Két könyv után elég
határozottan ki tudom jelenteni, hogy soha többet nem fogok Cselenyák Imrétől/Jean-Pierre Montcassentől olvasni. Míg A sivatag hercegnőjénél még nem voltam ennyire
határozott, hiszen lehetségesnek tartottam, hogy a keleti téma egyszerűen csak
nem fekszik nekem, addig a Melikinél már pontosan körvonalazódott, hogy
márpedig az íróval vannak problémáim. Egyrészt nem tartom egészségesnek az
általa felvázolt kapcsolatokat, másrészt pedig a döntéseivel sem vagyok
megelégedve. Természetesen el tudom fogadni azt is, ha valakinek tetszenek ezek
a regények, de nálam kiverték a biztosítékot.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2009 Könyvmolyképző Kiadó történelmi romantikus két csillag |
A sivatag hercegnője
Bagdad, hastáncosok, fűszeres illatok, földet-eget megmozgató szerelmek világa!
A kislány Zubeida élete
csupa kaland, amíg a bagdadi bazársoron lakik. De a gondtalan napok véget
érnek, amikor az apja tartozása miatt eladják őt a mara házba, ahol
hastáncosokat nevelnek.
Nem elég szépnek lenni, a
tehetség is kell, hogy átvészelje a nehézségeket. Egy nap szemet vet rá a síita
főimám, de Zubeida retteg a férfitől.
A sors közbeszól, és
Bagdadban árvíz támad.
Zubeida éppen csak
megmenekül, és egy titokzatos, jóképű férfival kell átvészelnie napokat egy
szigeten.
Vajon az-Zahir mit érez
iránta?
Tudja szeretni szívből,
szenvedélyesen, vagy csak tárgyként kezeli?
Miért hagyja őt faképnél?
Találkoznak még valaha?
És mit tehet Zubeida,
amikor újra felbukkan a gyűlöletes imám, és magának követeli őt?
Zubeida a szerelem
szabadságáért küzd egy olyan világban, ahol a nőknek kevés joguk van választani
és ellentmondani.
Lebilincselő hitelességgel
és gazdag szókinccsel megalkotott, letehetetlen történet. Titkos vágy, tilalmak
és szenvedély. Repülj vissza és merülj el az Ezeregyéjszaka meséinek magával
ragadó világában!
Hangulatos kezdése miatt
kezdtem ezzel a regénnyel, amelyről sütött Az Ezeregy éjszaka meséi hatás. Egy
szerető családot látunk, akik egy bagdadi boltot üzemeltetnek. Az édesapa
jókedélyű, ám a poénos fogadásai barátjának rosszindulatú felesége miatt
komollyá válnak, és kénytelen eladni a lányát. Zubeida így kerül be a
hastáncosok közé, akiket nagy tisztelet övez, és csak jóval később derül ki
számára, hogy ezáltal sokkal jobb sora lett.
A kultúrával kapcsolatos
részek érdekesek voltak. Eleve sok, számomra idegen közel-keleti szó fordult
elő, amit meg kellett szoknom, de kultúrahűvé tették a szöveget. Tanulhattam a síita
és a szunnita nők közti különbségről. A marákról, azaz a hastáncosokról pedig
minden információ új volt, hiszen róluk még sosem hallottam. Ők egyáltalán nem
egyenlők a prostikkal, hanem titokzatosságuk a férjhezmenetelt segíti elő,
hiszen nemes emberek vehetik meg őket, ha kellően elbűvölő a mozgásuk. Ezen
kívül viszont semmi jót nem találtam a könyvben.
Ez egy romantikus
történet, de konkrétan a kötet harmadánál tűnik fel először egy potenciális
hímnemű egyed, akit már nagyon vártam, de utólag már visszasírtam a nyugodt,
mara házas időszakot. Zubeida viszont egyáltalán nem akar hozzámenni, ehelyett
egy fejezet alatt belezúg az árvízi megmentőjébe, csak mert gondoskodik róla.
De a poén az egészben az, hogy a következő fejezet elején már vadembernek
hívja, két oldal után pedig ismét fülig szerelmes. Ez a szintű instaszerelem
hihetetlenül felcseszett, amin az utána lévő részek sem segítettek. Zubeida
foglalkozásához híven illegeti magát, ám a férfiak ezt mind kikezdésnek vélik,
amire a lány szűziesen elzárkózik, és csodálkozik azon, hogy meg akarják
erőszakolni.
Összességében
A tánc miatt figyeltem fel
rá, a kultúrával kapcsolatos részek is érdekes voltak, de a főszereplő lány
szerelmi lavírozása derékba vágta az élményt. Az viszont pozitívum, hogy a
rövid fejezetek miatt gyorsan haladtam vele, még ha szenvedtem is közben.
„Azóta sok víz lefolyt a Tigris folyón, ma már tudom, hogy egy közösségben ha valaki sokkal többet tud másoknál, jóval különb a többinél, az iránt kiteljesül az utálat. Méghozzá azok körében, akik vetélytársat látnak benne, holott a nyomába se léphetnek.”
~~~
„…a tánc az életem része, és szerföltött szeretem. Talán már élni sem tudnék e nélkül.”
~~~
„– De úrnő, a napnak nem tilthatod meg, hogy süssön! – […].
– Azt ugyan nem, de módomban áll az árnyékba vonulni.”
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Könyvmolyképző Kiadó történelmi fikció kettő csillag |
Meliki
Ferhat, a kiszolgált
janicsár a rabszolgapiacon egy koszos rongycsomó alól magyar szavakat hall.
Felrémlik előtte régi hazája és nyelve, és önmagát is meglepi azzal, hogy otthonába
viszi a haldokló kislányt.
Boriska a mindene lesz, az
egyetlen, aki örömet hoz a napjaiba, és akivel oly' szívesen megy solymászni.
De a környezettől óvakodni kell, a véletlenül elejtett magyar szavak veszélybe
sodorják őket.
Kettejük csodaszép
barátságának és gyöngéd szerelmének története ez a regény, melyet átitat az
ezerhatszázas évek történelme, és az Oszmán Birodalom színes, kavargó világa.
Az előző könyvében egy
ponton feltűnt a tőmondatok sokasága, éppen ezért érzékelhető volt az írástechnikai
fejlődés. Számomra azonban sajnos átesett a ló túloldalára, és rövid fejezeteket
mellőzve hosszú történésfolyamot mesél el egy-egy évhez. Emiatt nem egyszer
elvesztettem a lendületemet, mert nem éreztem azt, hogy haladnánk, és nem egyszer
jelenet közben raktam le a könyvet.
Örültem, hogy végül nem
lett belől romantikus történet, mert az író itt is egy kevésbé egészséges
kapcsolatot mutat be. Janicsárunk rabszolgaként veszi meg a magyar kislányt,
akivel végig szabad emberként bánik. A nagy korkülönbség miatt sokkal inkább
egy apa-lánya kapcsolat lenne a normális, de 40+ éves emberünk akkor a seggére
feledkezik rá, mikor a lányzó csak 14 éves. Idővel ez csak „rosszabbodik”, de
szerencsémre nem jutnak túl a vágyon. Az meg, hogy a lapokon túl mi történik,
már nem érdekel.
A szerelem mellett idővel
sajnos az izgalom sem jött meg, így egy ponton túl már nagyon untam. Ugyan
érdekes volt a társadalmi helyzet bemutatása, illetve hogy az uralkodó milyen
módszereket alkalmaz a közfegyelem fenntartásában. Betiltották a kávé és az alkohol fogyasztását,
míg a palotában minden csapból is az folyik, így a közemberek körében dúl a
feketekereskedelem. Janicsárunk által pedig a más nemzetiségek elfogadása is
előkerül, hiszen ő is magyar származású. Még sokévi hű szolgálat után sem
tartják igazi töröknek, mert tud az anyanyelvén.
Összességében
Ez volt a második regényem
az írótól, és szerintem az utolsó. Vontatottnak éreztem a fejezetek hosszúsága
miatt, és a bemutatott „szerelmet” sem tartom egészségesnek, bár szerencsére
sokkal kisebb hangsúlyt kapott, mint azt elsőre gondoltam, viszont az izgalom
is elmaradt.
„Az ember már gyermekkorában is érző, gondolkodó lélek, és semmivel sem butább, mint felnőtt fejjel. Legföljebb kevesebbet tapasztalt.”
~~~
„… a hamis eszme a legalkalmasabb arra, hogy a tömegeket az orruknál fogva lehessen vezetni.”
~~~
„– Nyugodt lehetsz, Isten könyörületes. Neki nincsen arra szüksége, hogy egész nap őt magasztald.”
~~~
„Legfontosabb az, hogy tisztességben éljünk, ne okozzunk másoknak szenvedést.”
~~~
„Ha okos ember kormányozza az országot, annak megvan a látszatja.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése