Éld túl a viadalt, avagy egy sziget mindig menedéket nyújt – Könyvhét 2023

 

Minden évben türelmetlen várakozás előzi meg a nagy könyves eseményeket, amelyek közül idén már ki merem jelenteni, hogy a Könyvhét a kedvencem. Ezt leginkább a helyszínnek köszönheti, mert a Vörösmarty tér közepén lévő fák tökéletes bandázási helyet biztosítanak a megfáradt, valamint a tömeget kerülő könyvmolyoknak.

 

Sajnos a tavalyhoz hasonlóan megint csak egy napra tudtam fellátogatni, ami csak azért szomorú, mert a szombati hatalmas embersereglet miatt egy ponton elment a kedvem a nézelődéstől, mert inkább hasonlított a tér egy déli buszon lévő heringpartira. Mindezek mellett mégis egy nagyszerű élményként maradt meg bennem, mert rengeteg csodás emberrel tölthettem az időmet.

 

Teljesen dejavu érzésem volt – miért is ne kelljen minden évben ekkor karbantartani a pesti vasúti hidat –, mert Kelenföld volt a végállomás. Itt kellett volna összeszednem Rékát, viszont reggel semmi sem jött össze neki, és mindent IS lekésett. A felszabaduló temérdek időt arra használtam ki, hogy lófráltam egyet az üres Vörösmarthyn. A legtöbb stand még csak ekkor nyitott, így sokkal inkább csak az egyes kiadók helyét azonosítottam be, minthogy ténylegesen nézelődtem volna. Egyedül az Agavénál álltam meg, ahol már kirakták az akciós ládákat, és alig hittem a szememnek, mikor megláttam benne a komplett Dévabád-trilógiát. Tudni kell róluk, hogy egyik sem egy vékony kötet, és éppen ezért nem is olcsók. A Bronzváros ugyan már megvolt, de a Rézkirályság és az Aranybirodalom még nem, így kérdés nélkül ugrottak be a szatyromba. Azóta pedig a második rész teljesen ki is fogyott a kiadónál, szóval a sors is így akarta.

 

 

Réka késése talán jól is jött, ugyanis 10-től dedikált Steigervald Krisztián, akinek mindenképpen a szignójára ácsingóztam. Akkor még csak az első könyvét olvastam, de nagyon szerettem. Azóta pedig már a másodikkal a hátam mögött csak még inkább becsülöm a munkáját. Nem volt nagy sor (mint az idei dedikálásaimnál általában), éppen emiatt az udvarias pár mondaton kívül tudtunk egy kicsit beszélgetni. Roppant kedves embernek ismertem meg, akinél szerintem nem most jártam utoljára. És a legjobb dolog vele kapcsolatban, hogy öcsém is lecsapott a köteteire – aki alapvetően nem szokta a könyveimet olvasni –, és neki is nagyon tetszettek.

 

Ezen kívül még három íróval írattam alá regényeket, és mindegyiknek nagyon örülök. Vagy azért, mert annyira szerettem a könyvüket, vagy azért, mert a találkozás által más színben tűnnek már a fel a regények. Leginkább Papp Dórához akartam eljutni, ahova kis társaim is voltak Matilda és Eszti személyében. Utóbbival a kávét várva egy jó beszélgettünk, szóval pluszban jó élményként maradt meg ez a sorbanállás. Az írónő is nagyon kedves volt, és csak kicsit lepődött meg azon, hogy mekkora az érdeklődés.

 

Majoros Nórához és Bagó Tündéhez már egyedül mentem el, és mivel kevésbé ismert írónők, így hamar sorra kerültem. Előbbi regénye ugyan nem lett a kedvencem, de nagyon érdekes és értékes ifjúsági fantasy regénynek tartom, és az írónő is roppant szimpatikus volt. Szintén jó ötlet volt az utóbbival is dedikáltatni, mert megbeszélhettem vele, hogy mennyire unszimpatikus volt a regénye hősnője, de hát őt eleve így formázta meg. Emellett pedig elhintette, hogy a következő története Konstanzban fog játszódni.

 

 

A standokat Rékával jártuk nagy lelkesen végig, de én jószerivel csak lelki támaszt nyújtottam a vásárlásokhoz. Mindez azért valósulhatott meg, mert egy roppant rövid listával és egy adag céltudatossággal érkeztem. A Libertine Könyvesboltnál megvettem a Mélylevegő Projekt Öntöző című kötetét, mert értékelem a srácok munkásságát, és ezzel is támogatni szerettem volna őket. Emellett pedig nagy nehezen sikerült megtalálni a Cser Kiadó standját is – eskü ők voltak a leginkább eldugott helyen az egész Könyvhéten –, ahonnan Maja Lunde Hónővérét hoztam el. Ezen kívül még volt egy előrendelésem is Fumax kiadónál, ami három regényt takart, de mindegyik szeretett sorozatok folytatása, így semmit sem bánok.

 

Idén egy kicsit én is bekapcsolódtam a BookTuberek szokásába, avagy én is csere-beréltem. Rékától megkaptam A Long, Long Sleep – Hosszú álom című regényt a Ballagó időért cserébe, Zsófi pedig megörökölte tőlem a Sosehol példányomat. Emellett pedig kölcsönkaptam a Bagolyváros két kötetét is Rékától, mert már nekem is eléggé borzolja a fantáziámat ez a kisregénysorozat, amiről sok jót hallottam.

 

A nap ezen kívül nagyrészt a találkozásokról és a beszélgetésekről szólt, amire sosem lehet elég időt szánni. Minden ölelésnek és kedves szónak nagyon örültem, nem győztem végig mosolyogni. Külön öröm, hogy sikerült olyan emberekkel is találkoznom, akikkel eddig még nem volt szerencsém, és itt szeretném kiemelni Mariannt, akivel egy településen lakunk, de Pestig kellett mindkettőnknek eljönni, hogy összefussunk.

 

Mindezen élményekkel a hátam mögött már hihetetlenül várom a következő alkalmat, azaz a Könyvfesztivált, hogy találkozhassam ezekkel az aranyos, kedves és szerethető emberekkel.

A szelfik készítői Andi és Eszti ❤