Egy szerelemnek álcázott függés története | Audrey Niffenegger

Magamban előzetesen felépítettem egy képet Audrey Niffenegger Az időutazó felesége című regényről, mert még a filmet sem láttam belőle. Nagyrészt a cím vezetett, de alapvetően is jó véleményeket olvastam róla. Aztán kézbevéve értetlenül álltam a kötet előtt. Nem láttam sem az írásmódban, sem a híres-neves kapcsolatban azt a magávalragadóságot, amit mások. Egyszerűen csak bosszantott és untam az egészet.

Eredeti megjelenés éve: 2003
Magyar megjelenés éve: 2004
időutazás
egy csillag

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.

Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.

 

Talán fel kellett volna adnom, ha már ennyire kiakadtam rajta. Viszont végigszenvedtem, hogy el tudjam mondani nektek, hogy miért ne olvassátok el ezt a romantikusnak titulált regényt, aminek példája egyáltalán nem követendő.

 

Történetünkben Clare és Henry életét követjük felváltva. Kronológia szempontjából leginkább a hölgyeménnyel haladunk, amely az elején leginkább egy összevissza lejátszott kazettához hasonlított. Alapvetően szerintem teljesen felesleges információ volt az, hogy úriemberünk épp hány éves, mert semmi jelentősége, és egy idő után magam sem figyeltem már rá. A kezdeti folyamatos ugrálás után egy ponton ugyan lenyugszik, de az írónő továbbra sem tudja érdekesen tálalni az eseményeket.

 

Nem szerettem a regény írásmódját, amely túlnyomó részt leírásokkal operál. Az elmélkedések mennyiségét soknak éreztem, és mindig azt vártam, hogy mikor szólalnak meg a szereplőink. Bizonyos jeleneteket túl hosszan nyújtott el, míg másokat meg összecsapott. Emellett pedig nagyon csak kettejükre fókuszálunk, ami így, hogy nem kedveltem őket, nehézzé tette az olvasást. Néha szerettem volna egy kis semmittevést, ahol szabad kezet kapok a világ felfedezésére.

 

Forrás: Pinterest

 

Kapcsolatuk egy ördögi körben ragadt, amelynek igazából nincsen eleje és vége. Ugyan lehetne azt állítani, róla egymásnak vannak teremtve, ezért éreztek vonzalmat a másik iránt, de nem. Clairenek erőteljesen apakomplexusa van, ugyanis gyerekként zúgott bele egy nálánál sokkal idősebb pasiba. Henryre pedig gyakorlatilag ráerőszakolja magát, mikor először találkoznak a való életben, nem pedig időugrásnak hála. Lányzónk alapvetően is kezdeményező típus, és a hímegyedünk hagyja magát. Sosem láttam igazi kétoldalú érzelmeket, hanem sokkal inkább egymás függőivé váltak, hiszen ismerték a sorsukat.

 

Cselekedeteik is számtalanszor a megkérdőjelezhető kategóriába estek. Teljesen kiakadtam azon, hogy Claire a templomban ráfogott Henry micsodájára mise közben azért, hogy lenyugtassa és ne ugorjon az időben. Ennél már csak az volt csodásabb, hogy Henry a saját esküvőjére be akarja drogozni magát, hogy szintén ne léceljen le váratlanul. Clare pedig egy ponton kéri úriemberünket, hogy üsse meg. És ez csak három kiragadott jelenet, de ezen kívül is állandóan csak a fejemet fogtam tőlük.

 

Összességében

Nem. Nem. És nem. Ez nem egy egészséges szerelmi történet. Emellé pedig a kötet az írásmódja miatt roppant unalmas és kusza. Nehezen is haladtam vele, sokszor nem is akartam kézbe venni.

 

„Warum wird die Liebe durch Getrenntsein strärker?”