem érteni, hogy miért kerülöm az ilyen típusú regényeket.

„James Lowe egyszer azt mondta Byronnak, a varázslás csak játék az igazsággal. És nem tévedett. Hogy az emberek mit látnak, mondta, nagyrészt attól függ, hogy mit akarnak látni.”

~~~

„Ha az ember nem tud arról, hogy rosszat tett, akkor nem bűnöző.”

~~~

„– Senki sem tudja, mi a normális, Jim. Csak tesszük, ami tőlünk telik.”

~~~

„– Az áldozatból támadó lett – mondja Paula. – A trauma miatt. Előfordul az ilyen.”

~~~

„Semmi sem véletlen. Minden okkal történik, és az ok mélyen bennünk rejtezik.”

~~~

„Tudta, hogy a felnőttek néha okkal boldogtalanok: bizonyos dolgokban nincs választásuk. Például amikor a Halállal találják szembe magukat. Vagy a bánat fájdalmával.”

~~~

„– Viszont a történelem nem igaz – mondta James. – Hiszen amikor gondolkodunk róla, csak azt tudjuk, amit valaki más mondott el.”