2021. január 9., szombat

Vámpírok ellen mit ér a nyúlcipő? | Gail Carriger


Továbbra sem halad jól Gail Carriger Napernyő protektorátus sorozatával folytatott viszonyom. Ugyan a Blameless – Szégyentelen mellőzte a vérfarkasok brutalitását, a végtelenségig tartó menekülés vontatottá tette. Viszont kap azért jó pontot is a regény, illetve egyre inkább kíváncsi vagyok arra, hogy hova is fog kifutni Alexia története.

 

Eredeti megjelenés éve: 2010
Magyar megjelenés éve: 2013
Könyvmolyképző Kiadó
történelmi, romantikus, urban fantasy
három csillag

A szezon botránya – Lady Maccon elhagyta a férjét, és visszaköltözött rémes családjához!

Viktória királynő elbocsátja Alexiát az árnyékkormányból, és az egyetlen személy, aki bármiféle magyarázattal szolgálhatna – Lord Akeldama – váratlanul elhagyja a várost. Mindennek tetejébe Alexiára gyilkos gépkaticák támadnak, jelezve (ahogy azt csak a katicák képesek), hogy immár London minden vámpírja igencsak érdekelt Lady Maccon meglehetősen alapos halálában.

Mindeközben Lord Maccon szeszben pácolja magát, Lyall professzor pedig kétségbeesetten igyekszik összefogni a Woolsey-falkát.

Alexia végül elmenekül Angliából, és meg sem áll Itáliáig, hogy megkeresse a titokzatos templomosokat. Csak ők tudnak eleget a természeten túliakról ahhoz, hogy feltárják előtte növekvő mértékben terhes állapotának titkait.

Csakhogy ők még a vámpíroknál is rosszabbak lehetnek – és pestót hordanak maguknál.

Szédítően szellemes történet!

 

A humora néhol nem feküdt, de ez csak az én földhözragadtságomnak tudható be. Helyenként azért én is mosolyra húztam a számat, főleg a tollporolóként bemutatott kutya vitte a prímet, akiről a saját pulijaink jutottak eszembe.

Történetünk…

Alexia férjétől való elűzetése után indul, mikor már saját családja sem látja jó szívvel, hisz foltot jelent a még eladó sorban lévő húgaira a jelenléte. Így kénytelen nyakába venni a várost, és Lord Akeldamához fordulni segítségért, akit azonban szőrén-szálán eltűnt. Hűséges barátai azonban kiállnak mellette, és a rá vadászó vámpírok elől menekítik először Franciaországba, majd onnan a taljánok földjére, ahol azonban a templomosok karjába kerülnek, akik nem feltételül a természeten túliak iránt táplált szeretetükről híresek. Mindezen kaland ideje alatt Lord Maccon sebeit nyalogatva az önsajnálat pöcegödrében hentereg, így kénytelen bétája átvenni az irányítást. De a vámpíroktól ők sem menekülhetnek, ha rendet akarnak rakni London városában.

 

A regényben több szemszögből követhetjük az eseményeket, így Alexiával a kontinensen csatangolva sem maradhatunk le az otthoni akciókról. Lyall színt vitt a mesélésbe, mert az a részeges pernahajder Conall ahelyett, hogy a felesége után menne és próbálná visszaszerezni, formaldehidbe folytja bánatát és nyavalyog, amit jó hogy nem élünk át testközelből. Lyall eddig is egy szimpatikus figura volt számomra, és bár a vége fele mutat furcsaságokat, amiket egyáltalán nem láttam logikusan bekövetkezendőnek, összességében ő tartja kézben a londoni eseményeket. Nem véletlenül kell minden alfa mellé egy jó béta. Főleg ha a gamma kereket old. A londoni események kevesebb hangsúlyt, mégis nagyon kíváncsi voltam, hogy ugyan miért is oldott kereket egy öreg és emellett kóbor vámpír.


Forrás: Pinterest


Nem árulok el nagy spoilert, hogy a regény középpontjában Alexia terhessége áll, ami elméletileg lehetetlen, gyakorlatilag nem volt erre senkinek sem lehetősége kikísérletezni. Az templomosok sok titkot rejtenek, és igazából a rész befejezte után sem tisztázódott minden, de legalább már kaptunk halvány információmorzsákat a magzat és Tarabottiékkal kapcsolatban.

 

A könyv legnagyobb meglepetését Ivy jelentette, aki végre nem csak butuska, hanem ténylegesen hasznos eleme a csapatnak. Emellett Alexia sem ugratja folyamatosan, így ki tud teljesedni. Madam Lefoux kalapboltját vezeti a hölgy távollétében, és amellett, hogy végre a szenvedélyével foglalkozhat, meglepően sok pletykával tud szolgálni, ami a későbbiekben is jól jöhet.

 

A gonosz vámpírok és a jó vérfarkasok mellé bekerülnek a tudósok is az egyenletbe, akikről saját magunknak kell eldönteni, hogy melyik oldalon állnak. A feltaláló hibás a szerkezetei által elkövetett bűnökért vagy aki elköveti? És mi a helyzet a vallási fanatizmussal? Herr Lange-Winsdorf inkább csak tudós, minthogy német, mert a folyamatos „Ja?” visszakérdezései nem tesznek egy karaktert sem németté. Az órásmester viszont szimpatikus volt, főleg, hogy egy ornikoptert rejtett a padlásán.


Forrás: Pinterest

Párizs, Nizza és Firenze felüdülést hoztak a történetbe, bár sehol sem látják őket szívesen. A menekülések és a soha meg nem állás ugyan csak kis részleteket enged megnézni a városokból, a francia főváros piszkossága és az olasz vidék napsütése átüt a lapokon.

 

Először hangzik el a sorozat elnevezése, a Napernyő Protektorátus, amin felcsillant a szemem, és remélem, a jövőben is jelentősége lesz a csipet csapatnak. Mert Conall egyszerűen nem csinál semmit, csak jön és learatja a babérokat.


„– Nagy előnye van annak, ha az embert kelekótyának nézik – mondta –, mégpedig az, hogy előbb-utóbb ostobának is tartják. Lyall professzor, meglehet, hogy néha elragadtatom magam a viselkedés és ruházkodás terén, ám ostoba, az nem vagyok.

– Valóban nem, Mrs. Tunstell, magam is látom – felelte a bétahím, és csak magában tette hozzá: ­És Lady Maccon sem barátkozna önnel, ha az volna.

~~~

„–… Majd megüzenem neki, pontosan hol találja, és a bocsánatát kérem a szerencsétlen leszállásért.

– Úgy érti, a szerencsétlen becsapódásért?

– Legalább puha talajt választottam.

– Igen, a kacsaúsztatók általában puhák. Azt hittem, tudatában van, hogy az ornitopter csak a nevében madár! Nem kell úgy bánni vele, mintha az volna.

~~~

„Még jó darabig dörömböltek, mire az ajtó résnyire feltárult. Egy apró, vékony férfi lesett ki, piros-fehér csíkos hálóingben és sipkában, félig ijedt, félig álmos arckifejezéssel. Meztelen bokája mellett valami piszkosfehér, négylábú tollporoló pattogott dühödten. Alexia legnagyobb meglepetésére – tekintve a franciákkal szerezett friss tapasztalatait – a férfi nem viselt bajuszt. A poroló igen. Talán Nizzában a bajuszviselet a kutyák körében gyakoribb.

A sorozat további részei:

Soulless - Lélektelen (#1)

Changeless - Változatlan (#2)

Szívtelen (#4)

Időtlen (#5)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése