Egyesülj, Prythian! | Sarah J. Maas

Az írók tervezhetnek, ha az olvasók nagyban befolyásolják ezeket a terveket. Sarah J. Maas Tüskék és rózsák udvara könyveinek én még akkor álltam neki, mikor még csak trilógiáról volt szó, ezért is lebegett a szemem előtt A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara, mint végcél. Viszont annyira népszerű lett a stílusa és a karakterei, hogy az írónőnek hiba lett volna ezt veszni hagyni.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
new adult, romantikus, fantasy
három csillag

A festményem hazugság volt.

Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.

A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.

A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

 

Nagyon lassú volt, ami nem csak a kötet vastagságának volt köszönhető, hanem magának a cselekménynek is. Sokáig csak előkészít a lezárásra, és az izgalmat is eléggé kispórolta belőle. Most már értem, hogy miért szeretik a sorozat rajongói a második kötetet jobban, mert az tényleg a három közül a legjobb. Itt egy kicsit túllőtt az írónő a célon.

 

Történetünk…

nem sok, így pár mondatban összefoglalható. Feyre beépített ügynökként visszakerül a Tavasz udvarába, ahonnan hamar kimenekítik. Információkat szerez a közeledő háborúról, ezért Rhysand kénytelen egy asztalhoz ültetni Prythian országainak vezetőit, hogy szövetségre lépjenek egymással. Maguk mellett az embereket is meg kell védeni, de egy ősi erő ellenük dolgozik.

Már az előszó sejteti, hogy itt véres csata várható. Sokat megtudunk a Falról és annak létrejöttéről, valamint a korábbi háborúról és az ottani szövetségekről. De aztán a tényleges csatára sokat kellett várni, nagyon sokat. Nemigazán sikerülnek a dolgok, mindig közbejön valami, ami miatt további bonyodalmak következnek.

 

Ismét a Tavasz udvarában kezdünk, amitől már kezd elegem lenni. Három kötet alatt sikerült teljes mértékben megutáltatnia velem azt a kastélyt és Tamlint. Lucient nem tudtam hova rakni sokáig, de ő még mindig sokkal szimpatikusabb maradt, mint a bájgúnár. De mellettük még feltűnt Ianthe, akit egy kanál vízbe kívántam. Mindeme rosszakarók mellett egyébként Feyre egész ügyesen lavírozik, de egyáltalán nem tesz neki jót ez a társaság. Az Éjszaka udvarának körében mindig jobbá válik. Egyedül Alis, az egyik szolgáló volt kedves, de ő is menekülni kényszerül.

Forrás: Pinterest

 

Az előző részben nagyon szerettem az Éjszaka udvarának belső körét, és ez itt sem változott, ám utólag olyan érzésem volt, hogy nem szerepeltek eleget. Szívesebben láttam volna őket többször, de amikor a színen voltak, akkor nagyon jót szórakoztam. Mort úgy megölelgettem volna, mert megérdemli, Amrenre viszont egy megmozdulása miatt mérges voltam egy darabig, de aztán ez nem bizonyult tartósnak.

 

Összességében

A hosszú előkészület nagyon lassúvá tette a regényt. A végén ugyan vannak benne érdekes fordulatok, de ott már leginkább a lezárást vártam. Mivel nem szeretem Feyre-t, így egyszer sem rendültem meg. Akinek bejön az első kötet, annak a többi rész is, akinek viszont nagyon nem, az többivel is nehezen fog haladni. Tapasztalat.

„– Nekem úgy tűnik, hogy Nesta felveszi a versenyt Amrennel, már ami a vérszomjasságát illeti – jegyezte meg Rhys, amikor később Velaris utcáin sétáltunk. – Az egyetlen különbség, hogy Amren tényleg iszik vért.”

~~~

„Egyenrangúak vagyunk, ami nemcsak azt jelenti, hogy mindenben támogatjuk egymást, hanem azt is, hogy mindig őszinték vagyunk egymással, és megmondjuk egymásnak az igazat.”

~~~

„– Lehet, hogy mégis rossz ötlet volt! – ismertem el. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy olyan erővel szorítom a kezét, mint aki összeakarja roppantani.

– Ez egészen biztos! – felelte Cassian halvány mosollyal, ahogy egyre beljebb haladtunk a lüktető csendben. – De háború van. És nem engedhetjük meg magunknak, hogy addig várjunk, míg véletlenül támad egy jó ötletünk. Kénytelenek vagyunk a kevésbé jók közül válogatni.”

A sorozat további részei:

Tüskék és rózsák udvara (#1)

Köd és harag udvara (#2)

Fagy és csillagfény udvara (#3.1)

Ezüst lángok udvara (#4)