Az erdő haragja | Katherine Arden

Külső nyomás, ezért vettem kézbe ennyire váratlanul Katherine Arden A medve és a csalogány című regényét. Már külföldi megjelenése óta nézegettem, illetve idén is rengeteget láttam, és több helyről ajánlották nekem. Végül engedtem a csábításnak, és egyáltalán nem bántam meg. Tipikusan Rékás könyv az orosz hangulatával, melyet a megélt tapasztalatokkal jobban tudtam értékelni. Ugyan a vége kicsit kusza, de hát a sorozat első részétől nem lehet elvárni azt, hogy mindent értsünk is belőle.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2018
Alexandra Kiadó
történelmi, fantasy, mesefeldolgozás
négy csillag

Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

 

Az igazi népmesék mentesek a cukormáztól és a boldog befejezéstől, ezáltal tanítva a gyerekeket az életre. A szláv mesékbe emellé még beleköltözik a hideg és komor hangulat is, de én pont ettől szeretem ezeket a regényeket. Már az első fejezet teljesen hangulatba hozott Dunja meséjével, és ezt végig sikerült megtartania. Az orosz szavak melengették a lelkemet, amelyeket igyekeztem helyesen kiejteni, és kezdek rájönni, hogy szerelmes vagyok az orosz nyelvbe.

Történetünk…

a Moszkvai Nagyfejedelemség zord északi táján játszódik, ahol is egy édesanyja gyermekének ad életet, de belehal a szülésbe. A kislány nagyanyja örökét hivatott tovább vinni, amelynek jeleit elég hamar mutatni kezdi. Jobban szeret az erdőben bóklászni és lovagolni, mint jólnevelt kiasszonyként bájologni. Mostohanyja sem szereti, de nála már csak az új pópa van megveszve vele. Utóbbi fejébe vette, hogy megtéríti a falu lakóit, ám ezzel csak árt a segítő szellemeknek és feléleszti az erdő mélyén lakó gonoszságot.

 

Nagyon tetszett a regény történelmi behatárolása, mert így nem csak térben, hanem időben is el tudtam helyezni a cselekményt. A Kijevi Rusz aranykora után járunk 500 évvel, mikoris már hivatalosan mindenki áttért a keleti ortodox hitre, ám az erdővel körülvett északi faluban erről mit sem hallottak. Ugyan van templomuk és pópájuk is, de hűek maradtak az őseik által tisztelt szellemekhez. Jelenleg már a Moszkvai Nagyfejedelemség idejében járunk az 1300-as években, ahol is a főszereplőnk családja rokonságban áll az ország uralkodójával. I. Iván főhősnőnk titokzatos nagymamáját vette feleségül, de vérvonala csak az unokájában ment tovább.

Forrás: Pinterest

Mivel jártam már kinn Oroszországban, sokkal jobban átjött a regény hangulata. A moszkvai részeknek külön örültem, mert ugyan akkortájt még nem úgy nézett ki a Kreml, mint ma, a hangulata mégis ugyanolyan volt. Főleg a multikulti része, hogy rengeteg féle-fajta ázsiai nép gyűlik össze egy helyen. Meg hát ott voltak az utánozhatatlan templomok a hagymakupolájukkal.

Fontos szerepet játszik a népi hiedelemvilág, hisz ebben a zárt északi közösségben közel vannak az emberek a természethez, és nagyban tőlük függnek. Mivel hosszan tart a tél, sok mesét mesélnek a gyerekeknek, amikből mi is olvashattunk néhányat. Mindennek van védőszelleme, a háznak, az istállónak, a folyónak, az erdőnek, és az emberek apró ajándékokat hagynak nekik. A manók ezt meghálálva segítenek az embereken, távol tartják a rossz szellemeket és bőséges termést adnak nekik. A keresztény vallás térhódításával, és legfőképp az új pópa megérkezésével a szellemek egyre inkább gyengülnek, amit nagyon sajnáltam. Olyan aranyosak voltak, főleg a domovoj, aki a házak védőszelleme. Ezáltal azonban csapások kezdték el sújtani őket, éhínség, aszály, ami nagyon szépen mutatja az ember és a természet viszonyát. Ha az előbbi nem figyel az utóbbira, akkor annak végzetes következményei lesznek.

 

Az oroszoknál fontos a család, mint intézmény, és ezt a könyv is jól mutatta. Eleve nagycsaládról beszélünk öt gyerekkel, akik szeretetben nőnek fel dajkájuk oldalán. Az legidősebb fiú helyben nősül, hogy segítsen az apjának, a középső apja legnagyobb bánatára szerzetesnek áll, az idősebbik lányból pedig hercegné lesz. Az apa a kisebbik gyerekek érdekében új anyát hoz a házhoz, aki flúgjaival csak a bajt jelenti főhősnőnkre. A házasság mint egyfajta kötelezően választott lehetőség áll fenn az embereknek, mert a nők csak ezzel tudják bebiztosítani az ellátásukat. Vagy marad a zárda, ahol nemükből kifolyólag nem rendelkeznek annyi előjoggal, mint a szerzetesek.

Forrás: Pinterest

Nagyon szerettem Vászja karakterét, aki mint egy kőszikla áll a családja és közössége védelmében. Legkisebb gyerekként mindenki kicsinek kezeli, bár időközben kész nővé érett. A nevelőanyja mellett ő látja egyedül a manókat, és általuk tesz szert páratlan ügyességre. Ért a lovak nyelvén, férfimód üli meg őket és védelmezi az embereket. Feleségnek kevésbé való, vagy még nem találta meg a megfelelő férfi, mert azt a kujon Kirilt páros lábbal rúgta volna ki már az esküvőről is, hiába a hatalmas ménese. A zárdába meg főleg nem való, nem is azért, mert tagadná Istent, hanem fontosak neki természetben megbúvó segítő szellemek. Erős lány, aki erősebb asszonnyá fog válni, és nem reng meg a legnagyobb vészben sem. Kicsit fafejűnek tűnhet, de így van csak esélyük a túlélésre.

 

Mellette Szására, a szerzetespalántára és diplomatára lettem volna kíváncsi, de ő nagyon hamar felkerül Moszkvába. Ő képviseli a családban a vallásosságot, de egyáltalán nem bigott módon, hanem tiszteletben tartja mind Vászja különlegességét, mind a falu hithez való hozzáállását. Konsztantin pópát viszont vasvillával kergettem volna ki hét határba, hogy menjen vissza a fővárosba téríteni meg ikonokat festeni, ne itt vidéken rontsa a levegőt. Miatta történik minden rossz, és ugyan nem ő a történet főgonosza, mégis őt tudtam a legjobban utálni mindenki közül. Istennel példálózik, de csak félelmet szül. Ha ő nem lett volna, a természet sem állt volna bosszút. És a Vászjával való kapcsolata is fura, mert meg akarja téríteni, de leginkább közel akarja tartani magához.

 

A regény három egységből áll, ahol az elsőben Vászja születését és kisgyerekkorát követhetjük végig. Itt főleg a meséken és a családon van a hangsúly. A második részben üt be a krach, és ezt a részt szerettem a legjobban. Kicsit ijesztőre sikeredett az árnyékokkal és a szétmarcangolt tetemeket hátrahagyó vámpírokkal. Vászja is itt veszi fel leginkább a harcot a túlélés érdekében. A harmadik viszont nagyon fura. Bejön a tényleges mágia, amit eddig nemigen láttunk, és egy kicsit elborul minden. Érdekel Morozova, de valahogy nem talált meg, mert nálam inkább Vászja és az orosz hangulat vitte a prímet. És talán ez hagyott egy kicsit a keserédes szájízt bennem, amit a további részek orvosolni tudnak.

Forrás: Pinterest

„– (…) Oljám, a mesék gyermekeknek valók, de te már nő vagy, hamarosan asszony. Férjhez menni egy tisztességes emberhez és biztonságra lelni a házában, Istent dicsérni és erős fiakat szülni, ez a valóság, és így helyes. Félre kell söpörni az álmokat. A tündérmesék jók a téli estéken, de ez minden.”

~~~

„Még a mesebeli hajadonok története sem ér mindig boldog véget.”

~~~

„– (…) Még a tél előtt férjhez adom, - Pjotr újra a gereblyéje fölé hajolt.

Aljosa nem csatlakozott hozzá.

– Vászja nem fog ennek örülni, apám.

– Örül vagy sem, azt teszi, amit mondanak neki – válaszolta Pjotr.

Aljosa felhorkant,

– Vászja? – mondta. – Azt megnézem!”

~~~

„– Igazad van – felelte. – Bután viselkedtem. Arra születtem, hogy kalitkába zárjanak, hiszen végül is: zárda vagy ház, mi egyéb van még?

– Asszony vagy – válaszolta Konsztantin. Még mindig a lány karját fogta, aki most hátralépett, mire elengedte. – Idővel el fogod fogadni – mondta. – Boldog leszel.”

~~~

„A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.”

A sorozat további részei:

A lány a toronyban (#2)

A boszorkány éjszakája (#3)