A soha véget nem érni akaró bonyodalom | Cassandra Clare

Cassandra Clare az évek előrehaladtával enged annak a rajongói nyomásnak, és eszméletlen hosszú regényeket ír, hogy minél több időt tölthessünk kedvenc szereplőinkkel. A Gonosz fortélyok sorozatának egyes darabjai felérnek egy falazni való téglával, amelyek közül a harmadik, az Éjsötét királynő a leghosszabb. Rettentően szenvedtem vele, mert nem akartak fogyni a lapok. Egyedül a Végzet ereklyéi sorozat szereplőinek további sorsa érdekelt, amelyet megkaptam, de milyen áron… Ha esetleg nem olvastad volna a trilógia korábbi köteteit, akkor eléggé elszóló jellegű lesz neked ez a bejegyzés, ami miatt kérlek, hogy később térj vissza, ez zavar téged.

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, paranormális, urban fantasy
két csillag

A sötét titkok és a tiltott szerelem már az árnyvadászok létezését fenyegetik!

Ártatlanok vére folyt a Tanács termének lépcsőjén az árnyvadászok otthonában. Livia Blackthorn tragikus halála után a Klávéban a polgárháború réme kísért. A Blackthorn család néhány tagja Los Angelesbe menekül, ahol a boszorkánymesterek között pusztító kór forrását keresik.

Eközben Julian és Emma azon igyekeznek, hogy túltegyék magukat tiltott szerelmükön, és veszélyes küldetésre indulnak Tündérföldére A holtak fekete könyvéért. Végül olyan titkokra bukkannak a tündérek között, melyek akár végleg szétszakíthatják az árnyvilágot, és utat nyithatnak egy kilátástalan, sötét jövő felé. Emma és Julian az idővel versenyt futva igyekszik megmenteni az árnyvadászokat, mielőtt a parabataiok átkának rettenetes ereje végez velük és a szeretteikkel.

Lehet, hogy a kárhozat az igaz szerelem ára?

 

Nem véletlenül szántam rá magamat oly nehezen a Gonosz fortélyokra, mert elöljáróban hallottam róla hideget-meleget, ami a kötetek alatt beigazolódni látszott. Egyre inkább csak a kíváncsiságom hajtott és nem az izgalom, ami abban is megmutatkozik, hogy rövidebb történetekkel valamint képregényekkel kellett motiválnom magamat.

Történetünk…

közvetlenül az előző kötet tragikus befejezése után veszi fel a fonalát. Az egész Blachthorn család gyászol, mindenki a maga módján, de ha ez még nem lenne nekik elég, az árnyvadász társadalom sem nyugszik meg egy pillanatra sem. Egyre hangosabb a hidegbéke ellenzők tábora, illetve a tündérek is megvetendő fajnak kezdenek minősülni. Üszkök jelennek meg mindenhol és a boszorkányok is vészes gyorsasággal betegszenek meg. A hatalmat magához ragadó Cohors ellen azonban mindenképp tenni kell, különben a Kör szintjére jutnak el ismételten.

Ez egyszerűen túl lett írva. Rengeteg felesleges résztől megkímélhetett volna minket az írónő, főleg a jelenetek többszöri leírásától. Ugyan a váltogatott szemszögek miatt mindig kiegészül részletekkel, illetőleg egy idő után elválik a korábbitól, de ez engem akkor is zavart. A másik Julian és Emma szenvelgése, amitől most ugyan kevesebbet kapunk a fiú tudatos érzéketlensége miatt, viszont már elértek arra a pontra, hogy nem érdekelt, hogy végül összejönnek-e vagy sem. Képesek akár a világot is kockára tenni egymásért, ami szép gondolat, de náluk ez átmegy önpusztításba is. Feszegetik a parbaitai köteléket, és végérvényesen sem ők oldják meg a helyzetet.

Forrás: Pinterest

A regény központi témája a fanatizmus, amit az új inkvizítor és a Cohors képvisel egy kupa frissen az iskolából kiszabadult fiatallal, akiket még könnyű befolyásolni. Főgonoszként olyan „meh” volt, senki sem félt tőle. Sokáig azt hittem, hogy valamit forral a háttérben és ez be is bizonyosodott, de ez sem volt egy kidolgozott terv. Inkább színészi képességeit csillogtatta meg, mintsem vezetői attitűdjét, ezért nem is szertettem, de hát őt nem is kellett.

 

Teljesen olyan érzésem volt, mintha korosztályt váltott volna a regény, és nem feltétlenül marad meg young adult berkekben, sokkal inkább húz a new adult felé, ahol a testiséget jobban ábrázolják. Ugyan nem voltak benne végig leírt szexjelenetek, de itt már egész sokáig láthatjuk őket, ahogy épp összemelegednek, és ez nem tetszett, mert ez egy eredendően ifjúsági sorozat. A hátulján ugyan ott van a 16 éven felülieknek ajánlott jelzés, de aki el kezdte anno sorozatot és a világot, azt nem fogja eltántorítani ez a jelzés. És ez lehet, hogy elég prűdnek hangzott, és tudom, hogy anno én is szerettem belelátni, hogy vajon milyen, de egy ifjúsági regény ne arról szóljon.

 

Eddig szerettem Christinát, de az ő karaktere is végig vívódott a történetben. Szegényem poliamoriában „szenved”, ami tudom, hogy létező dolog, de ekkora feneket keríteni neki nem feltétlenül kellett volna. Mert az elején még igazából csak dönteni akar Mark és Kieran között, és maga sem tudja hova rakni az érzéseit.

Forrás: Pinterest

Clare meghúzta megint a párhuzamos világos lépést, de míg Edomnál ez meglepetésként hatott, itt csak húzta a számat rajta. Thule-ban Sebastian Morgenstern nyeri a háborút, így általa és démonjai által uralt világba fordult át az élet. Az árnyvadászok elvesztették a képességeiket, és bujkálni kényszerülnek, ha nem akarnak fejet hajtani Sebastian előtt. Szerintem ez a rész teljesen felesleges volt, mert csak húzta a rétestészát, és engedte szenvelegni Emmát és Juliant. Ugyan hoztak át innen megoldásokat a saját világukba, de szerintem ez egy olcsó húzás volt az írónőtől.

 

Néhány fordításbéli hibán is fennakadtam a történet mellett, mégpedig Christinát egy fejezetben előszeretettel hívja nőnek, holott ő eléggé fiatal. Aztán a spanyol mondatokat se fordítják le lábjegyzetben, ami lehet már az eredeti könyv hibája is. De mivel nem beszélek újlatin nyelveken, így nem értettem, hogy mit hadoválnak. Ami viszont a leginkább leverte a biztosítékot, az a csipszeszsacskó. Még a Word is aláhúzza pirossal, mert ez a szó így nem létezik. Szentségtörés a chipset így leírni.

 

A vége aranyos volt, de szerintem emiatt is valamilyen szinten meg fog jelenni ennek a regénynek a cselekménye a Magnus Bane sorozatban. Szóval kíváncsian várom annak az előrehaladását, hogy tudjam mondani azt, hogy megmenekülhettek a szenvelgéstől, ha tudni szeretnétek szeretett karaktereitek sorsát.

„– A gyászt nem lehet csak úgy meggyógyítani. (…) A gyászon csak az idő segít, meg a körülöttünk lévők szeretete (…).”

~~~

„Akadtak azonban köztünk olyanok is, akik a legjobb tudomása szerint nem voltak tagjai a Cohorsnak. Mint például Balogh László, a Budapesti Intézet mogorva feje, az alvilágiakat büntető hidegbéke egyik fő megalkotója.”

~~~

„– Ez itt A holtak fekete könyvének másolata – mondta. – Gonosz fortélyok címen is ismert, merthogy a valaha létezett legfélelmetesebb varázslatokat tartalmazza. – Megsimogatta a borítót. – A királynő szerint ez egy pontos másolat. Egy Fénymásoló nevű, nagy hatalmú varázsló készítette, akiről egyébként semmit sem tudunk.”

~~~

„Azt hiszem, mindannyiunknak megvan a maga küldetése egy adott pillanatban, amikor aztán eldönthetjük, hogy tesszük-e a dolgunkat vagy sem.”

~~~

„A hit nem azt jelenti, hogy nincsenek kétségeid, hanem azt, hogy túl tudsz lépni rajtuk, ha úgy alakul.”

A sorozat további részei:

Éjfél kisasszony (#1)

Árnyak ura (#2)

Kapcsolódó könyvek

Pokoli szerkezetek

Az utolsó órák

A Végzet Ereklyéi

A legősibb átok

Bane Krónikák

Történetek az Árnyvadász Akadémiáról

Az árnypiac kísértetei