Egy rendszer átnevelő ereje | Katherine Kressmann Taylor – Betekintő #33

Számos történelmi fikciót olvastam már a második világháborúról és az azt megelőző időszakról, de ezek mind jóval később íródtak. Utólag könnyű okosnak lenni, ám Katherine Kressmann Taylor levélregényével nem ez a helyzet. A Címzett ismeretlen első kiadása 1938-ban jelent meg, azaz írónő itt a kor eseményeire reflektál, de nem sokkal rá eltűnt a süllyesztőben, pedig a mai napig is aktuális kérdéseket jár körbe ez a klasszikusnak számító mű.

 

Eredeti megjelenés éve: 1938
Magyar megjelenés éve: 2010/2022
21. Század Kiadó
levélregény, történelmi fikció
öt csillag

Az itt olvasható történet először az amerikai Story magazinban jelent meg 1938-ban, majd hamarosan átvette a Reader’s Digest, hogy aztán következő évben a Simon & Schuster könyv alakban is kiadja. A fiktív levélváltás azonnal irodalmi szenzáció lett, és társadalmi vitát váltott ki. A náci Németországban betiltották, az Egyesült Államokban és egy sor európai országban a legnagyobb dicséret hangjain méltatták.

A Címzett ismeretlen egy levélváltás egy San Franciscóban élő zsidó műkereskedő és korábbi üzleti partnere között, aki visszatért Németországba. Nyomasztó történet, amely hatása alá vonja az olvasót, és nem engedi el.

 

A kötetet rövid, lényegre törő és szemléletes, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az írónő egy ideig reklámügynökségnél dolgozott. Bő egy éven keresztül követjük két férfi fiktív levelezését, amely a barátságuk mellett az országok – az USA és főképp Németország – helyzetét is bemutatja. Első kézből látjuk a változásokat és a rendszerek emberekre gyakorolt hatását. A végén lévő csavar pedig meglepett, mert egy ponton úgy hittem, rájöttem a megoldásra.

 

A borító első ránézésre idegen a kisregénytől, ugyanis se levelek nincsenek rajta, se a náci Németországra nincsen utalás. Az olvasás során azonban hamar kiderül, hogy a két főszereplőnk Max és Martin közös galériát üzemeltetnek San Franciscoban. Ezt az üzlettársi viszonyt utóbbi Németországba való visszaköltözését követően is fenntartják, mert az öreg kontinensen jóáron lehet műalkotásokhoz jutni, Amerikában pedig kapósak még a legcsúnyább festmények is.

 

A két levelezőpartnerről tudni kell, hogy mindketten Németországból származnak. Martin hazaköltözése után Maxnak erős honvágya van a német dolgok iránt, hiszen a közösen töltött időben sokat nosztalgiáztak és hazai ételeket ettek. Ez az érzés elég gyakori az új lehetőségek reményében idegen földön szerencsét próbálók körében. Távolnak tűnik az óhaza, épp emiatt Bécs és München szinte szomszédos városoknak tűnnek.

 

Németországról kezdetben egy pozitív képet kapunk, ahol demokrácia uralkodik, de az emberek szegények. Az USA-hoz képest minden roppant olcsó, például Martin középosztálybeliként képes volt egy kastélyt megvenni, valamint ugyanannyit fizetnek itt tíz szolgálóért, mint San Franciscoban kettőért. Mindezek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy Hitler reményt ad a kilátástalanságban lévő embereknek. Fokozatosan teszi elfogadottá radikális gondolatait, amelyet leginkább csak külső megfigyelőként vesz észre az ember.

 

Forrás: Pinterest

 

A levelek az induláskor baráti hangvétellel íródtak, ám a kötet felétől már durva nézetellentétek tűnnek fel, és a végén már csak tárgyilagos levélváltásokat olvashatunk. Ennek oka, hogy Max amellett, hogy német, zsidó is. Martin már a visszatérése óta együttműködik a rendszerrel, de kritikával figyeli a változásokat, fél év alatt azonban már szinte átprogramozták. Amerikába leginkább a rémhírek érkeznek meg, és egy idő után már azt se nézik jó szemmel, ha valaminek köze van németekhez. Ebből is látszik, hogy egyik országbéli helyzet sem tökéletes.

 

Az olvasási élmény nagyon hasonlított Éric Vuillard Napirend című regényére, amely szintén rövid és hatásos. Viszont míg ott a történelem nagy színtere került előtérbe, itt két ember szemszögén keresztül ismerjük meg a valóságot.

 

Összességében

Elképedtem rajta, hogy a történelmi aspektusa mellett mennyire mai ez a klasszikusnak mondható levélregény.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

„A legyőzött kétségbeesés gyakran őrül irányokba vihet minket.”

~~~

„A megmenekülés hisztériája van rajtuk, majdhogynem istenítik. De bárki lett volna a megmentő, így tennének.”

~~~

„Én soha nem gyűlöltem személy szerint a zsidókat – téged mindig nagyra tartottalak mint barátomat, de tudhatod, hogy őszintén beszélek, amikor azt mondom, nem a fajod miatt szeretlek, hanem annak ellenére.”

~~~

„Nem fogod látni, hogy néhányaknak szenvedni kell, hogy milliók megmenekülhessenek. Te elsősorban zsidó vagy, és siratod a néped. Ezt megértem. Ez a sémi faj jellemzője. Mindig lamentáltok, de nem vagytok elég bátrak, hogy visszaüssetek. Ezért vannak pogromok.”

~~~

„A liberális olyan ember, aki nem hisz a cselekvésben. Folyton az emberi jogokról beszél, de csak beszél. Szeret nagy felhajtást csapni a szólásszabadság mellett, de hát mi a szólásszabadság? Csak arra jó, hogy kényelmesen üljünk a hátsónkon és azt ismételgessük, hogy amit a cselekvő emberek művelnek, az rossz. Mi olyan hasznavehetetlen, mint egy liberális? Jól ismerem, mert én is az voltam valaha. Szidja a passzív kormányt, mert nem változtat semmin. De ha egy hatalommal bíró ember felemelkedik, ha egy tevékeny ember változásokat indít el, akkor hol van a liberálisod. Hát ellenzi. A liberális számára minden változás rossz.

A liberális ezt „távlatos gondolkodásnak” nevezi, de csak retteg attól, hogy valamit csinálnia kéne. Imádja a szavakat és szépen csengő frázisokat, de semmi haszna az olyan emberek számára, akik alakítják a világot.”