A mindentudás hatalma | Claire North

Csak ülök a billentyűzet felett, és gondolkodok. Gondolkodok, pont mint olvasás közben. Ülök és mélázok az élet értelméről, a világban betöltött saját helyzetemről, és a könyv mondanivalójáról. Mert Claire North Harry August csodálatos élete egyszerre dobta el az agyamat és rázott meg, vitt magával és taszított el. Idő kell a feldolgozásához, és a felvetései biztosan elkísérnek még egy darabon.

Eredeti megjelenés éve: 2014
Magyar megjelenés éve: 2015
Athenaeum Kiadó
sci-fi, időutazás
négy csillag

Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.

Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi.

Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.”

A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.

Meghatározó olvasmányélményt nyújtott, mely komótosabb volt, mint vártam. Helyenként szünetet tartottam, vagy épp le is álltam vele, hogy értelmezzem és befogadjam a szavakat, amire a rövid fejezetek teret is adtak. Ezt leginkább az elméleti fizikáról szóló diskura váltotta ki, viszont kétszer bántalmazás miatt kellett abbahagynom. Ez van, a gyomrom nem bírja.

Történetünk…

mint ahogy az angol cím is írja Harry August első tizenöt életébe enged betekintést nyerni. A visszaemlékezésben ugarál az időben, épp ami az eszébe jut. Ezen kuszaságon keresztül azonban felsejlik a regény íve, mely aköré épül, hogy jogunk van-e megváltoztatni a múltat a jövő ismeretében, azaz hogy játszhatunk-e Istent. Az elején ezt inkább csak elméleti síkon feszegeti, aztán eljön az a pont a cselekményben, mikoris Harry az egyre közeledő világvége okozójának nyomába ered. Lop, csal, hazudik, csak hogy a végére járjon, mert érzi, hogy neki is köze lehet hozzá.

Harry egy elég negatív hangvételű elbeszélő, állapítottam meg a legelején. Éreztem, hogy ez ki fog hatni a regény cselekményére is, vagyis utólag megállapítva épp ezek a történések tették ilyenné. Ekkor már elég öreg, emberi léptékkel túl van a nyolcszázon, amely idő alatt kellően érzéketlenné vált a világ eseményeire. De hogyan is lehetséges mindez?

Forrás: Pinterest

Harry egyike azon embereknek, akik haláluk után újra megszületnek, ugyanott, ugyanakkor, ugyanabba a testbe. Így tehát, ha mindig ugyanúgy viselkednének, akkor ugyanaz lenne az életutuk minden egyes alkalommal, végeláthatatlan sokszor. Őket kálacsakráknak hívják vagy ouroboszoknak az saját farkába harapó kígyó után. A halállal emlékeik nem szűnnek meg létezni, hacsak nem a Feledést választják, így minden tudásukat viszik magukkal. Ez idővel megfakul, kivéve a mnemonikusoknál, akik tűpontosan fel tudják idézni a legkisebb mozzanatokat is.

Harry az első világháború időszaka alatt született, megjárta a másodikat, de mindig is a hidegháborúban volt a legtevékenyebb, aminek nagyon örültem. Eddig még kevés könyvet olvastam erről a számomra már történelminek mondott időszakról, de nagyon élveztem ezt az elemét. Érdekes volt megfigyelni, hogy bárhova ment, bármilyen jó fedősztorival, mindenhol ferde szemmel néztek rá. A kínai kommunisták és a liberális imperialisták is. Rengeteg tudást halmoz fel az idők során, mert minden ciklusban más sorsot jár be. Tanult ő jogásznak, fizikusnak, orvosnak, dolgozott repülőgépszerelőként, újságíróként, fordult a vallásokhoz vagy épp az alvilághoz, sosem árulta el a nyilvánosságnak a másságát.

Nem volt sosem egyedül. Talán a második életében érezhette leginkább, hogy magára maradt a problémájával, de feltűnt a Kronosz Klub, és megkönnyítette a további életeit. Ez egy világot átívelő szervezet, amely a kálacsakrák és az idő védelmét szolgálják. Igyekszik elviselhetőbbé tenni a gyerekkort, hiszen a felnőtt tudatok gyerektestbe kényszerülnek. Emellett törekednek arra, hogy ne befolyásolják az idő folyását a tudásukkal. Saját tagjaik emlékei mellett rendszeresen leveleznek a múlttal és a jelennel, így nem csak térben rendelkeznek kiterjedt hálózattal, hanem időben is. Az első vesztüket is ez hozta, mikoris egy önkéntes igazságosztó kitálalt mindent a 17. században a franciáknak. A túlfejlettség hamar pusztulásra ítélte az emberi fajt, mely a 20. században ért véget. Ezt kiküszöbölték, de most újabb elé néznek.

Forrás: Pinterest

Az elején Harry leginkább csak magával és a saját életével foglalkozik. Próbál rájönni, hogy ki is valójában. Vannak visszatérő elemek az életében, mint az elmegyógyintézet, egy bizonyos falu, illetve a vég, ami előbb utóbb mindig utoléri. Próbál nem beleőrülni a tudás hatalmába. Próbál nem beleavatkozni a világ folyásába, ám mégis valahogy megélni a fogadási eredmények ismeretében.

Nem kenyerem a fizika, inkább matematikai beállítottságom van, ezért is esett egy idő után nehezemre követni Harry és Vincent beszélgetéseit. Sokszor csak kamilláztam, de emellett viszont ittam is a gondolataikat. Most ezzel, hogy újra megszületnek, párhuzamos univerzumok jönnek létre? Ha megváltoztatom a fő eseményeket, akkor biztos, hogy jobb lesz? Mi van az előre nem látható következményekkel? Ez egyfajta időutazás? Mi van a pillangóeffektussal? A kvantumtükörrel viszont már nem tudtam mit kezdeni, mert az már magas volt.

Érdekes volt az alternatív hidegháborúk politikai berendezkedéséről olvasni, ahol hol az oroszok vezették a versenyt, hol az amerikaik. Nincsenek jófiúk, csak kisebb rosszat okozók. A kedvenc időszakomban, mint mindig, az oroszok voltak a rosszfiúk, ők foglalkoztattak egy korát meghaladó tudóst a sarkköri tudományos létesítményükben. Harry csakis kémkiképzése miatt juthatott el odáig, és ahogy bemasíroz a létesítménybe, az egyszerűen megfilmesítésért kiált, pont mint az egész könyv. Az események az orosz bázisos résztől kezdenek csak igazán izgalmassá válni. Addig csak tapogatództam nemigen tudva, hogy hova is fut ki majd a cselekmény. Van itt őrült tudós, aki meg akarja érteni a világ működését, áruló kálacsakra, aki csak a saját irháját akarja menteni, és a győzelem érdekében történő teljes beolvadás. Ez a része csak úgy vitt magával.

Forrás: Pinterest

A regény egyetlen negatívuma a két kínvallatós jelenet, így maga a könyv is keserű szájízt hagyott maga után. Nem bírom a vért sem az őrültek házát, a fizikai bántalmazástól viszont felfordul a gyomrom. A lelki világomba taposott, hisz olvasás közben én mindig belehelyezem magam a szereplőnk helyzetébe. Ezen nem is tudok változtatni, én ilyen vagyok.

Összességében

Egy maga módján különleges, idővel kapcsolatos kaland- és kémregény, mely a magasröptű fizikáról szóló eszmecserék mellett lelki fejlődést is ábrázol. Nekem egyedül a nyerssége miatt nem lett kedvenc, de mindenképp kiemelkedő olvasmányélményt nyújtott.


Végül következzék néhány idézet, hisz magam is rengeteget jelöltem meg a könyvben, amit ritkán teszek meg. De ez a könyv elérte.

„De furcsamód most, hogy újraéltem gyerekkoromat, azon vettem észre magam, hogy már sokkal kevésbé vagyok kalandvágyó. A gödröket, amelyekbe első életemben vígan beleugráltam, meg a sziklákat, amelyekre fölmásztam, a mostani idősebb, konzervatívabb észjárásommal egyszeriben veszélyforrásként érzékeltem, és úgy viseltem magamon gyermektestemet, mint az öregasszony a szellemileg megrendült barátnőjétől kapott, falatnyi bikinit.“

~~~

„Azt mondják, az emberi elme nem emlékszik a fájdalomra. Én pedig azt mondom, hogy ez nemigen számít, mert ha a fizikai érzés el is vész, a rettegést, amely körülveszi, tökéletesen föl tudjuk idézni.“

~~~

„– Az emberiség fejlődik, Harry! – kiáltotta. – A világ fejlődik! Az emberiség az utóbbi kétszáz év alatt radikálisabb fejlődésen ment keresztül, mint az azt megelőző kétezer évben! Az emberi faj és az emberi civilizáció fejlődési üteme felgyorsult. És a mi dolgunk, a jó embereké, férfiaké és nőké egyaránt az, hogy felügyeljük ezt a folyamatot, hogy megfelelő irányba tereljük, hogy ne legyen többé elcseszve és ne legyen több katasztrófa! Még egy második világháborút akar? Még egy holokausztot? Értse meg, mindent megváltoztathatunk, mindent jobbá tehetünk!

– Ön alkalmasnak tartja magát arra, hogy felügyelje a jövőt?

– Az istenit, hát persze! – mennydörögte Phearson. – Igen, alkalmasnak tartom magam, mert a demokrácia védelmezője vagyok, bassza meg! Mert liberális gondolkodású ember vagyok, bassza meg, aki hisz a szabadságban, és mert rendes, jószívű fickó vagyok, bassza meg; és a francba a kételyekkel, hogy alkalmas vagyok-e a jövő felügyelésére, mert valakinek muszáj felügyelnie!“

~~~

„– Ha úgy döntök, hogy lelövöm Hitlert, honnan tudhatom, hogy nem lép-e színre valaki más, aki nem veszi fel a harcot oly lelkesen az orosz téllel, nem ostromol minimális stratégiai jelentőséggel bíró városokat, nem Londont bombázza a repülőterek helyett? Honnan tudhatom, hogy a már adott körülmények között nem lép-e színre ez a másik, józanabb gondolkodású háborús uszító?

– Tehát úgy véli, hogy a komplexitás ürügyül szolgál a tétlenségre?“

~~~

„A jelek szerint legfeljebb annyit tudunk az időről, hogy hogyan kell elvesztegetni.“

~~~

„A komplexitás a tétlenség ürügyeként kellene hogy szolgáljon.“

~~~

„Nekünk megvan az a kiváltságunk, hogy a múlt bölcsességével felvértezve szemlélhetjük a jelent, és hogy őszinte legyek, egy ilyen megtisztelő előjog birtokában elég nehéz komolyan venni bármit is.“

~~~

„Mnemonikus vagyok.

Emlékszem mindenre.

Ezt meg kell érteniük, ha érteni akarják a döntéseimet, amelyeket meg kellett hoznom.

Egy ideig kételkedtem, mondván, hátha az, aminek birtokában vagyok, nem is tökéletes emlékezet, hanem csupán tökéletes fantázia, az a képesség, hogy bármely korba, a földkerekség bármely időpontjára kivetítsem a tudatomat, és úgy töltsem ki a hézagokat, hogy összeálljon valamiféle magamról alkotott kép.

De a képzeletem szüleményeit túl sok bizonyíték támasztja alá, és most már tisztában vagyok vele, hogy ennek az útnak a végállomása nem lehet más, csak a tétlenség és az őrület.“

~~~

„– Már az időutazás puszta gondolata is paradox! Építek egy időgépet, ami lehetetlen, visszautazom az időben, ami lehetetlen, és kilépek a földre, mondjuk, 1500-ban. Nem szólok senkihez, nem csinálok semmit, nem töltök el tíz másodpercnél többet a múltban, mielőtt újból útra kelnék – ami lehetetlen – és mit értem el?

– Vajmi keveset, de azt jó nagy költséggel?“

Forrás: Pinterest

„– Nem azért fogadjuk el a gravitáció létezését, mert látjuk vagy meg tudjuk érinteni, vagy nagy bizonyossággal meg tudjuk állapítani, hogy micsoda, hanem azért, mert megfigyelhető következményei vannak, amelyeket konzisztens elméleti modellek segítségével előre jelezhetünk. Így van?“

~~~

„A sikeres téveszmének vannak bizonyos szabályai, amelyek közül az én személyes kedvencem ez: szorítkozz arra, amit tudsz! Ez nem azt jelenti, hogy az igazságot bármikor be kellene építenünk a hazugságainkba, inkább azt, hogy a konzisztens hazugság alapja a színvonalas kutatómunka.“

~~~

„A zsarolás meglepően nehéz ügy. Az benne a művészet, hogy meg kell győzni a célszemélyt arról, hogy bármekkora kárt okoz neked – hiszen a dolog természeténél fogva nem hízelgéssel veszed rá, hogy szót fogadjon, hanem rákényszeríted –, az kisebb, mint az a kár, amit te tudsz okozni, ha fölfeded a birtokodban lévő titkokat. Elég sokszor előfordul, hogy a zsaroló túlfeszíti a húrt, és nem sül ki a dologból semmi más, csak gyász és búbánat. A sikerhez elengedhetetlen a finomság, és még fontosabb, hogy tudjuk, mikor kell meghátrálni.“

~~~

„…a múlt az elmúlt. A mában élsz, csak az számít, semmi más. A múltat sem felejtheted el, mert az te magad vagy, de mivel a múltad te magad vagy, soha, de soha nem bánhatod meg. Ha bánod a múltat, akkor a saját lelked bánod.“

~~~

„– Ne törődj vele, ne küzd ellen, ami elkerülhetetlen – fordítottam le lazán. – Az élet csak addig tart, amíg véget nem ér, úgyhogy kár a gőzért.“

~~~

„Annak, hogy ne féljünk a sötétben, az a titka, hogy rá kell kényszerítenünk az akaratunkat a sötétségre, hogy az féljen tőlünk.“

~~~

„De a haladás érdekében fölfaltuk a lelkünket, és már semmi sem számít.“

~~~

„Az osztrák történelmet tanulmányozó diáknak öltöztem, és enyhe magyar akcentussal beszéltem a németet, amit a házigazdáim végtelenül szórakoztatónak találtak.“

~~~

„– Szóval… terápiás szexet javasolsz?

– Terápiás célú társas életet javaslok. Te magad is sokszor rámutattál, hogy még a legnagyobb elmék sem tölthetik minden másodpercüket a világegyetem nagy rejtélyeinek fürkészésével, hanem muszáj, igen, _muszáj_ nap mint nap egy kis időt fordítaniuk arra is, hogy miért van olyan hideg a vécében, miért olyan silány minőségű a sampon, és miért olyan darabos a menzán a káposzta. Én nem várom el a tudósaimtól, hogy szerzetesek legyenek, Harry, pláne nem tőled!“