Mostanában két Aranymosás Irodalmi Válogató
nyertes mű került a kezembe. Az egyiktől előzetes vélemények alapján kissé tartottam,
de nekem kifejezetten tetszett, míg a másik műfajából és korszakából adódóan
közelebb állt hozzám, és nagy elvárásaim voltak vele kapcsolatban. Ez utóbbi
volt Hercz Júlia Arany és Ónix című kötete, amelynek szereplőiért egyáltalán
nem izgultam és a történetét sem szerettem. Szerintem ennek a pötty is okozója,
mert egyre inkább látom, hogy a new adult könyvek nem nekem valók.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2019 Könyvmolyképző Kiadó felnőtt, fantasy, történelmi romantikus két csillag |
Mi vár az út végén?
Szerelem vagy halál?
Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi
Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át.
Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme
láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője,
a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja.
Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri
kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben
maradt, és csak ő segíthet rajta.
De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen
illetlen kalandra?
Szüksége van egy kísérőre.
Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek
között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági.
Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy
megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek
vérét.
Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És
ki küldte a titokzatos levelet?
Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki
tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz…
A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19.
századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben
jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az
érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül.
Nehezen vettem rá magam az olvasásra, minden más sokkal érdekesebb volt, mint ez a regény. Nem kötött le, a „wow” érzés pedig messze elmaradt, így mindig csak pakolgattam arrébb, hogy majd legközelebb ebből olvasok. Pedig ezidőtájt sokat utaztam, és akkor sem jött hozzá meg a kedvem. Ez van, másokat biztos elvarázsol, de az nem én vagyok.
Történetünk…
Asarelláról szól, akinek szülei hat évvel ezelőtt
életüket vesztették. Azóta kerüli a végzetét, mert nem akar a világokat
elvásztó fátyolról tudomást venni. Aztán egy nap kiderül, hogy halottnak hitt
barátnője még életben lehet, és utána szeretne járni, ám egyedül ezt nem teheti
meg. Fogadott bátyja egy hírhedt külvilágit kér fel gardedámént, aki azonnal el
is veszi feleségül, merthogy másképp nem tudnának együtt utazni. Út közben
bajba keverednek, illetve Londonban sem épp az várja őket, amire számítottak.
Vajon megtalálják Estert?
Erősen indít a kötet, nem gondoltam volna, hogy kapásból egy halálesettel nyit a prológus. Ezt a lendületet még tartja az elején, de aztán egyre kevésbé érdekelt az, amit csináltak. A lánykérés is megdöbbentett, de rá kell jönnöm, hogy nekem nem jönnek be a sötét múlttal rendelkező és veszélyesnek tűnő hímegyedek. Sokkal inkább a jófiúkért vagyok oda, de itt senki sem tartozott ebbe a csoportba.
 |
| Forrás: Pinterest |
A könyv a 19. század elején játszódik. A
kormeghatározást kedvenc regényem, a Büszkeség és balítélet adja, hiszen friss
megjelenésnek számít. A korszakból azonban vajmi keveset kapunk, mert a
nyomozás alkalmával eleve csak különleges lényekkel találkoznak, és messze
elkerülik a társaságot. Egy estélyen vesznek részt, de az sem zajlik épp a
legszokványosabban. Jól esett volna egy kis korszakbemutatás, hiszen ezáltal
jobban bele tudtam volna helyezkedni a történetbe.
A két szemszög eleinte furcsának hatott, hiszen
kevésbé szeretem, ha a szerelmes történetekben mindkét fél szenvelgését is
látom. Viszont hősnőnk egy idő után annyira idegesített, hogy minden rossz
érzésem mellett fellélegzés volt az earl gondolatait olvasni. De ő is leginkább
kelleti magát, meg látványosan szenved, így nem könnyíti meg az ember dolgát.
Zafír Pöttyösként van benne szenvedély, de a
regény legnagyobb részében csak kerülgetik egymást, és kínosabbnál kínosabb
szituációkat élnek meg. A végén ugyan összegabalyodnak, de akkorra már mindegy
volt. Illetőleg én nem is éreztem közöttük azt, hogy tényleg egybe tartoznának.
Főhősnőnk ugyanis acrif vérével vonzza a vámpírszerű férjét. Ha ez nem lenne,
akkor nem biztos, hogy ugyanezt éreznék.
Összességében
Olvastam már jobb 19. századi fantasy történetet,
még Gail Carriger Soulless – Lélektelen kötete is jobban tetszett, pedig magával a
sorozattal elég visszás a kapcsolatom. Nem szerettem a hősnőnket, és a
segítségként érkező férfiú sem dobogtatta meg a szívemet (holott neki az lett
volna a célja). Kerültem a könyvet, nem akartam kézbe venni, mert a cselekmény
sem kötött le. Pedig az alapkoncepció nem rossz, csak a megvalósítása nem
nyerte el a tetszésemet. A végén lévő csavar volt az egyedüli pozitívuma a
könyvnek, de akkor már mindegy volt.
„Mindig az úthoz válassz járművet! – hallotta a fejében visszhangozni anyja intelmét.
Ez egy göröngyös út lesz…”
~~~
„– A házasságunk csupán üzlet. Nem olyan, mint Mr. Darcy és Miss Elizabeth Benetté. Már ha tudja, kikre gondolok.
A férfi elgondolkodva végigsimított az ajkán. Asarella önkéntelenül figyelte a mozdulatot.
– Ha jól értem, nem akar velem együtt hálni mindaddig, amig belém nem szeret.
Asrella lelke fellélegzett.
– Így van.
– Értem. Nos, nem akarom kiábrándítani, drágám, de nekem is van akkora birtokom, mint Pemberley. Ha jól tudom, a szóban forgó hölgy azután lett szerelmes abba az úrba, miután látta a házát. Ha csak ennyin múlik, akkor teszünk egy kis kitérőt, és megmutatom Ashdorne-t.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése