Végtelen kívánságlistám
süllyesztőjében előszeretettel bújnak meg olyan könyvek, amikről már azt sem
tudom, hogy milyen indíttatásból kerültek oda, de egyben biztos vagyok, hogy el
akarom olvasni őket. Kij Johnson Vellitt Boe álom-utazásánál is gondolkodnom
kellett, hogy vajon én találtam-e rá, vagy Zsófi ajánlotta még anno, de már
csak a borítója miatt is szerettem volna megismerni a történetét.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2018 Fumax Kiadó weird fiction, dark fantasy négy csillag |
A 2017-es évben Nebula-, Hugo-, Locus-, John W. Campbell és Shirley Jackson-díjra jelölt, World Fantasy Díjat nyert történet
Kij Johnson elbűvölő és félelmetes könyve egyszerre eleveníti meg és helyezi más megvilágításba H. P. Lovecraft klasszikus dark fantasy történeteit, ezúttal egy női főhős szemszögéből.
Vellitt Boe a
híres-nevezetes Ulthar Lánykollégium tanára. Amikor legtehetségesebb diákja
megszökik egy álmodóval, aki az éber világból érkezett, nem tehet mást:
veszélyes utazásra indul, hogy megtalálja, hiszen az egész egyetem sorsa múlhat
ezen. Fiatalkori vándorlásait megidézve átvág egy őrült, álomszerű logika által
uralt világon, amelyet szeszélyes és kegyetlen istenek uralnak, és
fantasztikus, lidércnyomásos teremtmények népesítenek be.
Azonban küldetése nem
csupán az álmok riasztó vidékére viszi el őt, hanem saját rejtélyes múltjának
mélységeibe is, ahol az árnyak között titkok lapulnak – olyan titkok,
amelyeknek nem lenne szabad valósággá válnia.
Már a nyitóképével megvett magának a regény, hisz fáradtan is előttem táncoltak az ablakból besütő holdsugarak. Mivel erős képzelőerővel rendelkezek, így a cselekményszegény, de leírásokban gazdag történetek is teljesen magukkal tudnak ragadni, és ennél is ez volt a helyzet. Lassabban haladtam vele, mintha tele lett volna párbeszéddel, de így minden képet magam elé tudtam képzelni. Akinek viszont kevésbé élénk a fantáziája, annak megértem, ha nehézséget okoz az élvezete, hisz nincs benne semmi grandiózus.
Történetünk…
egy egyetemi professzor, Vellitt Boe álomországi kalandját meséli el, akit egyik tanítványa megkeresésére küldenek. A lány valószínűleg kiszökött a való világba, és hősnőnknek mindent meg kell mozgatnia azért, hogy utána tudjon menni. Közben régi ismerősökkel is találkozik, illetve ismerős helyzetekben is találja magát, amitől elindul a nosztalgiavonat is. Vajon sikerül megtalálni a lányt, mielőtt az istenek haragja utoléri?
 |
| Forrás: Pinterest |
Nagyon tetszett az egyetemi közeg, amelyből igazán csak egy lánykollégiumot látunk. Vellitt egy nagytudású matematikaprofesszor, aki a lelkén viseli a tanítványai sorsát. Saját házzal nem rendelkezik, így ő is a kollégiumban lakik egy olyan világban, ahol lenézik az okos nőket. Kivételt képez, és a megszerzett tudását tovább is adja a következő generációknak. Nagy kérdés számára, hogy vajon az éber világban más-e a helyzet, mert ők onnan eddig csak férfiakkal találkoztak. A nők tényleg nem képesek az álmodásra?
A regény központi témája
az öregség és az öregedés. Hősnőnk 55 éves, de már ősz hajú és mindenki öregnek
tekinti, mert az álomvilágban lehet nem élnek hosszú életet. Nem egy szokványos
hős típus, és ez üdítően hatott számomra. Ugyan fiatalként ő is vakmerő volt,
és a tengert járva kalandozott, de idős korára megkomolyodott. A gyorsaságából
is vesztett, de az adrenalin csodákra képes, számos jelenetnél meg is lepődik
önmagán. Sokat nosztalgiázik a regény, főleg régi ismerősökkel való
találkozásokkor, aminek köszönhetően megismerjük Vellitt múltját és személyét. Lassan
adagolja az információkat, de a végére összeáll a teljes kép.
A könyv nem tartalmaz
térképet, ami sokat segített volna a természetességgel használt a földrajzi
nevek elhelyezésében. Vellitt egész végig utazik vagy gyalog, vagy hajóval,
ezáltal bejárjuk az állandóan változó távolságokkal rendelkező Álomföldét. Látunk lebegő városokat, világító gombákat,
végtelenbe nyúló lépcsőket és félelmetes lényeket. Az istenekkel ugyan nem
találkozunk, de állandó fenyegetést jelentenek Vellittre, illetve a városokra,
azonban még nem ébredtek fel mámoros álmukból.
 |
| Forrás: Pinterest |
Még nem olvastam
Lovecraft-tól, és őszintén mondva nem is éreztem sohasem indíttatást rá, viszont
ez a mű elméletileg az író egyik művének újragondolása. Talán az alvilági
részek horrorisztikussága jöhet onnan, amit magam sem szerettem a regényben.
Megjelennek a hullaevő szellemek, akik ilyen zombi szerű lények, illetve más
furcsa teremtmények. Nekem a gyomrom ezt nem bírta, de ezen kívül viszont
tetszett a regény.
Végül szeretném még
megemlíteni a borítón szereplő fekete macskát is, aki Vellitt társául szegődik.
Nincs mágikus képessége, beszélni sem tud, viszont nem tágít az öreglány
mellől. Fontos szerepet játszik a történetben, ami csak a végén nyer értelmet.
Azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a lassan folyó és leírásokban gazdag fantasy regényeket, illetve érdekesnek találják az öregedés témakörének ilyenfajta csomagolását. Ha távol áll tőled a weir fiction, akkor is adj neki egy próbát, ha az előbb említettek felkeltették az érdeklődésedet, mert én sem vagyok érte oda, és mégis közel került a szívemhez.
 |
| Forrás: Pinterest |
„Vellitt fiatalkorában rá sem hederített a zoogokra, most meg… szinte félt tőlük. Vajon miért? A zoogok szemernyit sem változtak, és Vellitt személyisége sem, bár teste megöregedett, és bölcsebb lett.”
~~~
„Fiatalabb korában valóban nem parancsolhatott volna neki senki, bízott volna benne, hogy ha mégis elkapnák, a pap megkönyörülne rajta. Ám Vellitt már idős volt, nem bízott a fiatalságban és annak bájában, ami kihúzza a bajból. Az öregséghez bölcsesség is társult, ami azt súgta, értelmetlen az ellenszegülés.”
~~~
„Néhány ember megváltja a világot. De vannak olyanok is, akik azokat mentik meg, akik megváltják a világot…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése