Nagyrészt csendesen telt a május, mivel két vizsgám is volt erre a hónapra, így tanulnom kellett. A tavasz hektikussága miatt sajnos nem sikerült befejeznem a szakdolgozatomat, így egy fél évet csúszik a leadása. Jelenleg sem épp azzal foglalkozom – pedig kellene –, hanem tanulok arra a vizsgára, amin meghúztak, de majd csak meglesz. Igazából kell egy-két nap, mikor nekiveselkedek, és beleásom magam a témába, de már a hátam közepére kívánom egy kicsit.
Mostanában nem járok
könyvtárba, mert eléggé frusztrálnak az itthon porosodó olvasatlan kötetek. Az
Egyetemi Könyvtárba viszont néha eljutok a beadandókhoz szükséges szakkönyvek
miatt, és észrevettem, hogy van egy szépirodalmi szekció. Ott találtam rá F. Scott Fitzgerald Benjamin Button különös élete című kötetére, amelyből egy
híres filmváltozat is készült, viszont én még azt nem láttam. A sztori fő
csavarját ugyan ismertem, de A nagy Gatsby után szerettem volna mást is olvasni
az írótól.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1922 Magyar megjelenés éve: 2011 Fapadoskonyv.hu klasszikus négy csillag |
F. Scott Fitzgerald
(1896–1940) 20. század egyik legjelesebb és legnagyobb hatású amerikai
modernista regény- és novellaírója, aki az első világháború utáni évek
generációjához, az úgy nevezett „Elveszett nemzedékhez” tartozott.
Az 1922-ben íródott
elbeszélés Benjamin Button életét mutatja be, születésétől halála napjáig, aki
1860-ban látta meg a napvilágot egy különleges rendellenességgel: aggastyánként
született és előreláthatóan újszülöttként fog majd távozni a világból. F. Scott
Fitzgerald megrendítő és elgondolkoztató novellája a másság elfogadásáról,
illetve el nem fogadásáról szól, s érzékletesen mutatja be, hogyan változnak
meg az ember kapcsolatai, amikor már kevésbé van rá szükség.
A történet 2008-ban a
három Oscar-díjjal jutalmazott azonos című film alapjául szolgált, melynek
főszerepét Brad Pitt és Cate Blanchett alakították.
A kötetben nem csupán a
magyar fordítás, hanem az eredeti angol nyelvű elbeszélés is olvasható.
Én egy kétnyelvű példányt fogtam ki, ami azért is volt jó, mert ez egy kisregény. A rövid oldalszám miatt csak e-könyves lehetőség állt volna fenn, mert az író rövid történeteinek gyűjteményeit már nem lehet kapni (khm… célzás arra, hogy jó lenne).
A legtöbbünket már értek veszteségek, de ez mégsem kerül elő a baráti beszélgetések során, pedig ennek feldolgozásánál is tudunk másoktól tanulni. T. J. Klune a komfortzónából kilépve, érzékenységgel és kedvességgel nyúlt a halál témájához A suttogó ajtón túl című regényében, ami viszont ettől a vonásától eltekintve nemigen hasonlít az általam korábban olvasott könyvéhez. Nem szabad ugyanazt várni, mint a Ház az égszínkék tengertől, de ez nem baj, hiszen mindegyik egyedi alkotás.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2021 Magyar megjelenés éve: 2022 Metropolis Media fantasy, lélektani négy csillag |
Wallace Price éppen
a saját temetésén vesz részt, nagyon furcsán érzi
magát, és amikor találkozik a kaszással, gyanítani kezdi, hogy valóban meghalt. De ahelyett,
hogy egyenesen a túlvilágra vezetnék, egy különös teaházban találja magát, a hegyek között. A tulajdonosa egy Hugo nevű férfi,
aki teával és süteménnyel várja az élőket, valamint révészként szolgálja a
lelkeket, hogy megkönnyítse számukra az átkelést.
A sikeres és céltudatos
ügyvéd azonban nem akarja feladni addigi életét, mindenáron vissza akar térni
megszokott világába, csakhogy nem hagyhatja el a teaházat. Szerencsére annak
furcsa és titokzatos lakói támogatást nyújtanak neki, hogy elfogadja a
helyzetét, és felfedezzen olyan dolgokat, amik addig ismeretlenek voltak a
számára. Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a
túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami
kimaradt az életéből.
A Ház az égszínkék
tengernél című könyv szerzőjének új regénye magával ragadó történet életről és
halálról, gyászról és reményről. Hol szívszorító, hol szívmelengető kortárs
fantasy, aminek két főszereplője egy szellem és egy révész, és azt is megtudjuk
belőle, hogy a kaszások élete sem könnyű…
Mindeme felvezető után be kell valljam nektek, hogy engem egyáltalán nem kapott el annyira, mint a Ház. Az elején hasonló mód unszimpatikus karakterrel indít, de ez sokkal inkább egy személyiségfejlődésre koncentráló lélektani dráma, mint egy eseménydús cselekményű regény. Ez a lassúság nagyrészt az egy szem helyszínünknek, illetve a kisszámú szereplőgárdának köszönhető. Témája miatt is nehezen olvastam, mert egy nehéz időszakomban talált meg, de a végkifejlete, valamint a regény során felbukkanó szép gondolatok kárpótoltak.
Mindig igyekszem az olvasott graphic noveleket tematikusan csokorba rendezni, így nem feltétlen olvasási sorrendben mutatom be őket. Ezen bejegyzés mindhárom története szerelmeket mutat be – beteljesültet, plátóit vagy épp mérgezőt.
Carrie Fisher egy ikon. A
férfiak által uralt világban lett híres, ezáltal számos lánynak lett a
példaképe azzal, hogy nem a megmentésére vár, hanem maga is aktív alakítója az
eseményeknek. Sajnos azóta már nincs közöttünk, így még nagyobb jelentőséggel
bírt számomra A hercegnő naplója, amely a Csillagok háborújával kapcsolatos
élményeit, valamint a franchise életére gyakorolt hatását meséli el.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Libri Kiadó memoár négy csillag |
A hercegnő naplója szellemes,
provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt,
a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő régi
újsághalmok között bukkant rá kézzel írott naplójára, és szembesült
tinédzserkori önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok
háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját”
színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az
intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az
idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves
színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy
éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló
szövegeivel, amelyek egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képét mutatják. Carrie
Fisher utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi
szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a
személyében.
Ez egy közvetlen stílusban írt memoár kötet, melynek olvasása közben végig azt éreztem, mintha Carrie nekem mesélné el ezt a rengeteg történetet. Az eseményeket kendőzetlenül tárja elénk, egyaránt beszél a megélt érzésekről és nehézségekről. Mindezt humoros formában teszi, így végig mosolyogtam közben. Helyenként felnőttes megfogalmazásmódot alkalmaz, épp emiatt nem ajánlanám kiskamaszoknak, de ők amúgy se szoktak non-fictiont olvasni.
Elena Ferrante hatalmasat robbant
még úgy is, hogy az író(nő) kilétét homály fedi. Emlékszem, hogy a nevével először
Colm Toibín Brooklyn című könyvében található szórólapon találkoztam,
de akkor egyáltalán nem hozott lázba. Az utóbbi időben
viszont Evelinnél és Edmondnál is nemegyszer felbukkant, illetve az is elért
hozzám, hogy általánosságban mennyire szeretik. A végső löketet Laura barátnőm
adta, akinek hatalmas kedvence lett a Nápolyi regények sorozat, és addig rágta
a fülemet miatta, míg elhoztam tőle az első részt, a Briliáns barátnőmet.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2011 Magyar megjelenés éve: 2016 Park Könyvkiadó fejlődésregény négy csillag |
Lila Cerullo és Elena
Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született,
Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is
különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros
nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi
riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik,
inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy
szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk
módján boldogulni, előrébb jutni, a lehető legnagyobb függetlenséget kivívni.
A Briliáns barátnőm,
melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg, egy négykötetes
regényfolyam, a Nápolyi regények első része. Elena Ferrante gazdag érzelmekkel
és lenyűgöző intelligenciával ábrázolja két főszereplője személyiségfejlődését,
és a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és
mélyítette barátságukat.
Előre tudtam, hogy hangulat kell hozzá, valamint hogy nem lehet csak úgy végigszáguldani rajta. Engem viszont kötött a november végi határidő, mert az éves kihívásokon kívül mindig vannak évszakhoz köthető TBR listáim. Általában időben szoktam végezni, de most megcsúsztam vele. Ebből adódóan egy kicsit féltem, hogy ha nem kap el a Ferrante-életérzés, akkor ott ette meg a fene.
Bauer Barbara hihetetlen
sebességgel ontja magából a regényeit, amelyet némely szerző igazán eltanulhatna
tőle. Mindezen mennyiség azonban nem megy a minőség rovására, hiszen átgondolt
finomsággal jelenít meg sorsokat, és fűzi bele a történelem vad eseményeinek
hátterébe. A messziről jött fiúról is tudtam, hogy különleges lesz, de a
párhuzamos idősíkok miatt állandóan kiestem a történetből, viszont ennek
ellenére szerettem. A végén egy ponton még el is érzékenyültem.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2021 Jaffa Kiadó családregény négy csillag |
Vannak emberek, akiknek a története
jóval azt megelőzően kezdődik, hogy megszületnének.
Sándor története sem indul másként,
mint sokaké a II. világháború idején. A szerelemben fogant kisfiút csupán
egyszer tarthatta a kezében az édesapja, egyszer emelhette büszkén a magasba, mielőtt életét
veszítette a fronton. A félárva fiú nemcsak az édesapját, de később az otthonát
is elveszíti, és útra kel az édesanyjával és annak családjával egy új élet
reményében.
Katalin két özvegyember
házasságába érkezik első közös gyermekként, és él boldog, önfeledt gyerekkort a
Kárpátok gerincén, Székelyföld határvonalán mindaddig, amíg a család elhagyni
nem kényszerül az otthonát 1916 nyarán. A tizenegy éves kislány élete egyetlen
éjszaka leforgása alatt megváltozik, és már sosem lesz a régi. Sorra veszíti el
mindazt, ami egykor a biztonságot jelentette: az otthonát, az édesapját, az
erdő hangját, a gyerekkorát.
Teréz születésekor
hatalmas vihar vonul át a Kárpátok fölött, de mintha csak az égiek tudnák, hogy
új élet érkezik, szétnyílnak a sötét felhők, utat engedve a csillagok fényének.
A kislánynak és az édesanyjának szüksége is van minden erőre, jöjjön az az
égből vagy bárhonnan. Teréz ott nő fel, ahol a fák őrt állnak a Kárpátok
vonalán, azon a földön, amelyet soha elhagyni nem akar, amely mindent jelent
neki, ahol úton – útfélen az ősei nyomára lel, még akkor is, ha születésekor ez
a föld már egy másik országhoz tartozik. Talán éppen ezért ragaszkodik hozzá,
mégis menni kényszerül, és az élet néhány nap alatt, egy vagon sötét mélyén
megváltozik.
A sors ismétli önmagát.
Az az igazán mesteri író, aki sorozatok nélkül is képes univerzumot teremteni. Aki apró részletek segítségével fűzi össze a különálló történeteit, így csemegét szolgáltatva a lelkes olvasók számára. Etyek rengeteg titkot rejt, ami köré történetet kerítve egy élő, ám mégis kitalált települést kapunk. Borsózott a hátam az ismerős helyzetek és szereplők feltűnésénél. Megjelenik benne a bábaság (Kétszáz éves szerelem), a székelyek menekülése Erdélyországból (Porlik mint a szikla), valamint a második világháború frontján meghalt nagypapa (Elsuttogom százszor). Az ismerős motívumok mellett a regényben feltűnik A fekete rózsa egyik szereplője is, ami egy külön réteggel látta el a könyvet. Hihetetlenül érzelmes pillanat volt az a jelenet számomra.