Boldogságbomba, avagy hogyan romboljuk le az előítéleinket | T. J. Klune

A tavalyi év T. J. Klune Ház az égszínkék tengernél című regényével állandóan összefutottam. Annyian olvasták angolul, hogy nekem is felkeltette az érdeklődésemet. Aztán nagyon megörültem a Metropolis Media hírének, hogy elhozzák magyarul, mert kíváncsi voltam, hogy valós-e a hatalmas felhajtás.

Eredeti megjelenés éve: 2020
Magyar megjelenés éve: 2021
Metropolis Media
fantasy
öt csillag

Egy varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.

Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje.

Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felsővezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy wyvren, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra.

Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.

A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros szerelmi történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire vagyunk foglyai az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

 

Olvasás után megállapíthatom, hogy ez a könyv egy valóságos boldogságbomba. Egy hatalmas ölelés, amiből nem akarsz kibújni, hanem kinyújtanád, hogy ne hagyjon el. Cselekmény szempontjából egy egyszerű regény, de a mondandói szívmelengetők.

Történetünkben…

Linus Bakert, a bürokrácia egyik katonáját kísérjük el kiküldetéseire, ahol mágikus gyerekeknek fenntartott árvaházakat vizsgál felül. Annyira meg van elégedve a felsővezetőség a munkájával, hogy egy nap egy különleges esetet bíznak rá. Kap rá egy hónapot, hogy teljeskörű jelentést írjon mind a fiatalokról, mind a nevelőről. A szigetre megérkezve azonban egy teljesen más világba csöppen, kisüt számára a nap, és el kezdi az életet teljesen más szemmel nézni. Vajon milyen mértékben változtatja meg Linust az ott-tartózkodás?

Forrás: Pinterest

Nagyon sok helyen húzhattam volna alá a könyvben, ha nem félteném annyira a könyveket. Rengeteg gondolat megfogott, elgondolkodtatott, és reflektálni engedett korunkra. Ugyan egy kitalált világban játszódik, de az író szépen belefűzte a mondandóit. És a legjobb az egészben, hogy mindezt egyáltalán nem szájbarágós módon.

 

Középpontjába az elfogadást helyezte, és nem az LMBTQ szálat, amivel kapcsolatban leginkább találkoztam a regénnyel. Ugyan Linus és a nevelő közt kialakul a vonzalom, de nagyon esetlen és aranyos módon. Egyikük sem erre koncentrál, hanem inkább a gyerekekre, de az élet mindig hoz váratlan fordulatokat. Ezt itt látni lehetett, meg tudtam is róla, de Linus már kevésbé.

 

Hősünk, Linus rengeteget fejlődik a történet folyamán. Kezdetben egy csinovnyik, akinek csak a munkája precíz elvégzése fontos. A munkahelyén megbecsülik, és igazából neki ennyi elég. Otthon a macskája várja, no meg a szomszédasszonya, aki állandóan morog a macska miatt. Érzelemmentes életet él, és nem is vágyik a törődésre, hiszen nem tudja, hogy milyen jó is az. Ez az alaphelyzet eléggé kényelmetlen, ami miatt nem is volt Linus szimpatikus a számomra. A túlkomplikálása és a felesleges aggódása az őrületbe kergetett. A sziget viszont rengeteget változtat rajta. A gyerekek tükröt tartanak neki, és iránymutatást adnak, hogy másképp is lehet élni, és minden „rossz” dolog mellett is lehet az ember boldog. Rendesen kimozdítják a komfortzónájából, de ezáltal tud csak kiszakadni a gyámolatlan agglegény figurából.

Linus Baker
Forrás: Pinterest

A külvilág azonban egyáltalán nem olyan, mint hősünk. A sziget mellett egy város található, ahonnan komp közlekedik. A minisztérium fizet a lakók hallgatásáért, ami meggátolja a kifelé való terjedést, de maguk között rendesen terjednek a pletykák. Senki sem járt még odaát, így mindenki csak az „azt mondják”-ra támaszkodik, aminek hinni nem szabad. Leginkább azért félnek az árvaházi gyerekektől, mert az ismeretlen dolgok félelmet szülnek. A másik nagyon érdekes szigeten kívüli fenoména pedig az időjárás. Míg a ott és a mellette lévő településen süt a nap, addig a Városban állandóan esik az eső, ami rányomja az ottani életre a bélyeget. Mindenki morog, egykedvű és nem foglalkoznak az élet szépségeivel. Klune ezzel érzékelteti a két világ közti különbséget, amelyre Linus is rájön a végén.

 

Mindenki különleges, amelyet a regény nem győz hangsúlyozni. Ennek szócsöve Arthur Parnassus, aki nagyon hamar a szívemhez nőtt. Lelkiismeretesen végzi a munkáján, minden gyereket maximálisan támogat a potenciálja kinyerése érdekében. Szabadon kószálhatnak a szigeten szabadidejükben, ami külső szemlélőként elég merész mutatványnak tűnik. Kézben tartja az eseményeket, és még a legveszélyesebb gyerek is kezesbáránnyá válik alatta. Az első közös vacsora alkalmával már megmutatkoztak a nevelési képességei, mert mindenkivel egy jó dolgot meséltetett a napjából. Meglátásai bölcsek és élbevágóak, feszegeti Linus és ezáltal az olvasó határait, és rádöbbenti előbbit, hogy eddig nem is élt igazán.

 

A helyszínként szolgáló árvaház lakói menedéket találnak a falak között. Máshol kinéznék őket a kinézetük és a származásuk miatt, de itt mindenki különleges. Ott van például Talia, a szakállas gnómlány, aki előszeretettel akarja elásni Linust. Mufurcnak tűnik, de ő így fejezi ki a szeretetét. A tündér Pheenek hatalmas ereje van, amit a sziget fáin tökéletesíthet. Ők ketten felelnek a ház körüli szépségért, előbbi a rendezett kertért, utóbbi pedig a fás rengetegért. A madár és a kutyává változó fiú kevésbé mozgatta meg a fantáziámat, de nem is szerepeltek sokat. Ellenben nagyon szerettem a zöld blobot, aki szárazföldi medúzaként londíner akar lenni. Ezért is örül meg annyira Linus érkezésének, mert legalább lesz kin gyakorolnia. És végül jöjjön Lucy, az Antikrisztus, aki nem tehet arról, hogy kik a szülei. Félelmetesen néz ki, félelmetes ereje is van, de ő csak egy gyerek, aki szeretne felnőni. Ugyan ők mindahányan egy árvaházban élnek, de senki sem akarja örökbefogadni őket, pont úgy, mint a többi mágikus gyereket sem. Nevelőktől függ a soruk, de elég bizonytalan élet vár rájuk. Arthur azonban a szigeten egy családot formáz belőlük, ahol mindegy, hogy ki honnan jött.

Forrás: Pinterest

A történet befejezése és a bejegyzés megírása között több idő telt el, és azalatt csak érlelődtek bennem a gondolatok. Olvasás közben nem éreztem egy grandiózus regénynek, ami azonnal beszippantott volna, de visszagondolva azonban egy fantasztikus történet, amit a mondandója miatt kellene minél több embernek elolvasni. És ez a borító valami fantasztikus.

 

Összességében

Nagy eseményektől mentes, csak nagy gondolatokkal foglalkozik, mint például az elfogadás. Mindezt szerethető szereplőkkel és aranyos helyzetekkel. Tökéletes gyógyír szomorúság ellen, mert süt a lapokról a kedvesség. És az LMBTQ szál csak fűszerezi a történetet, mert sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a gyerekek történetére.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Metropolis Mediának!

„Linus, mint oly sokszor, ezúttal sem győzött csodálkozni azon, hogy a gyerekek mennyire rugalmasak, akármi történjen is.”

~~~

„Mennyi reményük lehet arra, hogy örökbe fogadják őket, ha úgy bánunk velük, mint akiktől félni kell?”

~~~

„Általában véve nem szeretett hazudni. Még a kis, ártatlan füllentésektől is megfájdult a feje. És ha valaki egyszer rákapott az ízére, egyre könnyebben tette meg, míg végül több száz hazugságra kellett emlékeznie. Ennél azért sokkal egyszerűbb volt őszintének lenni.”

~~~

„Az, hogy élni akarok, nem jelenti azt, hogy zárkózott vagyok…” 

 

Talia
Forrás: Pinterest

„– Gyakran beszél úgy, hogy semmit sem mond?

– Elég gyakran megesik. De most nem, Mr. Baker…”

~~~

„– És élvezi a munkáját, Mr. Baker?

– Jól csinálom.

– Nem ezt kérdeztem.

– Ez a kettő szerintem ugyanaz.”

~~~

„– (…) Csak azért, mert maguk úgy döntöttek, hogy a mágikus teremtményeket meg kell jelöni, hogy nyomon követhessék őket, önnek még nincs joga kételkedni bennem és a törvényes státuszomban!”

~~~

„– Félnek attól, amit nem ismernek és nem értenek. És ez a félelem gyakran fordul gyűlöletbe, olyan okok miatt, amiket bizonyára ők maguk sem fognak fel. Mivel nem ismerik a gyerekeket, és félnek tőlük, gyűlölik őket. Nyilván nem először hallja ezt. Mindenütt megtörténik.”

~~~

„– Ez egy szokatlan hely, Mr. Baker, és tele van olyan dolgokkal, amiket sejtésem szerint még sosem látott. Az lesz a legjobb, ha félreteszi az előítéleteit és a feltételezéseit. Ha ez sikerül, sokkal élvezetesebb lesz a látogatása.”

~~~

„– Megtanultam, hogy nem csak a részeim összessége vagyok.

– Persze, hogy nem! – helyeselt a nevelő. – Hanem annál sokkal több.”

 

Forrás: Pinterest

„Mert néha a legbátrabbak is félnek. Az a fontos, hogy ne engedjük magunknak, hogy a félelem uralja az egész életünket.”

~~~

„– Mi a baja a méreteivel? – érdeklődött Talia.

– Egy kicsit elhíztam – közölte Linus, és érezte, hogy elvörösödik.

– Nincs azzal semmi baj, ha valaki ki van gömbölyödve – vélekedett Talia, a vállát vonogatva.

Linus beledöfte a villáját egy paradicsomszeletbe, és megszólalt:

– Én nem…

– Igen, de te gnóm vagy. Neked gömbölyűnek kell lenned.

– Akkor maga miért nem lehet az? – kérdezte Talia, és sanda tekintettel fürkészte Linust.

– Én nem… árt az egészségnek, és én nem lehetek.

– Gömbölyű akarok lenni – jelentette ki Lucy.”

~~~

„– Arthur azt mondja, hogy muszáj időt teremtenünk azokra a dolgokra, amiket szeretünk – jelentette ki Talia. – Ha nem tesszük, akkor elfelejthetünk, hogyan legyünk boldogok. Maga nem boldog, Mr. Baker?

– Tökéletesen boldog vagyok.

– Nem szereti, hogy kövérkés – mondta Phee. – Vagyis nem lehet tökéletesen boldog.”

~~~

„Az otthon az a hely, ahol önmaga lehet…”

 ~~~

„Önnek ott vannak az akták, de azokban csak az alapvető információ szerepel, ebben biztos vagyok. Tudja, ami azokban az aktákban van, azok csupán csontok, de többek vagyunk, mint a csontjaink, nemde?”

Lucy
Forrás: Pinterest

„Vannak rejtélyek, amelyeket talán sosem tárunk fel, akármilyen eltökélten próbálkozunk is. És ha túl sok időt áldozunk a megfejtésükre, esetleg nem vesszük észre azt, ami az orrunk előtt van.”

~~~

„A világ különös és csodálatos hely. Miért akarunk mindent megmagyarázni? Mert csak attól érzünk elégedettséget?”

~~~ 

„– Soha nem volt kíváncsi? – kérdezte Mr. Parnassus.

– Én nem lehetek kíváncsi! – állította Linus, a fejét rázva.

– Miért is? – tudakolta Mr. Parnassus, szemlátomást meglepődve.

– Nem mennék vele semmire. Tények, Mr. Parnassus. Én a tényekkel foglalkozom. A kíváncsiság a képzelet szárnyalásához vezet, és én nem engedhetem meg magamnak, hogy bármi elterelje a figyelmemet.

– Nem tudok elképzelni egy ilyen életet – mondta Mr. Parnassus csendesen. – Úgy hangzik, mintha nem is lenne semmilyen élete.”

~~~

„– (…) Ahogyan már korábban is mondtam, a világ különös és csodálatos hely, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek fogai. És akkor fog belemarni önbe, amikor a legkevésbé számít rá.”

 ~~~

„Azt hiszem, rá fog jönni, hogy a lehetetlen többször megtörténik, mint valaha hitte.”

 

Forrás: Pinterest

„– (…) De akárkik a szülei, ő egy gyerek. És nem vagyok hajlandó hinni abban, hogy egy teremtmény sorsa kőbe van vésve. Mindenki több annál, mint ahonnan származik.”

~~~

„– Annyira furcsa az emberiség. Ha nem nevetünk, akkor sírunk vagy menekülünk, mert a szörnyetegek meg akarnak enni minket. És még csak nem is kell igazi szörnyeknek lenniük. Vannak olyanok, amiket a fejünkben teremtünk. Szerinted ez nem különös?

– Igen, azt hiszem, az. De még mindig jobb, mint a másik lehetőség.

– És az mi?

– Az, hogy semmit sem érzünk – felelte Mr. Parnassus.

Linus elfordította a tekintetét.”

~~~

„– Ezek a gyerekek csakis előre kialakított véleményekkel kerültek szembe annak kapcsán, hogy kik ők. És amikor majd felnőnek, ugyanez vár rájuk. Ön mondta az imént: Lucy nem olyan, mint amilyenre számított, ami azt jelenti, hogy maga eleve eldöntötte a fejében, hogy ő kiféle-miféle. Hogyan harcolhatunk az előítéletek ellen, ha semmit sem teszünk a változásért? Ha hagyjuk őket szabadon terjedni, mi értelme van az egésznek?”

~~~

„– Te képes vagy teremteni valamit a semmiből – mondta Linus. – Ez lenyűgöző!

– Nem valamit a semmiből – tiltakozott Phee, de kedvesen és szelíden. – Ez a virág csak… rejtőzködött. Tudtam, hol keressem, mert figyeltem, és hallgattam a hangokat. Ha maga is figyel, mindenféle dolog hangját hallhatja, amiknek a létezéséről nem is tudott.”

~~~

„– Ha valaki különbözik, az nem baj. Arthur azt mondja, hogy különbözni néha sokkal jobb, mint ugyanolyannak lenni, mint mások.”

 

Forrás: Pinterest

„Néha a dolgok eltörnek, de attól még marad bennük jó.”

~~~

„– Ez nem a szükségről szól, Linus – felelte Arthur, a szemöldökét felvonva. – Az ajándék nem arra való. Hanem arra, hogy örömöt okozzunk valakinek, mert megmutatjuk, hogy gondolunk rá.”

~~~

„Mialatt tiszteletben tartom a Szabályok és utasításokban foglaltakat, azt hiszem, ki kellene mondani, hogy azok inkább irányelvek, semmit szó szerint betartandó törvények. Ráadásul évtizedekkel ezelőtt írták a szabályokat, és sosem vizsgálták felül őket. Hogyan is tarthatunk be valamit, ami nem követte az idők változását.”

~~~

„– Amikor eltörik valami – mondta ekkor halkan –, még össze tudod rakni. Lehet, hogy nem lesz hibátlan, lehet, hogy nem fog úgy működni, mint előtte, de ez nem jelenti azt, hogy többé nem lesz használható. Látod ezt? egy kis ragasztó, némi szerencse, és teljesen jó lesz. Ha kirakod a faladra, még te sem fogod látni a különbséget.”

~~~

„– Valamennyiünknek vannak problémái. Én úszógumit hordok a derekamon. Neki a Sátán az apja. De semmi sem megoldhatatlan, ha elég keményen és kitartóan dolgozunk.”

~~~

„– Nem a méret a lényeg – közölte Talia megvető hangon. – Hanem az, hogy mit kezdesz azzal, amid van. Nincs igazam, Mr. Baker?”

 

Forrás: Pinterest

 

„Csak azért, mert valaki egy bizonyos módon cselekszik, nekünk még nem kell ugyanúgy válaszolnunk. Ettől fogunk különbözni tőlük. Ettől leszünk jók.”

~~~ 

„…ahhoz, hogy megváltoztassuk sok ember gondolkodásmódját, először egy-két emberével kell kezdeni.”

~~~

„A gyűlölet hangos, de szerintem te is rá fogsz jönni, hogy ez azért van, mert csak kevés ember kiabál, akik elkeseredetten akarják, hogy meghallják őket. Talán sosem tudod rávenni őket, hogy másként gondolkodjanak, de amíg nem felejted el, hogy nem vagy egyedül, győzni fogsz.”

~~~

„– A változás akkor következik be, Mr. Baker, amikor az emberek eléggé akarják. És én akarom. Erre megesküszöm önnek. Lehet, hogy kell hozzá némi idő, de majd meglátja. A mai napon kaptam egy erőteljes rúgást az alfelemre, ami elindított.”

~~~

„– Az otthon nem mindig az a ház, amelyikben lakunk. Ennek a fogalomnak inkább az emberekhez van köze, akikkel körülvesszük magunkat. Lehet, hogy nem a szigeten él, de ne mondja nekem, hogy az nem az otthona! A buborékja, Mr. Baker! Végre kipukkadt! Miért hagyná, hogy újra kialakuljon maga körül?”

~~~

„Csak azért, mert maga képes olyan dolgokra, amikre mások nem, ettől még nem válik gonosszá.”

 

Forrás: Pinterest

„– Meg kell mondania nekik! Tudniuk kell, hogy ki maga!

– Miért?

– Mert látniuk kell, hogy nincsenek egyedül! – kiáltotta Linus, és nyitott tenyérrel a falra csapott. – Hogy a mágia ott is létezhet, ahol a legkevésbé számítunk rá. Hogy amikor majd felnőnek, válhatnak azzá, amik lenni szeretnének!”

~~~

„– A teremtés még nem minden – mondta csendesen, mialatt virágok bontogatták a szirmaikat a kezük alatt. – Fontos a szeretet és a gondoskodás, amivel a földhöz viszonyulsz. A szándék. A föld ismerni fogja a szándékaidat, és ha azok jók és tiszták, akkor bármint meg tudsz teremteni. Akkor nem lesz semmi, amit nem tudnál megtenni.”

~~~

„– Csak egy út, ami az óceánban lévő sóból készült. Miért is nem gondolt rá?

– Mert nem tudta, hogy lehetséges – felelte Arthur csendesen. – De mi, akik lehetetlen dolgokról álmodozunk, pontosan tudjuk, mennyi mindent elérhetünk, ha megtesszük a kellő erőfeszítéseket.”

~~~

„– Nem… nem tudom, hogy mit tegyek most. Nem tudom, mit mondjak. Nem érzem azt, hogy a puszta szavak képesek megváltoztatni az emberek érzéseit és gondolkodásmódját, különösen, ha azok a szavak az én számból hangzanak el. Önök félnek attól, amit nem ismernek és nem értenek. Káosznak látnak minket abban a rendezett világban, amiben élnek. És én nem sokat tettem azért, hogy harcoljak ez ellen, tekintve, hogy elszigeteltségben tartottam a gyerekeket. Talán ha… - Elhallgatott, megrázta a fejét, majd tovább beszélt: – Valamennyien elkövetünk hibákat. Állandóan, újra és újra. Ez tesz minket emberré, még ha különbözünk is egymástól. Önök olyan valaminek látnak minket, amitől félni kell. És én hosszú ideje nem tekintettem magunkat másnak, mint a múlt eleven szellemeinek. Egy múlténak, amit nagyon szeretnék elfelejteni. De ez a mi közös otthonunk, és meg kell osztoznunk rajta. Nem fogok kérni. Nem fogok könyörögni. És ha kell, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy gondoskodjak a védenceim biztonságáról. De remélem, el tudjuk kerülni ezt. Remélem, van rá lehetőség, hogy elkerüljük. Ennek érdekében azt kérem önöktől, hogy ha nem érzenek valamit vagy valakit, akkor figyeljék meg, ismerjék meg ahelyett, hogy ítélkeznének felette!”

 

Forrás: Pinterest

„– Szóval az igazi kincs a barátság, ami útközben alakult ki közöttünk?”

~~~

„– Nem akarom, hogy elmenjen.

Linus nyelt egyet, és leguggolt az ágy mellett.

– Tudom – válaszolta fojtott hangon. – És nagyon sajnálom. De az idő, amit itt tölthettem, lejárt.

– Miért?

– Mert vannak kötelezettségeim.

– Miért?

– Azért, mert felnőtt vagyok. És a felnőtteknek van munkájuk.

– Én nem akarok felnőtt lenni – jelentette ki Lucy fintorogva. – Olyan unalmasnak tűnik.”

~~~

„– Miért nem működhet az élet úgy, ahogyan mi akarjuk? Mi értelme az életnek, ha azt csinálja, amit mások akarnak?”

~~~

„– Vannak pillanatai az életnek, amikor meg kell ragadni a kínálkozó lehetőségeket. Ez persze íjesztő, mert mindig fennáll az esélye annak, hogy elbukunk. Ezt én is tudom. Nagyon jól tudom.”

~~~

„Nem a születésünktől, a származásunktól fogva vagyunk olyanok, amilyenek, hanem amiatt, amit választunk, amit teszünk az életben. Ezt nem lehet leegyszerűsíteni odáig, hogy valami fehér, vagy fekete! Nem lehet, mert oly sok árnyalat van a kettő között. Nem mondhatjuk rá valamire, hogy erkölcsös vagy erkölcstelen, ha nem ismerjük és értjük a mögötte rejlő részleteket, apró különbségeket és árnyalatokat.”

 

Forrás: Pinterest

„A változás a kevesek hangjával kezdődik.”

~~~

„Néha akkor találjuk meg a legváratlanabb dolgokat, amikor nem keressük őket.”

~~~

„– Az ember néha csak akkor veszi észre, hogy mi van a birtokában, amikor az valamiért eltűnik. És szót kellett emelnem értetek. Hogy azok, akik messze vannak innen, megtudják, hogy kik vagytok.”

~~~

„Arra gondolt egy házban, az égszínkék tenger partján, hogy az ember néha megteheti, hogy azt az életet választja, amelyikre vágyik. És ha szerencséje van, akkor az élet viszonozza ezt.”