A Réka névvel az életben
elég gyakran találkozok, néha túl gyakran, ám a könyvekben elég ritkán botlok
beléjük. Bauer Barbara azonban a Vakrepülésben pont egy Rékát emel ki
főszereplőjének, ami miatt nem lehetek elég hálás neki. A kötet azóta már
megérte az átdolgozását, és Fény a dombok mögött címmel is megjelent, amely
változatot magam is olvastam. Teljesen elvarázsolt, és nem egyszer úgy éreztem,
mintha nekem szólna ki a lapok közül.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2015/2022 Jaffa Kiadó romantikus öt csillag |
A Fény a dombok mögött sokak előtt már ismert történet. A rendkívül tehetséges vak zongorista, az olasz Julietta és a patikus családba született, önmagával vívódó magyar lány, Réka története 2015-ben jelent meg Vakrepülés címmel. A két lány élete összefonódik, a kapocs pedig a múltban keresendő. Az eredeti regényben az ő sorsuk alakulását követheti nyomon az olvasó, miközben a múltban még kisfiúként, a jelenben már érett férfiként megjelenik Federico.
Juliettát a vaksága, Rékát
a családi hagyomány szorítja korlátok közé. De vajon a sorsfeladatunk
beteljesülése valóban másoktól, élethelyzetektől, vagy csak és kizárólag
önmaguktól függ? A regény erre keresi a választ a két lány történetén
keresztül, az ő szemszögükből.
Az új, bővített kiadásban
Federico már nem csak egy szereplő, hanem kibontakozik az ő története is, az ő
szemén keresztül is láthatjuk az összefonódó életek alakulását.
Nem minden témát lehet
akármilyen íróra bízni, mert kell hozzá egy bizonyos fokú érzékenység. A vakság
esetében Anthony Doerr finom ábrázolása után Bauer Barbara is bebizonyította a
tehetségét. Nem korlátozza az írásban, hanem más aspektusait emeli ki a
valóságérzékelésnek, ezáltal felnyitja az olvasók szemét. A hangok mellett
nagy szerepet kaptak az illatok és az ízek, amelyek Julietta esetében egy
másfajta „látást” eredményeznek.
Történetünk…
két nő összefonódó sorsát
mutatja be. Julietta egy álmos kis olasz városban él, ahol szülei egy
hangszerboltot vezetnek. A lánynak is nagy tehetsége van a zenéhez, ám a
vaksága korlátok közé szorítja. Egy nap azonban lehetőséget kap, hogy a
képességeit egy neves iskolában csiszolja. Réka egy kómából ébredve különös
álmokat tapasztal, emellett az eddig megszokott életében is váratlan dolgok
történnek. Ezen kívül pedig egy titokzatos férfi is feltűnik Békéscsabán,
akivel meglepően hamar kerülnek egy hullámhosszra. Vajon ez csak a véletlen
műve?
A prológus ugyan Rékával
indít, viszont utána Juliettát ismerjük meg közelebbről. Nagyon hangulatos volt
a regény ezen része, hiszen már magam is jártam Olaszországban, így a személyes
benyomásaimmal tarkítva alakíthattam ki a fejemben a helyszínt. Tipikus vidéki
életet mutat be, ahol mindenki ismer mindenkit. Átélünk egy szüret jelenetet
is, amely igazán passzolt az őszi hangulatomhoz. A zenebolt üt el leginkább a
megszokottól, amely először szigetként emelkedik ki, de aztán egyre inkább a
közösség meghatározó részévé válik. Az események középpontjában is az ezt
üzemeltető Gardini házaspár áll, ahol a feleség szeretné minél inkább magához
láncolni a leendő gyermekét, amely a lány vakságával kicsit túl jól sikerült. Átjárja
a zene a lapokat, amely segít a gyászfeldolgozásban is, de örömet is jelent a
városka lakóinak. Nagyon szerettem ezt a nyitányt, pedig már nagyon rápörögtem,
hogy a névrokonomról olvashatok végre.
 |
| Forrás: Pinterest |
Furcsa, de különösen jó
érzés volt Rékáról olvasni egy könyvben, hiszen én is szoktam E/3-ban
hivatkozni magamra. Ugyan teljesen más élethelyzetben van főszereplőnk, mégis
sok ponton tudtam vele azonosulni, ami leginkább a Szilvi nevű legjobb barátnőnél
sütötte ki az agyamat, mert az óvodás/kisiskolás koromban az enyémet is így
hívták. Most őszintén, mekkora volt már erre az esély… Ezen kívül a
személyiségének elemei, mint a jótanulóságban, a szülői elvárásoknak való
megfelelési kényszerben, a meg nem tanulhatott hangszerben, valamint az
ezotéria iránti nyitottságban is magamra ismertem. Ezek az összecsengések számomra
emelték az olvasási élményt.
A kötet először a Légikisasszonyok
trilógia után jelent meg, és itt még bőven érezhető az írónő repülés iránti
szenvedélye. Réka gyógyszerész végzettséget szerzett, hogy tudjon a családi
patikában dolgozni, de a legnagyobb álma, hogy pilóta lehessen. Rendszeresen
repül, és az adrenalinhajszolás miatt elkezdett ejtőernyőzni. Ám mindez sokkal
inkább egy lázadás a szülei irányába, akik nem támogatják ezt a tevékenységet. Egy
idő után épp emiatt sokkal inkább a zongorázás válik fontossá számára.
Nem maradhat el a
romantika sem. Szilvi hivatásos kerítőnőként aktivizálja magát, de végül a
véletlen hozza össze Rékát Federicoval. Korábban Robival járt, akivel a repülés
iránti szenvedélyük hozta össze, ám a fokozatosan eltávolodnak egymástól.
Támogató és kedves srác, de hiányzik a szikra köztük. Federicoval viszont
minden ijesztően tökéletes, ami viszont azt bizonyítja, hogy egymásnak vannak
teremtve
Amikor rájöttem a regény
csavarjára, egyszerűen leesett az állam, és egyáltalán nem zavart, hogy ez
korábban volt, minthogy a történet elért volna ahhoz a ponthoz. Kirázott a
hideg a follinai látogatás eseményeitől, és meg is könnyeztem, pont mint az
átdolgozásban megjelenő Epilógust.
 |
| Forrás: Pinterest |
Összességében
Megérdemelten kapott új
külsőt ez a csoda, amely engem nagyon megérintett. Már eleve a főszereplő
névrokonsága is örömmel töltött el olvasás közben, hát még az a tény, hogy
mennyi mindenben hasonlítottunk egymásra. A kötethez kell egyfajta spirituális
nyitottság, de érdekes utazásra viszi az olvasóját, ahol társa a zene lesz.
Nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget a Jaffa Kiadónak!
„A bor szebb melódiát csal a fülekbe, a zene az ízeket fokozza.”
~~~
„Az élet ment tovább. Talán csak a könny lett több.”
~~~
„Még hogy nem lát! Többet érez a világból, mint az emberek többsége. Az életet az ízén, illatán, zamatán, tapintásán és dallamán keresztül ismerte meg.”
~~~
„– A szemed vak, viszont a szíved mindent lát.”
~~~
„Ő sosem ítélt meg senkit a külseje alapján. A hangja, az illata, a lépése sokat jelentett, ám a külseje semmit. A szüleit szépnek tartotta. Az anyját a hegedű hangjához hasonlította, az apját a zongoráéhoz.”
~~~
„Minden évszaknak más az illata, másként susognak a levelek, és máshogy csicseregnek a madarak.”
~~~
„– Julietta egy gyönyörű és tehetséges nő, nem csak vak!”
~~~
„Érezte, ahogy a kupola lágyan telítődik, aztán szinte fennakad az égen, miközben ő percekig gyönyörködhet az utolérhetetlen szabadságban. Igen, nem is a tájban, a végtelenben, hanem a háromdimenziós szabadságban.”
 |
| Forrás: Pinterest |
„– Tudod, meg is halhattam volna. És akkor, ha lepereg a film, mit látok? Hogy mindvégig csak várakoztam? Kivártam, hogy megvalósíthassam végre az álmom, de tudod, mit? A közelébe sem jutottam. Hol vagyok még az utasszállítótól? és hol lehetnék, ha hagynak?! Szilvi, úgy haltam volna meg, hogy visszatekintve semmit nem tettem magamért…”
~~~
„Úgy szeretnék élni, hogy bármikor meghalhassak.”
~~~
„Olyan kevés kell a boldogsághoz. Csupán pillanatok. Elcsent percek a szürkeségből. Észlelt gesztusok, lopott mosoly, egy-egy szó.”
~~~
„Az élet rövidke boldog pillanatokból áll. Ezek visznek tovább, és a többit el is felejtjük a végére.”
~~~
„– […] Azt csináld, ami jólesik, és ne azt, amit tenned kéne, de éppen nincs hozzá kedved! Csak mert szerinted mások mást várnak, vagy mert szerinted más kellene érezned, noha nem érzed… Nemcsak te mozogsz ilyen kényszerpályán, hanem sokan tesszük ezt. Külső és belső elvárások, amelyek sok esetben nem is valóságosak.”
~~~
„Nem érdemes sürgetni a dolgokat. Néha éppen azáltal derül ki, hogy halaszthatatlannak tűnő feladatok jelentőségüket vesztik, hogy eltűnik mögülük a türelmetlenség. Vagy kiderül, hogy sokkal szerencsésebben alakult úgy, hogy nem sikerült sürgetni valamit, mert a sors alakította megvalósulás jobb pillanatra időzített. Felesleges volt annyit idegeskedni az idő szorításán. Pedig az idő sosem szorít. Az idő csupán viszonyítás, támpont.”
~~~
„– Tologatom magam előtt a boldogság lehetőségét… foglalta össze Réka.
– Vagy inkább csak folyamatosan függővé teszed valamitől.”
~~~
„A hangjegyeket nem a zongora, a hegedű vagy a fuvola kelti életre, hanem a lélek és a szív.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése