Minden okkal történik | Gabrielle Zevin

Másodjára vettem le Gabrielle Zevin regényét a polcról. Két hete visszaraktam az első oldal után, mert nem érzetem rá hangulatot. Nem olyan volt a nyitánya, amit vártam volna tőle, és nem mellesleg a főszereplőnk nem szereti azokat a könyveket, amiket én. De csak nem hagyott nyugodni az Egy könyvmoly regényes élete, mely anno a címe miatt tett kíváncsivá. És be kell valljam, elgondolkodtatott az életről.

Magyar megjelenés éve: 2014
Magnólia Kiadó
kortárs fikció
négy csillag

A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át.

Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmeslevél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „senki sem különálló sziget”.

Szerintem nem véletlenül merülök bele régebbi korok és fantáziák világába. Ott érzem magam biztonságban napjaink problémái elől. Ez szemellenzős hozzáállás, viszont szórakozásért olvas az ember, nem? Néhanapján azonban kezembe akad egy-egy olyan könyv, amire valamiért (az indok itt teljes mértékben változatos) rászánom magam, és végül tetszik. Ipari mennyiségben azonban mégsem olvasnám.

Történetünk…

egy koravén könyvesboltosról szól, aki felesége halála után megkeseredett életét éli egy kis szigeten. Hetente egyszer rituálisan leissza magát a sárga földig, az egyik alkalom után azonban eltűnik a magángyűjteményének leghíresebb kötete. Égen-földön keresi, és ha ez még nem lett volna elég, nem sokkal később egy totyogós kislányt talál a könyvesboltjában azzal a címzéssel, hogy itt biztos jó helye lesz a lurkónak. A beállt változások pozitív irányba mozdítják el hősünk életét, jóba lesz egy helyi rendőrrel, többet beszél a sógornőjével, gyakrabban látogatják a helyiek a boltját és még az új könyvügynökről is kiderül, hogy nem is olyan rossz a szakmájában.

Először is le kell szögeznem, hogy az elején nem kedveltem hősünket A. J. Fickryt. Egy magát felsőbbrendűnek gondoló sznobnak véltem, akinek a könyvesboltja a béke szigetét képviseli a szigeten. De itt van ő, aki különcségével és furcsaságaival elriasztja az embereket. Nem törődik a tucatdolgokkal, főleg nem közvéleménnyel, hanem a maga feje után megy. Ezért is lepődtem meg hogy kezdetben csak 39 éves. Beszédmodorából és viselkedéséből sokkal idősebbként élt a képzeletemben. Az önsajnálat mestere, de a „fejezetek” elején található irodalmi művek rövid és sajátos összefoglalói/ajánlói alapján sejtettem, hogy nem volt ő mindig ilyen. Tetszettek ezek az apró szösszenetek, holott egyiket sem ismertem, maximum a szerzőjét. A regényben több könyv említésre kerül kisebb nagyobb terjedelemben, amelyek közül A könyvtolvaj melengette meg a szívemet. Már az első mondatokból kitaláltam, hogy róla van szó, pedig még nem is említették a címét.

Forrás: Pinterest

A megtört és az éltet már kevésbé vágyó férfit megmentő fiatal szerzet egy bevált fordulat lehet az irodalomban, mert a Férfiidők lányregénye után ez a második olyan olvasmányom, ahol pont ez volt a menet. Hiszen az édesanyja által otthagyott Maya jelenti Fickry napsugarát. Nincs szíve nevelőotthonba adni, holott sosem volt gyereke, és fogalma sincsen, hogyan is kéne ezt csinálni. Maya megnyitja előtte a világot, nem csak azért, mert több ember jön miatta a boltba, hanem olyan irodalommal megismerkedik, amitől eddig ódzkodott. Mert azért mégsem adhat egy kisgyereknek Poet esti mese gyanánt. Abban már a kezdetektől biztos voltam, hogy olvasó lány cseperedik Mayából, az hogy írópalánta válik belőle csak hab volt a tortán. Nagyon szépen követhetjük a felnőtté válásának történetét, a szemünk előtt válik a kis totyogósból a gimnáziumi történetíró pályázat makacs tinijévé.

Csodabogarakkal van tele a könyv. Ott van például Daniel, az alkoholista, nőcsábász, hűtlen és reménytelen író, aki nem mellesleg Fickry sógornőjének a férje. Visszataszító az egész lénye, Maya mégis szeret vele időt tölteni. Felesége, Ismay, a helyi általános iskola tanárnője és a színjátszókör vezetője is fontos része a történetnek, pedig ezt aztán főleg nem néztem ki belőle. Aztán meg kell hogy említsem Lambaiset, a krimiolvasó rendőrt, akinek a hatására indult el a könyvesbolt első könyvklubja, és aki Fickry illetve a kis keresztlánya hatására kezdett el másféle könyveket is olvasni. Végül ott van még Amelia, a könyvügynök, akiről tudtam, hogy nem lehet epizódszereplő, hiszen minden szezonban jelennek meg új könyvek. Az ő élete sem egy leányálom, de legalább azzal foglalkozhat, amivel szeretne.

Rengeteg olvasással és könyvekkel kapcsolatos gondolat bújik meg a lapokon, amely átmegy az életről való filozofálgatásba. És emellett maga a történet is érdekes. Meglepő dolgok derülnek ki útközben, amely mindegyszer megerősítette bennem, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. A végét ugyan nem könnyeztem meg, de megérintett. Értékes könyvnek tartom a maga rövidségében.

Forrás: Pinterest

És végül következzék néhány kedvcsináló idézet.

„Kizárólag könyvekről beszélgettek, de van ennél személyesebb téma a világon?”

~~~

„– Ha ez egy novella lenne, maga és én már nem beszélgetnénk. Valami kis ironikus fordulat vetne véget az eseménynek.”

~~~

„Szerintem ez a későbbi reakcióm is példázza, hogy pontosan akkor kell találkoznunk egyes történetekkel, amikor megérett rá az életünk.”

~~~

„Az a legidegesítőbb, hogy ha már egy olyan dolog van, amit az ember nem szar le magasról, akkor egyre több ilyen lesz.”

~~~

„Csak egy kérdést tegyél fel valakinek, ha minden fontosat tudni akarsz róla: Mi a kedvenc könyved?”

~~~

„Már húsz éve vagyok rendőr, ezért nekem elhiheted, hogy majdnem minden rossz dolog a rossz időzítés számlájára írható, és minden jó a jó időzítés miatt történet így.”

~~~

„Senki sem utazik cél nélkül. Azok, akik eltévednek, el is akarnak tévedni.”

~~~

„A kreatív írást nem osztályozzák, csak megbukni vagy átmenni lehet.”

~~~

„Miért különbözik egyik könyv a másiktól? Arra jut, hogy azért különböznek, mert mások. Sokba bele kell néznünk. Hinnünk kell bennük. El kell fogadnunk, néha csalódni fogunk, hogy aztán újra lelkesedni tudjunk.”

~~~

„Azért olvasunk, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül. Azért olvasunk, mert egyedül vagyunk. Olvasunk, és nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül.”

~~~

„Eleget olvasott már ahhoz, hogy tudja, nincs olyan életmű, melynek minden darabja tökéletes lenne. Van, amit sikerül eltalálni, és van, amit nem. Ha szerencsés vagy, akad pár kiemelkedő írásod is. A végén az emberek úgyis csak ezekre emlékeznek, és azokra sem túl sokáig.”

~~~

„Láttam már nyaraláson lévő filmsztárokat, zenészeket és tévébemondókat is. De senki sem hasonlít a könyvesekhez. Ezt a szakmát csak úriemberek és úrinők művelik.”

~~~

„És én szeretek a könyvekről beszélni olyanokkal, akik szeretnek a könyvekről beszélni. Szeretem a papírt. Szeretem a tapintását, szeretem, ha érzem, hogy ott lapul a zsebemben. Szeretem az új könyvek szagát.”