Pilóták sakkmestere | Bauer Barbara

Ebben az évben folytatom a tavaly megkezdett „olvassuk el Bauer Barbara összes történelmi regényét”-projektemet, melynek következő állomása a Még látlak odafenn. Ez egy második világháborús pilótáról, az ő sakkal való kapcsolatáról és a felvidéki magyarok helyzetéről szól. Már olvastam számomra kedvesebb történetet az írónőtől, de ez a könyve is tetszett. Süt róla az írónő repülés iránti szeretete, illetve a tőle megszokott alapos kutatómunka.

Eredeti megjelenés éve: 2018
Jaffa Kiadó
történelemi, családregény
négy csillag

Kojnok Ferenc álma, hogy pilóta lehessen, megvalósíthatatlannak tűnik. Véget ér az első világháború és a trianoni békeszerződés megszüntette a magyar légierőt, ezáltal a pilótaképzést is. Ráadásul Ferenc édesanyja hallani sem akar arról, hogy a fia valaha is egyenruhát öltsön magára. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő fiú azonban kitart elhatározása mellett, még ha a megvalósításának, úgy tűnik, esélye sincsen. Örömét és sikereit a sakkozásban találja meg, mígnem találkozik Ágnessel, a legbájosabb lánnyal, akit valaha látott. Ferenc a lány által visszakapja önmagába vetett hitét, majd sikerül végre valóra váltania álmát. Kisfiuk, Kojnok Misi még egészen kicsi, amikor 1942-ben el kell köszönnie az édesapjától. Az elválás napja egy életre meghatározza a gyerek életét. E napon Ferenc kézzel faragott sakk-készlettel lepi meg a fiát, mellyel el is kezdenek játszani, de a játszma félbemarad, és Ferenc után csak egy ígéret marad. Az ezt követő esztendők Misi számára a reménytelen várakozás jegyében telnek.

A doni katasztrófa után az itt maradottak élete fenekestül felfordul. „Eltűnt” – olvassák a frontról érkező hivatalos értesítésen, majd „Felszólítom, hogy hagyja el az otthonát!” – áll a kitelepítésről szóló fehér lapon.

Szinte minden remény elveszett. A történelem családokat szakított szét, az ország ismét csonkává lett. Elérkezett az idő, amikor már csak a hit segített, a dédelgetett emlékek, melyek újra és újra erőt adtak. Amikor már nem volt mibe kapaszkodni, csak egy elkezdett sakkjátszmába és egy ígéretbe.

BAUER BARBARA új regényének hőseit a történelem formálja, sorsukat hatalmak harca határozza meg, lelküket pedig a hit és a szeretet menti meg.

 

Váltakozó rövid és hosszú fejezetek - mindegyiknek megvan a maga jelentősége, mégis ez egy kicsit megnehezítette az olvasás dinamikusságát. Kénytelen voltam fejezet közben is letenni, amit annyira nem szeretek. A cselekmény azonban vitt magával, mert kíváncsi voltam, hova fog kifutni. A végső csavarra számítottam, de részleteiben meg tudott lepni.

Történetünk…

Kojnok Feriről szól, akinek nagy álma, hogy magyar pilóta legyen. Csallóköz azonban Csehszlovákiához tartozik, és az édesanyja sem támogatja fiát a háborúhoz való csatlakozásban, mert két bátyját is ottveszett a fronton. Feri kitartóan hajszolja az álmát, amelyben egy lány is motiválja. Hamar összeházasodnak, és fiúk is születik az idő alatt, míg Feri a repülős kiképzésen van, illetve az Akadémián. A tisztavatás után azonban egyszerre a frontra küldik, ahol eltűnik, és egyedül a fiára hagyott sakkkészlet és -tudás maradt utána. A háború után a rend is visszaáll, és a felvidéki területeket ismét elveszíti Magyarország, és a magukat magyarnak vallókat is kitelepítik.

Forrás: Pinterest

A regénynek két központi témája van. Az egyik a repülés, amelynek tudata engem is lázba hoz. Szeretem felülről nézni a tájat, mert ilyenkor olyan mint egy térkép. A műszaki és technikai dolgai azonban már nem hoznak lázba, ezért is volt egy kicsit tömör a kiképzéses rész. Szerencsére azonban nagyrészt az emberi kapcsolatokra helyezte az írónő a hangsúlyt. A bázis amúgy Szombathelyen volt, amely külön simogatta a lelkemet.

 

A másik a sakk, amelyhez kevéssé értek, mert öregapám inkább malmozott a velem. Mégis csodálattal adózok azoknak az embereknek, akik ezt sport szinten űzik, mert hihetetlen kombinációs és stratégiai képesség kell hozzá. Főhősünk, Feri is egy ilyen tehetség, amelyet sem iskolájában sem a seregben nem tudtak legyőzni. Ugyan nem lett profi sakkozó, mert édesapja korai halála miatt munkába kellett állnia, de jót tett neki ez a repülésnél is. Nála már csak a fia tehetségesebb, aki a válogatottba bejutva megméretőzik a Szovjetunió legjobbjaival. Ez a kapocs apa és fia között, akik a bevonulás után is levelekben sakkoznak egymással.

 

Aranyos volt Feri és Ágnes megismerkedésének története, amelyet örömmel néztem végig. A lányzó elég merész volt a közvetlen megszólítással, amelyet egy fiúk iskolarészébe beszökés alkalmával ejt meg, de ezzel indítja útnak a bimbózó kapcsolatot. Végig hitt a fiúban még a legnehezebb időkben is. Legényemberünk a nők terén szintén elég céltudatos, de emellett igazi úriember a kísérgetős és tisztelettudó fajtából. Nem csodálkozom azon, hogy hamar összeházasodnak.

Forrás: Pinterest

A lapokon megelevenedik a történelem, amit nagyon szerettem benne. Járunk az 1938-as berlini olimpián, látjuk a Führert és a hatalmas csinnadrattát, amely erődemonstrációként is szolgál. Emellett járunk a Szovjetunióban is, ahol az átlagemberek nyomorognak, és a katonák osztják nekik az ételt a napi fejadagjukból, illetve megjárjuk a Don-kanyart is. Átélhetjük a jobb oldali közlekedés bevezetését Magyarországon, amelyről személy szerint nem tudtam, hogy volt másik oldali közlekedés kishazánkban.

 

Fontos még a nemzetiségi kérdés is, amely személy szerint engem nem érint, mégis szeretek vele foglalkozni. A Csallóközben Trianon előtt az átlegemberek békességben éltek egymás mellett felekezeti és a nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. Az elcsatolás óta azonban egyre inkább kiélesedett a helyzet, de igyekeztek a magyarok megtartani az identitásukat, amely a tisztán magyarlakta falvak miatt könnyű volt. A visszacsatolást üdvözölték, de már akkor is félve tekintettek rá. Az meg hogy a háború végén kitelepítették a magyarok és a németeket Csehszlovákiából, szomorú. Csak az maradhatott, aki szlováknak vallotta magát. Aztán ott van az orosz-magyar kérdés is, hisz egymás ellen harcoltak a háborúban, most meg egy oldalon állnak.

 

Minden karakternek jelentősége van. Ugyan a mellékszereplők közül egyedül Feri édesanyját ismerhetjük meg jobban, de a végén minden a helyére kerül. Nagy szerepe van a regényben a véletlennek is, amely tudatos véletlenformálás, viszont ez is jól esett. És a végén igazából egy kérdés maradt csak bennem: sikerül-e hét év után újrakezdeni?

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!

 

„Ferencet az édesapja mindig arra intette, hogy óvatosan tervezzen. Legyenek vágyai, tűzzön ki célokat, de ne akarja feltétlenül tudni a következő lépést. „Adj esélyt a sorsnak is!”, mondogatta, de a tervekkel teli fiatalember nem értette az öreget.”

~~~

„A magány egy új társ. Még alig ismeri. Néma és láthatatlan. Mégis többet mond bárkinél, és a legváratlanabb pillanatokban ölt testet. Mindig belülről érkezik. Egészen mélyről, eltemetett emlékeket hozva a felszínre. Szépeket és olyanokat, amikre már senki nem emlékezett.”

~~~

„Tőlem aztán hívhatják Csehszlovákiának, vagy bánom is én, hogy minek! Tőlem aztán nem veszik el, ami az enyém! De tőled sem, és tőle sem”, mutatott körbe. „Csak azt hiszik!”

~~~

„Fehérre festetted a kerítésed, igaz-e?”, szegezte oda a kérdést Tóninak. „Ettől még fenyőből van, ugye?”, kérdezte, majd töltött egy pohárka pálinkát. „Majd lekopik az a csúf festék!”

~~~

„– Nem tudom megmutatni magának, hogy mire képes. Hogy hol vannak a határai, és mik a korlátai. És tudja, mi segíti abban, hogy megismerje ezeket a határokat és korlátokat? – Választ ezúttal sem várt, csak bólintott, és beszélt tovább. – A félelmei. Minden egyes felismerés egy állomás, amit meg kell haladni, amin felül kell kerekedni. Edzi vele a testét és a lelkét. Ha tudja, mik a korlátai, és még valami – emelte fel az ujját –, mik a gépe korlátai, akkor azon belül bármire képes lehet. Viszont ha nem ismeri, akkor félni fog. És ha fél, akkor rossz döntéseket hoz, és az az életébe kerülhet.”

 ~~~

„Nem attól vagy erős, hogy elrejted mások elől az érzelmeidet, hanem attól, hogy vállalod.”

~~~

„– Mit számít, hogy papíron ki vagyok, ha ott maradtam a földön, ahol születtem. Ahol már az apám, a nagyapám és annak az apja is élt. Ezt nem veszik el tőlem – szorította meg Péter a kormánykereket úgy, hogy belefehéredtek az ujjai. – És ezt nem veszik el a magyar földtől. mi ültettük a fákat, mi műveltük a földeket, a mi lábunkat mosták a folyók, amióta világ a világ. Mit bánomén, hogy minek neveznek. Az számít, hogy minek gondolom magam – fordult oldalra. – Nem igaz?”

~~~

„Ha a testemet utálom, akkor az életemet is.”