Ha az ember keveréket gyárt,
legyen szó bármiről is, az arányokra nagyon oda kell figyelni. Nem lehet egyik
összetevőt sem túlzásba vinni, különben az csak a végeredményt rontja el.
Gail Carriger Soulless –
Lélektelen című regénye is egy ilyen kavalkád. Az egész mű alapja egy
viktoriánus korban játszódó urban fantasy világ, melyet steampunk elemek
díszítenek. És ebben a karneváli sokszínűségben nem veszik el a lényeg, a
regény lelke. Vagy mégis?
Magyar megjelenés éve: 2012 Könyvmolyképző Kiadó romantikus, urban fantasy négy csillag |
Alexia Tarabotti
több okból sem
élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs
lelke.
Másodsorban azért, mert
vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak
feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe
véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia
kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön
színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású
farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset
körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok
váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben
mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb
köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a
természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az
igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?
Magam sem gondoltam volna, hogy
tetszeni fog. A műfajkotyvalék elemeit külön-külön szeretem, de nem voltam
benne biztos, hogy így is elnyeri a tetszésemet. Elöljáróban a kor megcsúfolásának
gondoltam, de aztán jobban belegondolva a „velünk” élő vámpíroknak is voltak
őseik. Miért ne szólhatna róluk is egy könyv? A sorozat magyar nyelvű kiadása már egész
előrehaladott résznél tart. Nem gondolnám, hogy a kiadó folytatná, ha kész
csődtömeg lenne.
Történetünk szerint…
Nagy-Britania egész területén
kóbor vámpírok és vérfarkasok tűnnek fel és szívódnak fel. Senki sem tudja, mi
lesz velük, és hogy mit akarnak. Igen veszélyesek az emberekre, mert
elvadultságukban nem ismerik a természetfelettieket korlátozó törvényeket.
Alexia Talbotti kisasszonyt is egy ilyen kóbor vámpír támadja meg. Csak
harcedzettségének köszönheti túlélését, na meg különleges képességének. A helyi
vérfarkasok alfájának, Lord Maconnak a segítségével megakadályozzák a további
személye elleni támadásokat. Eközben sikerült jobban összemelegedniük, amely a
vénlány szempontjából igen hízelgő lehetőség. Meddig mehetnek el következmények
nélkül? Merről várható a következő titkos alak? És vajon ki áll a háttérben?
Már a regény háttere
elnyerte a tetszésemet. Egy alternatív történelmi helyszínt kapunk, ahol az
emberek és a természetfelettiek békésen élnek egymás mellett. Ismerik egymás szokásait
és teljesen elfogadóak. Még Viktória királynő kormányához is küldenek
képviselőket, a vérfarkasok és a vámpírok közül egyet-egyet. Ez a felállás
azonban nem mindenki tetszését nyeri el. Vannak ugyanis olyanok, akik csak
veszély forrását látják bennük. Ez természetesen jogos, csak nem szabad
túlreagálni az egészet.
A vérfarkasok az alfahím
vezetésével élnek, míg a vámpíroknál a bolykirálynő a főnök. Szaporodásuk
lassú, mert sok az olyan alany, aki nem éli át a metamorfózist. Csekély
számukkal ellentétben igenis meghatározó szerepet töltenek be. A
tevékenységüket figyeli a NYIHA, melynek nyilvántartásában Miss Tabotti is
szerepel. Egy igazi kincsnek számít, hiszen a lélektelenek még a természetfelettieknél
is kevesebben vannak, főleg a női egyedek. Egyetlen érintéssel képes
megszüntetni a másságot, így mindenki sebezhetően emberi lesz. Ez egy veszélyes
fegyver, mellyel nem kéne visszaélni.
A megfáradni még nem képes
vénkisasszony vitte a prímet. Racionális gondolkodása és gyors kontrázási
képessége miatt sosem unatkoztam. Vészterhes időkben is hideg fejjel
gondolkodik, természete miatt az érzelmeit el tudja csitítani. Azonban ő is
csak nőből van. Lord Maconnal való viharos kapcsolatuk mindkettőjük javára
válik. Hasonlóságuk miatt jól megértik egymást, ha nem éppen vitatkoznak az
aktuális döntésekről.
Kapunk azért cselekményt is,
mely sodró lendületű, csavarokkal tűzdelt, de mivel első részről beszélünk, így
kívánja a további részek olvasását.
Hogy kinek ajánlom?
Aki szereti a műfajkeverékeket.
Ha kíváncsi vagy arra, hogyan élne egymás mellett a viktoriánus kisasszony és egy vérfarkas.
Ti olvastátok már?
Nektek hogy tetszett?
Végigolvastam minden részt, imádtam, remek karakterek vannak benne:) Nem tudom, mikor növök ki a vámpír,vérfarkas témák köré írt művekből(47 éves vagyok), de jó kis humoros sorozat, ajánlom mindenkinek!
VálaszTörlés