Túlfűtött várakozás | Alessandro Baricco

Alessandro Baricco Könyvfesztiválos látogatására készülve elterveztem, hogy elolvasom az összes eddig még kimaradt kötetet az írótól. Másodikként Az ifjú Arát kerítettem sorra, amelyről előzetesen csak a címkékből tájékozódtam, és ott eléggé szemet szúrt az erotikus címke. Ugyan már nem egy művében találkoztam testiséggel, de itt teljes mértékben a középpontba állítja, mint azt a borító is sugallja.

Eredeti megjelenés éve: 2015
Magyar megjelenés éve: 2015
Helikon Kiadó
családregény, felnőtt
három csillag

Az ifjú Ara tipikus Baricco-mű: tömör és titokzatos, sejtelmes és meghökkentő. E történet fókuszában egy látszólag egyszerű szituáció áll: a családi ebédre betoppan az Ara, és keresi a vőlegényét, a Fiút. Akiről nem sok mindent tud. És mi sem. És ők sem, pedig ők a regény szereplői: az Anya, az Apa, a Lány és a Bácsi. A kérdést feltehetnénk az ő szemszögükből is: Ki az Ara? A számtalan párhuzamos történetből aztán felsejlik valami egészen különleges viszonyrendszer, ami egyszerre bizarr és bizonyosan egyedi. Sokkoló és váratlan. Vagy ilyen, amikor a családi idill mögé pillantunk? Baricco tollszikével boncol megint, mi pedig lenyűgözve merülünk el két család múltjának titkaiban.

 

Kettősség jellemzi a regényhez fűződő érzelmeimet. Egyrészt szerettem a hangulatát és érdekeltek a sorsok, de az írásmód miatt nehézkesen csúszott. Hiányzott a párbeszéd jelölése, ami miatt helyenként teljesen belekavarodtam abba, hogy most ki is az elbeszélő, illetve hogy most mesélünk vagy épp beszélünk. Leginkább egy kísérletezéshez hasonlított, amit a szövegben megjelenő író személye is alátámasztott. Engem nagyon kilöktek ezek a részek, és utólag sem érzem feltétlenül odavalónak őket, mert nem tettek hozzá az élményhez.

 

Történetünk…

a Családról szól, akikhez egy nap megérkezik az ifjú Ara, hogy férjhez menjen a Fiúhoz, de ő éppen Angliában van szakmai kiküldetésen, így nem tud mást tenni csak várakozni. Mindezen idő alatt a Család tagjai beavatják őt az élet rejtelmeibe, hiszen korábban eléggé elzártan és visszafogottan élt. És körülbelül ebben ki is merülnek a regény eseményei.

 

A könyv elején elfogott az Oscar film hangulata, mert egy hömpölygő reggelit látunk, amely sokkal több mint egy egyszerű étkezés, hanem inkább egy megfontolt napindítás, ami egész délelőtt eltarthat. Ez a hálaadási szertartás viszont csak egy eleme a Család szigorú rendszerének. Olvasni nem lehet a házban, a nyaralás is minden évben ugyanabban az időpontban és ugyanazon a helyen történik, nem is beszélve a halálról, amely szintén mindenkit éjjel talál meg.

 

Az események Olaszországban játszódnak a 19. század elején, bár itt nem emlékszem, hogy konkrétan kimondta-e volna a könyv, vagy csak annyira egyértelműen utalt rá az Észak-Dél szembeállításával. Az Ara családja agráriummal foglalkozik, azaz a múltat képviseli, a Család pedig szövőszéket üzemeltet, amely egyértelműen a jövőt és a fejlődést. A két fiatal egyesülése egyértelműen Olaszország irányát jelöli ki, amely csak összefogással haladhat előre.

 

Forrás: Pinterest

 

A regény különlegessége, hogy a Családban elfoglalt szerep alapján emlegeti a szereplőit. Ebből én arra engedtem következtetni, hogy egyáltalán nem fontos a személyiségük, csak a gépezetben elfoglalt helyzetük. Van itt Apa, Anya, Fiú, Lány és Bácsi, egyedül a komornyik, Modesto emelkedik ki közülük, de ő nem szerves része a rendszernek.

 

Az író a kötetben a szexualitás témakörét járja körbe. Kapunk családon belüli erőszakot, ugyanis az Ara nagymamáját anno a saját családja bántalmazta szexuálisan, éppen ezért tanácsolja az unokájának, hogy rejtse el a nőiességét a túlélés érdekében. Elég expliciten kapunk önkielégítős jeleneteket is, amelynél az Ara Anyával való aktusa volt a legérdekesebb, amely pusztán tanító jelleggel bírt, de nem tudok elmenni a potenciális biszexualitás mellett. Emellett pedig Modesto is meleg, de ezt minden évben csak két hétig éli meg. De nem maradhatott ki a bordélyház sem, illetve kapunk férfi-nő közötti szexjelenetet is.

 

Összességében

Jó lett volna, ha Baricco tényleg csak a Családdal foglalkozik, és nem szúrja be a szövegidegen részeket, ahol az írásról elmélkedik. A párbeszédek előtti gondolatjelek hiánya ugyan zavart, de ha jobban odafigyeltem, akkor az is működött. A hangulata tetszett, de a túlfűtöttségén azért meglepődtem. Érdekes történet, amelyet szerintem jobban is meg lehetett volna oldani.

„A tangó múltat ad annak, akinek nincs, és jövőt annak, aki nem remél.”

~~~

„…rámutatott, hogy az apák és az anyák mást sem csinálnak minden mozdulatukkal, minden szavukkal, mint hogy _átörökítenekek egy félelmet_. Még akkor is, amikor látszólag keménységre és megoldásokra tanítanak – sőt végső soron _legfőképpen_ akkor, amikor keménységre és megoldásokra tanítanak, valójában egy félelmet örökítenek át, mert minden keménység és megoldás, amit ismernek, nem más, mint amit orvosságként találtak a félelem ellen, gyakran egy bizonyos meghatározott félelem ellen. Így amikor a család látszólag boldogságra tanítja a gyereket, igazából félelemmel fertőzi meg. És ezt csinálják minden órában, napok hosszú-hosszú során át, egy percre sem pihenve, teljességgel büntetlenül, ijesztő hatékonysággal, a kör megszakításának legkisebb esélye nélkül.”

~~~

„[…] ami engem illet, sohasem gondoltam úgy, hogy az írás mestersége kimerülne abban, hogy irodalmi köntösbe csomagoljuk a saját dolgainkat, a fájdalmas csellel, hogy megváltoztatjuk a neveket, esetleg az események sorát, sőt nekem ezzel szemben mindig is úgy tűnt, hogy legigazibb értelme annak, amit tehetünk, ha az életünket és az írást egymástól csodálatos távolságba helyezzük, amely, miután először megszüli a képzelet, majd kitölti a hozzáértés és az elhivatottság, olyan helyekre visz bennünket, ahol azelőtt ismeretlen világok születnek […]”

~~~

„Az írás olyan, mint amikor szeretkezünk, ám egy teljesen holdtalan éjszakán, a legtökéletesebb sötétségben, tehát sosem pillantva meg a nőt. Majd másnap este az első járókelő elviszi vacsorázni vagy táncolni vagy lóversenyre, de a legelső perctől fogva tudatában annak, hogy hozzá sem érhet, nemhogy ágyba vigye. Mindenkinek hiányzik egy darabka, és ritkán tárul ki a varázslat.”