Az előolvasást a
kiváltságosok privilégiumának tartottam, éppen ezért lepődtem meg nagyon, mikor
a 21. Század Kiadó megkeresett Bagó Tünde debütáló regényének, az Ella
háborújának kapcsán. Akkor épp abban a pillanatban nem dobtam félre mindent,
hogy belevessem magam, hanem meghagytam neki azt az időt, mikor már az érdeklődést
felváltotta az izgalom.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2023 21. Század Kiadó történelmi fikció négy csillag |
Történelem és szerelem a
Bodeni-tó mellett.
A restaurátor Ella és
orvos férje 1944 tavaszán a svájci határ mellett fekvő német kisvárosba,
Singenbe költöznek. Lukas a kórházi munkát választotta a frontvonal helyett. Ellát
kétségek gyötrik, tétován botorkál a Gestapo fenyegetésében élő város feszült
csendjében
A háború és a diktatúra
éveiben elveszítette munkáját, családját, barátait. Úgy érzi, Lukas
cserbenhagyta azzal, hogy belépett a náci pártba és kiszolgálja a politikai
hatalmat. Villájuk teraszáról kilátás nyílik a Hohentwiel várának romjaira.
Ella itt üldögélve várja a férjét esténként. A hegytetőn egy nap különös fény
villan. A nő a nyomába ered, ezzel olyan kalandba keveredik, amely az egész
életét megváltoztatja. Ella menekül válságba jutott élete és a háború
zűrzavarából. Hova vezet az útja ebben a bénult, pusztulásra ítélt világban?
Alapvetően egy erős
debütálásnak tartom, amely teljes mértékben elérte a célját, legalábbis az
írónővel való beszélgetésemből ez derült ki. Nem szerettem Ellát, így az ő
drámázását nehezebben viseltem, de ő eleve megosztó karakternek készült. Magát
a korszakot és a helyszínt viszont jól bemutatta a regény, és kíváncsian várom
a szerző következő regényét, amely szintén ezen a környéken fog játszódni.
Történetünk…
a Neumann házaspárról
szól, akik a második világháború ideje alatt Stuttgartból Singen am Hohentwiel
városába költöznek, mert Lukas a helyi kórház vezető orvosa lesz. Ella emiatt
kénytelen maga mögött hagyni restaurátori állását, de nehezen találja fel magát
a vidéki nyugalomban. Ódzkodik a sérültektől, ezért leginkább néma ellenállást
tanúsít. A háború végének közeledte és a svájci határ szomszédsága azonban
mindezt kevéssé engedi meg. És egy titokzatos férfi is felborzolja a
kedélyeket.
Kezdjük a
helyszínválasztással, mert a második világháború után ez fogott meg benne a
leginkább. A Fekete-erdő és a Bodeni-tó környéke a szívemben elég kedves helyen
szerepelnek, és Singenben is – ugyan csak átutazóban, de – jártam már. Szerettem
a vár központi szerepét, illetve az egész környék ábrázolását. Említés szintjén
Stuttgart mellett előkerül Freiburg is, amely Eoin Dempseytől a Fehér rózsában is előkerül, és
amely regény témájában nagyon hasonlít a Bagó Tünde könyvére.
Szerettem volna, ha sokkal
inkább az ellenállásra és a szöktetésekre fókuszálunk, de ehelyett inkább
karakterdrámában volt részem. Mindennek a közepén Ella áll, akit nagyon nehéz
szeretni. Erős véleménye van alapvetően mindenről, így a rendszerről is, de
eléggé zavart a tétlensége. Könnyen beszél, hiszen Lukas eltartja, és nem
kényszerül arra, hogy dolgozzon, mint a legtöbb asszony. Nagyjából a felénél
borul ki egy ponton, és onnantól kezdve már idegesített a viselkedése. Nem bírtam,
ahogy műbalhézik, ahogy a férjét kezeli, és ahogy helyenként enged egy másik
férfi csábításának.
 |
| Forrás: Google és Pinterest |
Nagyon sajnáltam Lukast,
aki tényleg mindent megtesz kettejük boldogságáért. Jól megvannak egymással,
csak épp a rendszer túlélését nem azonos módon képzelik el. A férfi a
hivatásának él, orvosként emberi életeket ment, és ha ehhez be kell lépnie a
pártba, ám legyen. Mindent a feleségéért tesz, hiszen így megmenekül a
frontszolgálattól is, ahonnan kérdéses, hogy visszajött volna. És ezért cserébe
nem kap mást, csak megvetést és haragot. A környezete azonban nagyra értékeli
az állhatatosságát, nem is csoda, hogy a napjait inkább a kórházban tölti.
A regény nagy kérdése a
rendszerhűség, hogy mi az a pont, amikor még csak félrenézel, és mi az, amikor ezzel
már a saját elveiddel mész szembe. Egy diktatúra esetén sajnos a pozíciók csak
a párttagoknak jártak ki. Éppen ezért az a legfontosabb, hogy megőrizzék az
emberségüket, és ne csak a pillanatnyi fényűzés lebegjen a szemük előtt.
Utóbbira sajnos már közvetlen a kötet felütésénél látunk példát, ugyanis az
alpolgármester úrnál a vendégek számára terülj-terülj asztalkám van, és a falon
a zsidóktól elvett festmények lógnak.
A múltbéli események
mellett kapunk egy jelen-szálat, ami teljesen meglepett. Ötven évvel járunk az események
után, így nagyjából tudjuk, mire számítsunk a regényben, de még így is hagy teret
a sejtetésre az írónő. Mindenképp örültem neki, de én talán kicsit másképp
oldottam volna meg. A bombázót vezető pilóta behozása tetszett, de az unokáját
teljesen feleslegesnek éreztem.
Összességében
Ugyan bizonyos elemeit
másképp oldottam volna meg, és a főszereplőnktől is a falnak mentem, de mégis
egy erős első könyvnek tartom. A helyszínválasztás csodás, a téma is érdekes,
bár én sokkal inkább a szöktetésre helyeztem volna a hangsúlyt, mint a
személyes drámákra.
Nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget a 21. Század Kiadónak!
„Hadnagy úr, ha a kórház ajtajában összeesik egy ember, mi a kollégáimmal mindenképpen ellátjuk, mert orvosok vagyunk. Nem kérdezzük meg, honnan jött, ki az anyja vagy milyen vallású, hanem megnézzük a pulzusát, s ha egy csöpp esélyt is látunk a megmentésére, megteszünk mindent, ami az orvostudomány jelenlegi állása és a tudásunk szerint lehetséges. Orvosok vagyunk, s ebben a szakmában csupán betegek léteznek.”
~~~
„– Úgy hiszem, atyám, hogy aki nem támogatja a Führert, az nem éri meg a háború végét – vágta oda a választ Lukas.
– Aki meg támogatja, csak napokkal éli túl – kontrázott a tisztelendő atya.
– Akkor nincs jó befejezés a németek számára, igaz? És ha mégis megnyerjük a háborút?
Az atya elmosolyodott, s egy rövid mondatot vágott késként Lukas szívébe:
– Már túl sokat veszítettünk ahhoz, hogy nyerjünk.”
~~~
„Tudom, hogy ez az ország rossz irányba halad, én mégis inkább vele tartok. Tudom, hogy ártatlan emberek fejét ütik, úgy, ahogy azok a fiúk a szegény gyerekét a parkban, de én ezúttal nem segítek az áldozaton. Elfordítom a fejem, és továbbmegyek. Nem veszek tudomás a szörnyűségekről, azzal mentegetem magam, hogy a hazám miatt ki kell tartanom, de már egyre nehezebb bírnom. Én mindenképpen bűnös leszek, számomra nincs jó befejezés.”
~~~
„– Mit gondolsz, hány kórházigazgató van ebben az országban, aki nem tagja a pártnak? Ugyan már, Lukas, mi is beálltunk a sorba az életünkért cserébe. Ha tudnád, hogy hányszor kellett eljátszanom az elmúlt negyven évben, hogy náci vagyok! Ez életem leghosszabb szerepe, és ki nem állhatom, de nem teszem meg nekik azt a szívességet, hogy meghalok. Még szerencse, hogy jó színész vagyok. Csak túléljük valahogy…!”
~~~
„Háborúban élni és harcolni a világon a legnehezebb feladat. Úgy kell küzdenünk egy szörnyű világ ellen, hogy mi magunk ne váljunk szörnyeteggé.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése