Minden
korosztálynak megvannak a maga férfiideáljai, ami nagyrészt az első olvasmányélményekhez
vezethető vissza. Nekem Mr. Darcy volt az első, és azóta is töretlenül a
kedvencem, holott egy első ránézésre gőgös és beképzelt alak. Ezért, na meg az jelenlegi
(olvasás időpontja) helyzetem miatt tetszett annyira Sarah McLean Tizenegy
botrány egy herceg meghódításához című regénye, mely ugyan kevesebb testiséget
tartalmaz, mint a sorozat hírhedt első része, de nekem pont ezért nyert meg
magának. Mert nem minden szól arról.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2016 Könyvmolyképző Kiadó felnőtt, romantikus négy csillag |
Egy
botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana
Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő,
lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt; ő aztán tényleg nem egy affektáló
angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a
szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor
behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő
pletykafészkeinek, és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző
Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi
jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg
szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon
és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a
kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden, számára kedves dolgot kockára
téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának
azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy
rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.
A
szenvedély és a szerelem kéz a kézben jár. Az egyik sincs meg a másik nélkül,
hiába bizonygatja ezt bárki is. Nélkülük az élet is sivár, mert egy részéből
marad ki az ember.
Történetünk…
a
hírhedt Raltson márki váratlanul felbukkant húga körül forog, aki olaszságát
teljesen megőrizve botránkoztatja meg az angol társadalmat. Leighton herceggel
ismeretlenül sodorja össze a sors, de a férfi szigorú neveltetésének
köszönhetően a hölgyemény származását kiderítve megszakított minden
kapcsolatot. Juliana viszont nem adja fel ilyen könnyen. Fejébe veszi, hogy
áttöri a nemesi jégpáncélt. Botrányokba keveredik, melyekkel közelebb hozzák
őket egymáshoz Simonnal. Ártatlan fogadásuk egyre jobban feltüzeli őket, és már
szemmel látható, hogy ebből nem jönnek ki sértetlenül.
A
férfi, akit nem kaphatunk meg, különleges vonzerővel bír. Vágyakozhatunk, de
tudjuk, hogy nem lesz belőle semmi. Ezért is tudtam annyira megérteni Juliana
helyzetét. Szerettem a határozottságát, szenvedélyét és életkedvét. Hogy nem
adja fel. Hogy nem fél beverni a tolakodó nemesek képét. Sajnáltam az előítéletek
miatt, de a konzervatív Anglia még nem volt kész az olasz vadságra. A
botránytól ő sem menekült meg, mint a család többi tagja. Izgultam is érte,
mert nem voltam benne biztos a végéig, hogy mi lesz a kimenetel.
 |
| Forrás: Pinterest |
A történet
két szemszögből íródott, így nem csak Juliana nézőpontját ismerhetjük meg az
eseményeket, hanem Simon – azaz a herceg – is elbeszélőnek lép elő. Tetszett,
hogy néha a jelenetek közepében vágja meg az írónő a fejezetet, hisz így a
fontos részeknél párhuzamosan láthatjuk a reakciókat.
Simon
tipikus „Darcy” karakter. Ad a címére és fontosak számára a külsőségek.
Mintaházasságra készül, nem tud mit kezdeni egy „vadhajtással”. Ezt mondogatja
legalábbis magában, de egyre jobban rájön, hogy szenvedéllyel nagyobb élvezet
az élet. Gondolatai előbb térnek hevesebb irányba, mint a cselekedetei. A
kötöttségeket felbontva azonban egy „állat” szabadul ki belőle. Ezek az
elnyomott érzések… De a regény inkább a flörtöléssel és a bosszantással
foglalkozik, és a képzeletünknek is enged szabad teret.
A
regény középpontjában a következő kérdés áll: a jó hírnév vagy a szenvedély irányítja,
kormányozza a világot? Szembe állítja egymással Olaszországot és a
Nagy-Britanniát, ahol más-más nézetek az elfogadottak, holott ugyanabban a
világban élünk. Az olaszok mindig is szenvedélyesebb népség voltak. A
temperamentumukhoz hozzájárulhatott az időjárás, ugyanúgy, mint az angoloknál.
Mert nyárspolgári, karót nyelt viselkedésük a sok esőtől és borongós égbolttól
alakulhatott ki. Az élet itt komolyabbnak tűnik, amit az akkoriba olvasott
regények már kevésbé támasztanak alá. Szőlőcske meg is jegyezi, hogy álmodoznak
ugyan róla, de nem követik a példát, mert nem ezt látják a környezetükben.
~~~
A
sorozat első részéről szóló értékelésem elérhető ITT.
A
másodikról pedig ITT.
A harmadik
majdnem lemaradt, de egy elfelejtett füzetbe rejtett lapon megtaláltam.
Szerencsétekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése