A mesék még a Grimmek
idejében sokkal inkább felnőttes és komoly hangvétellel rendelkeztek, ezzel is
hangsúlyozva a tanító szándékot. Ezt a vonalat követve írta meg Mészöly Ágnes Nap
aranya, Hold ezüstje című kötetét, amelynek történeteit Viive Noor képei
inspiráltak. Mindezzel azonban szembemegy a mai mainstreamnek, és jól áll neki
ez az egyediség.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2023 Trend Kiadó mese, felnőtt négy csillag |
Áldás vagy átok, ha valaki
érti, mit mond a szél? Milyen sors vár arra, aki a Nap aranyára és a Hold
ezüstjére vágyik? Boldog életet élhet, aki soha nem néz szembe a sötétséggel?
Mészöly Ágnes felnőtteknek szóló „gonosz” meséit nemcsak sajátos hangulatuk teszi
különlegessé, hanem az is, hogy a tizenhárom történet mindegyikét Viive Noor
észt illusztrátor egyedi világú képei ihlették.
Mészöly Ágnes nevével
ugyan már találkoztam és jókat is hallottam róla, még nem volt szerencsém
olvasni tőle. Mindez egyébként annak is köszönhető, hogy nagyrészt gyerekeknek
szánt mesekönyveket írt eddig a néhány ifjúsági regény mellett. Leginkább a
stílusa miatt voltam kíváncsi az új kötetére, és egyáltalán nem csalódtam
benne.
Elsőre a könyv eléggé
sötét benyomást kelt, fel is tettem a kérdést magamban, hogy vajon kapok-e
benne boldogabb kimenetelű mesét is. Az illusztrációk tökéletesen keltik a
hangulatot, és csak egy helyen nem passzolt számomra a történethez. Nagyon
bírtam az rajzstílust, amelyet a feltupírozott vagy csak egyszerűen tömbként
használt haj, illetve a nőiesség jellemez. A színek is kellemesek a szemnek,
nekem tetszett a barna-piros-fekete-fehér kombinációja.
A kötet tizenhárom mesét
tartalmaz, amely mind a már jól ismert mesei elemeket használja, de a végkifejlet
a legtöbb esetben szomorú. Mágiával szövi át a világot, és górcső alá veszi az
emberi gyarlóságot. Arra viszont rá kellett jönnöm, hogy jobban szeretem a
boldog befejezést, így számomra ezek maradtak meg jobb élményként. Ha kedvencet
kellene választanom, akkor Az erdőkerülő és az örömlányt illetve A bőreváltó
gyermekeit mondanám, de az utolsónál, azaz A sötétség kertjénél lepődtem meg a
leginkább.
Egyesével nem szeretnék a
történetekről mesélni nektek, mert meghagyom a saját felfedezés örömét, viszont
szeretnék kiemelni néhány apróságot belőlük, amelyek elnyerték a tetszésemet. Iszonyat
menő volt a gyík mint háziállat, illetve az órásmester mechanikus találmányai.
Emellett pedig nagyon meglepődtem az agresszív méheken, mert A méhek titkos
életét olvastam párhuzamosan. Jók voltak a mondanivalók is – felhívja a
figyelmet a kívánság erejére, illetve a mindentudás hatalmának árnyoldalára,
megmutatja a beismerés és az emlékezés feloldó erejét, valamint elfogadásre és
egymás mellett kitartásra buzdít.
Összességében
Nagyon szépen ír Mészöly
Ágnes, tetszettek a kitalált helyszínek illetve a fordulatok is. Ötletes volt,
hogy képeket használ fel inspirációnak, és tipikus mesei elemek mellett egy kis
csavarral ellátott történeteket körít hozzájuk. Azonban egy kicsit félek, hogy
mesekönyv mivolta miatt kevésbé találja meg a célközönségét. Ezért is ajánlom a
mesefeldolgozások illetve az inkább sötét tónusú adaptáció kedvelőinek.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Trend Kiadónak!
 |
| Illusztrációk a könyvből Forrás: megaart.it |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése