Antihősök | V. E. Schwab

A szuperhősök mindig jófiúk, nem? Ők a világ megmentői és igazságosztói státuszukban segítik az emberiséget. Többségében igazak ezek az állítások, ám mi van, ha mégsem. V. E. Schwab Viszály című regényében ezt a „mégsem”-szituációt járja körbe két barátból vált ellenség főszereplő segítségével. Az írónő általam korábban olvasott A mágia árnyalatai és Az Archívum sorozataihoz képest ez a könyv az idősebb korosztályt célozza meg. Sokkal durvább és véresebb, engem teljes mértékben egy akciófilmre emlékeztetett.

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2018
Fumax Kiadó
paranormális, thriller
négy csillag

Lehetnek szuperképességeid, de attól még nem leszel jobb ember…

Victor és Eli két különc kollégiumi lakótárs, akiket nagyravágyásuk és átlagon felüli intellektusuk egyaránt összeköt. Diplomamunkájukhoz az adrenalin hatásait, és a halálközeli élményeket kutatják, egészen a nyugtalanító eredményig: megfelelő körülmények között bárki szert tehet emberfeletti képességekre. Amikor az elméletet gyakorlattá változtatják, az események nem várt, és borzalmas fordulatot vesznek.

Tíz évvel később Victor megszökik a börtönből, hogy esküdt ellenségévé vált egykori barátja nyomába eredjen. Segítője egy fiatal lány, aki zárkózottságával leplezi bámulatos képességeit. Eközben Eli semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy eltörölje a föld színéről a szuperképességekkel rendelkező egyéneket – kivéve társát, egy vasakarattal bíró, rejtélyes nőt. Az árulás és a veszteség fájdalmától hajtott ősellenségek mindkét oldalon emberfeletti erőkkel felfegyverkezve készülnek beteljesíteni bosszújukat – de vajon melyikük éli túl a végső összecsapást?

A hatalmas népszerűségnek örvendő V. E. Schwab magával ragadó stílusban kelt életre egy jelmezek nélküli, karcos világot, ahol a szupererőtől nem válik valaki automatikusan jófiúvá, és ahol idővel mindenkinek le kell lepleznie igazi indítékait.

 

Ez egy kemény regény volt, aminek cselekménye teljesen magával ragadott még úgy is, hogy helyenként nehezen tudtam olvasni. Főként az öngyilkossági kísérletekről szóló részek viseltek meg, illetve a gyilkossági jelenetek. Olyan érzésem volt, mint a Harry August csodálatos életénél, hogy tetszett, de egy pár részt kivéve még jobb lett volna. Viszont megértem azt, hogy ez egy írói döntés volt, és így egy teljesen más olvasói réteget is meg tudott szólítani az írónő. De mindenképp szerettem volna erről nektek is szólni, hogy így menjetek bele az olvasásba, ha esetleg nehezen kezelnétek az ilyen helyzeteket.

Történetünk…

a börtönből frissen szabadult Victor és a tíz éve az országot a RendKívüliektől tisztogató Eli találkozását és az ahhoz vezető utat írja le. A két férfi az egyetem alatt jó barátságba került, ám a szakdolgozatuk írása közben megromlott a viszonyuk. Ennek oka, hogy Eli témájával kapcsolatban kísérleteket folytattak, és mindketten sikeresen szuperképességet szereztek, amit másképp dolgoztak fel. Eli magát Isten kiválasztottjának gondolva börtönbe küldte Victort, aki az elmúlt tíz évben bosszút forralt ellene. Csipet csapatot gyűjtve maga mellé tervet eszel ki, de hogyan lehet eltenni láb alól egy sebezhetetlent?

Forrás: Pinterest

Először a regény számomra oly tetszetős technikai megvalósításáról szeretnék mesélni. A fejezetek számainak fekete sávba rakása, ami utalás Victor kényszeres hobbijára. A férfi ugyanis előszeretettel kozmetikázza ki a könyveket, főként azokat, amelyeket az ismert pszichológusként tevékenykedő szülei írtak. Néha egész oldalakat húz ki, ám mindig meghagy a könyvben egy-egy szót, aminek összeolvasva jelentése van. Erre hobbira utal a könyv egyik külföldi borítója is.

 

Ez egy ügyesen szerkesztett könyv, ahol párhuzamosan rajzolódik ki elénk a jelen és a múlt. Ezek azonban időben mind AZ eseményhez lettek viszonyítva, így magunk is számolhatunk vissza. Ilyen megoldást alkalmaz John Green az Alaska nyomában is, és már ott is tetszett. A regény első felében főként Victor szemszögét látjuk, a második felében viszont Eli nézőpontja is sokat szerepel. Emellett a két férfi segítői és az áldozatok fejébe is beleláthatunk, mindezt jó ütemben szerkesztve. A végére a fejezetek rövidsége is utalt arra, hogy egyre közeledik AZ időpont.

 

A múltban főként az egyetemi időszakba láthattunk be, aminek nagyon szerettem a hangulatát. Megyünk buliba, de ugyanúgy elmélkedünk a szakdolgozatokról is. Itt ismerjük meg Victort és Elit, akik nem különbözhetnének jobban egymástól, de mégis egy szobában élnek, és jóban is vannak. Victor sokkal morcosabb, Elin viszont már akkor kiütközött az őrült tudós jellemvonás, amit a felszín alatt rejteget. Mindketten orvosnak tanulnak, és míg Victor a mellékvesékről szeretné a záródolgozatát megírni, addig Eli fejébe vette, hogy kutatni kezdi a szuperképességek kialakulásának okait. Victor azonban nem szeretné, ha barátja túlszárnyalná, ezért azt tanácsolja neki, hogy kezdjenek el kísérletezni. Mindkettejüknek elgurultak a gyógyszerei, az biztos, hiszen elméletben a halálközeli élmények adnak az embereknek különleges képességeket. Ezek a részek elborultak voltak, de a könyv második felében elhagyjuk ezt az élményt, és inkább a közelebbi múltra koncentrálunk.

Forrás: Pinterest

Mindkét „hősünk” esendő, egyikőjüket sem mondanám jónak. Saját önös érdekei vezetik őket, így inkább a rossz és a rosszabb csatáját látjuk. Eli határozottan a rosszabb, hisz a regenerálódó képessége miatt úgy gondolja, hogy neki mindent szabad. De emellett szentül meg van győződve arról, hogy a RendKívüliek létezése nem helyes, így módszeresen irtja őket. Holott azok a szegény szerencsétlen emberek aztán tényleg nem tehetnek arról, hogy majdnem meghaltak. Látunk pár kivégzést, ami elég véresre sikerült, de szerencsére nem tartottak hosszan.

 

A regény második felében lévő hajsza részt nagyon szerettem. Főleg amiatt is, mert lájuk a cserkészőt és a becserkészetteket is. Emellett hangsúlyosabb lett a nővérek szála is, akik egyik-másik férfinek a segítői. Nekem a kisebbik, Sydney volt a szimpatikusabb, aki még egy kutyát is feltámaszthatott, hogy legyen egy társa. Serena viszont egy igazi uralkodni vágyó díszpinty volt, aki természetesen csak magát akarta menteni. De akit igazán szerettem a mellékszereplők közül a Mitch volt, az olvasott nagydarab hacker srác, aki a légynek nem tud ártani, mégis mindenki tart tőle. Neki szurkoltam nagyon, hogy élje túl, hiszen ő nem RendKívüli, mégis rendesen bent van a sűrűjében.

 

Összességében

Számomra kissé durva volt, de ettől még szerettem a történetét. Ez egy izgalmas leszámolástörténet, ahol mindenki rossz. Ezen koncepciót az elején szoknom kellett, de Schwab stílusa hamar berántott.

„Ha ő szorulna rá önsegítő könyvre, egy vékony, egyszerű darabot választana, amelynek külalakja tükrözi a vallását. De talán egyes embereknek több segítségre volt szüksége. Talán egyesek a legvaskosabb könyvet keresték a polcon, azt feltételezve, hogy a több oldal több érzelmi vagy pszichológiai segítséget jelent.”

~~~

„Csak visszaöklendezte a tényanyagot. Hozzáértőn összeszedte és kifinomultan szavakba öntötte, igen, de a hipotéziseit Victor ötlettelennek és bárgyúnak találta. Lyne szerint jól felépítette a vázlatát, a munkája kiugró kezdésnek ígérkezett. Viszont Victor nem ugrálni akart, amikor Eli épp repülni tanult.”

 

Forrás: Pinterest

„Felkavarta a nyugalom; a tény, hogy a fizikai fájdalom hiánya ilyen nagy mértékben eltörli a félelemérzetet, egyszerre volt nyugtalanító és bámulatos. Ha nem pont egy rendőrkocsi hátuljában ült volna, biztosan felírja a szakdolgozathoz.”

~~~

„A központi laboratórium előterét ocsmány haloványsárgára festették. Eli nem egészen értette, miért ragaszkodtak hozzá, hogy a laborokat ilyen gusztustalan színekre festették – talán azért, hogy felkészítsék az orvosi előkészítőre járó hallgatókat leendő munkahelyük ugyanennyire elszomorító színvilágára, vagy valami téves beidegződés miatt úgy gondolták, hogy a halovány színek tisztaságot sugallnak –, de ettől a sárgától a hely még élettelenebnek tűnt, most talán minden korábbinál élettelenebbnek.”

~~~

„– Tudod, neked igazad van.

– Mivel kapcsolatban? – kérdezett vissza Eli. Úgy érezte, nem forog az agya.

– Veszélyes vagyok. Nem lenne szabad léteznem. De téged mi jogosít fel rá, hogy meggyilkolj?

– Az, hogy képes vagyok rá.

– Rossz válasz – simított végig Eli állán.”

~~~

„Egy hős. Hát nem az volt? A hősök mentik meg a világot a gonosztevőktől, a rosszaktól. A hősök feláldozzák magukat ennek érdekében. Talán nem tapadt vér a kezéhez és lelkéhez azért, hogy a világot helyrehozza? Talán nem áldozta fel magát minden alkalommal, amikor visszavette egy RK lopott életét?”

~~~

„Ebben a játszmában nincsenek jó emberek…”

~~~

„Mitch nem értette, mi történt pontosan a kantinban, de tí-zéves börtönkarrierje során egy dolgot megtanult: vannak emberek, akiket jobb elkerülni, emberek, akik mindent megmérgeznek maguk körül. Aztán voltak emberek, akikhez jobb volt hozzácsapódni, akiknek sima volt a modoruk, és bármihez értek, arannyá változott. És végül voltak emberek, akik mellé azért szegődtél oda, hogy ne legyél az útjukban. És bárki vagy bármi is volt Victor Vale, és bármit is forgatott a fejében, abban az egyben Mitch biztos volt, hogy nem akar az útjában lenni.”

A sorozat további részei:

Visszavágó (#2)