Hogy lehet egy sorozatot
ennyire fantasztikus? A Holdbéli krónikák már a kezdetekben elvarázsolt, és a
karakterek iránt érzett szeretetem azóta csak még inkább nőtt. Mindezt úgy,
hogy az első és a negyedik rész olvasása között hét év telt el. Marissa Meyer a
Winterben olyat alkotott, amire nehezen találom a szavakat. Imádtam az egészet.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2022 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági, sci-fi, fantasy öt csillag |
Még a jövőben is egységben
az erő…
Luna népe rajong a bájos,
kedves Winter hercegnőért, és csodálják a kecsességét. Szépségét még az arcát
csúfító sebek ellenére is lenyűgözőbbnek tartják, mint a mostohaanyjáét, Levana
királynőét.
Winter megveti a
mostohaanyját, és tudja, hogy Levana sosem fogadná el a gyerekkori barátja, a
jóképű palotaőr Jacin iránt táplált érzelmeit. De Winter nem olyan gyenge, mint
amilyennek Levana hiszi, már évek óta dacol a mostohaanyja kívánságaival. A kiborg
műszerésszel, Cinderrel és a társaival akár még egy lázadást is képes
kirobbantani, hogy megnyerje a túl régóta dúló háborút. De talán mindent
elveszítenek…
Legyőzheti-e Cinder,
Scarlet, Cress és Winter a gonosz űrbéli királynőt, hogy aztán boldogan éljenek,
míg meg nem halnak?
Nem az a mese, amire
emlékszel.
De az biztos, hogy sosem
felejted el!
Kezdjük azért a valóság
árnyalásával, mert a regény nyitánya nem ment könnyen, mert a megnövekedett
szemszögszám eléggé szétszabdalta a kezdést. Nehezítésként pedig közrejátszott
mind a hossza – hiszen a 700+ oldalas könyvekhez combosabb felvezetés dukál –,
mind az a tény, hogy régen olvastam a Cresst. Aztán egy láthatatlan váltóponton
után – ami viszonylag hamar bekövetkezett –, alig vártam, hogy kézbe vehessem a
kötetet, annyira magával ragadott. Talán mindez elkerülhető a sorozat
maratonozásával, de így is jó volt, mert hosszabban tartott ki az élmény.
Történetünk…
nagyrészt a Holdon
játszódik, ahova Cinder azzal a szándékkal érkezik, hogy megdöntse Levana
despotizmusát. Az uralkodónőt evvel párhuzamosan pedig az a cél vezérli, hogy a
Nemzetközösség császárnője legyen. Csipet-csapatunk Winterrel kiegészülve
mozgatják a háttérben a szálakat, de vajon képesek lesznek-e veszteségek nélkül
megvalósítani a tervüket?
Leginkább azt szerettem a
kötetben, hogy nem húzza a végtelenségig az eseményeket, hanem hamar a lényegre
tör. Emellett pedig fokozatosan tűzi ki a célokat, így még véletlenül sem tudtam
sokat spekulálni. Ugyan sejtettem, hogy mi lesz a végkimenetel, arról viszont
fogalmam sem volt, hogyan fogunk odáig eljutni. Tetszettek a csavaros tervek is,
illetve hogy ezekben az írónő mindenkit a képességei szerint használ fel, és
senki sem felesleges. Mindezt a színvonalat pedig végig tartja, ami egy ilyen
vaskos kötetnél igazán tiszteletreméltó.
 |
| Forrás: Pinterest |
Mivel Winter már a
Cressben feltűnt, így voltak róla előzetes benyomásaim. Kezdetben nem tartozott
a kedvenc szereplőim közé, de akkor még nem is ismertem annyira. A regény során
azonban rá kellett jönnöm, hogy kevésbé flúgos, mint azt elsőre hittem. A
szemszögén keresztül egy kedves és ártatlan lány rajzolódott ki, aki egyáltalán
nincs tisztában a hatalmával és a szépségével – pont mint Hófehérke, amely mese
ezen rész alapját adja. Nagyon bírtam a Jacinnal közös jeleneteiket, mert igazán
aranyosan ugratják egymást, amin jókat mosolyogtam.
Hamar megszoktam, hogy a főszereplőink
nem együtt mozognak, és a csapatok mindig a feladatnak megfelelő összetételűek
voltak. Cinder és Kai továbbra is a szívem csücskei, akik ebben a részben igazi
vezetőkké válnak. Nagy erő lakozik mindkettejükben, akik képesek az egyéni
érdeket félretéve egy nagyobb jóért küzdeni. Farkast és Scarletet viszont
sajnos az ág is húzza, és végig nagyon féltettem őket. Olvasás közben pedig
sikerült rájönnöm, hogy miért nem voltam annyira elvarázsolva a sorozat harmadik
részétől. Ugyan nagyon bírom Cress és Thorne párosát, de az ő szerelmi száluk
sokkal nyögvenyelősebb, és csak ebben a kötetben rendeződött, míg a többiek viszont
zöld ágra keveredtek egy regény alatt.
A kötet és a sorozat nem
lehetne ennyire jó, ha nem lenne egy kompetens főgonoszunk, aki most is képes
volt mindig meglepni. Levana megfélemlítési eszközeit tanítani lehetne, de
mindezek ellenére jó volt látni, hogy azért néhányan meg tudták őrizni az
emberségüket. Ettől függetlenül viszont senki sincs biztonságban, mert bármikor
kivégeztethet. Maga a forradalom sem múlik el kemény és véres „csata” nélkül,
de én leginkább a kikiáltásán érzékenyültem el.
 |
| Forrás: Pinterest |
Az egész lekerekítése
pedig igazán kielégítő. Mindenki megkapja, amit megérdemel. Hiányozni fognak,
viszont megnyugtató érzés, hogy végre beköszönt az igazságosság korszaka.
Összességében
Számomra tökéletes
sorozatlezárás. Szerettem, hogy nem nyújtja túl az egyes problémák megoldásait,
és hogy fokozatosan adagolja a bonyodalmat, ezáltal egyáltalán nem
kiszámíthatók az egyes elemek. Wintert is sikerült megkedvelnem, és a többiek
sorsát is megfelelően kanyarítja az írónő. Vannak benne tétek, de végül minden
jó, ha a vége jó. Elvégre a mesék is ilyenek.
Végül a sorozatról...
Megközelítőleg a legjobb mesefeldolgozások, amiket valaha olvastam. Merít az
alapanyagból, de mer kellő helyeken belenyúlni. Szerethető szereplőket hoz be,
akikért lehet izgulni. Nekem bejött az a formátum is, hogy mindegyik kötetben
másvalaki kapta a hangsúlyt, de a többiek ugyanúgy szerves részei a történet
alakításának.
„– Nem helyes, hogy egy tizenhét éves hercegnő megkérdőjelezhető szándékú fiatal férfiakkal maradjon kettesben.
Winter felnevetett.
– És mi a helyzet az olyan fiatal férfiakkal, akikkel már azelőtt legjobb barátok voltak, hogy járni megtanult volna?
Jacin a fejét csóválta.
– Azok a legrosszabbak.”
~~~
„Az álmodozás olyasfajta emberek hóbortja, akiknek nincs jobb dolga.”
~~~
„– Nem hiszem, hogy egy kis pihenéstől bármi megjavulna – emelte fel a kiborgkezét. Ernyedten lógott a csuklójáról, lyuk tátongott ott, ahonnan leválasztották az egyik ujját. – Hihetetlen, hogy ez történt! Így nem tudok harcolni, forradalmat kirobbantani meg királynősködni. Semmit sem tudok így csinálni. Csődöt mondtam. Szó szerint működésképtelen vagyok.
Iko megérintette Cinder vállát.
– Igen, de attól, hogy valami működésképtelen, még nem feltétlenül menthetetlen.”
~~~
„– Az Óvatos a becenevem. Csak az Elbűvölőt és a Merészt gyakrabban használják.”
A sorozat további részei:
Cinder (#1)
Scarlet (#2)
Cress (#3)
Fairest (#3,5)
Stars Above
(#0,5&0,6&1,5&3,1&3,6&)
Kapcsolódó könyvek:
Wires and Nerve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése