Szellemes szomszédok | Gail Carriger

Gail Carriger Napernyő protektorátus sorozatának végéhez közeledve még mindig tartom magam ahhoz az álláspontomhoz, hogy maga a világ és az elgondolás tetszik, illetve vannak olyan szereplők, akik szimpatikusak, de összességében mégis csak egy szenvedéssé válik a főszereplő stílusa miatt. A Szívtelen is emiatt csúszott kevésbé, illetve a negyedik rész szűkölködött az izgalomtól. Vagy lehet, hogy már a hozzáállásom is befolyásolja az élményt.

Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
történelmi romantikus, urban fantasy
két csillag

A lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan felforgatja Londont…

Ezúttal azonban nem a saját hibájából szakadt a nyakába a baj. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek.

Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék.

Vajon sikerül rájönnie, ki akarja megölni a királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte be magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe?

Végtelenül csapongó és kusza. Néha olyan érzésem volt, mintha maga az írónő se tudta volna az elején, hogy mi lesz a végén. Aztán a felétől gatyába rázza a történetet, akkor viszont annyira túlírja, hogy azt vártam, hogy mikor lesz vége. A sorozat iránti kezdeti lelkesedésem odaveszett, és az utolsó részt már csak egy mély levegőt véve, kis idő távlatából fogom kézbe venni.

 

Történetünk…

Alexia terhességének utolsó szakaszában játszódik, mikoris kénytelenek úgy határozni, hogy nevelőszülőhöz adják leendő porontyukat, ezzel védve mindenkit mindenkitől. Megveszik a Lord Akeldama melletti házat, hogy ettől függetlenül mégis részesei legyenek gyermekük életének. A londoni lakással egy szellem is jár, aki egy összeesküvésre hívja fel Alexia figyelmét. Az ügybe a vámpírok is belebonyolódnak és végül a magzatvíz is elfolyik. Végre.

Határozottan jobban kedvelem a vámpírokat, mind a vérfarkasokat. Vagy épp Carriger leírásai annyira érzékletesek, hogy már felforgatják a gyomromat. Örültem, hogy a vidéki farkaskúriát hátrahagyva a vámpírokat követhetjük. Melléjük csatlakoznak még az elhanyagolt szellemek, akiket ugyanúgy alkalmaznak a NYIHÁnál, mint bárki mást, mégsem kóricálnak mindenfele. Talán félnek Alexia érintésétől, bár az csak a fizikai holttestükre van hatással.

Forrás: Pinterest

Alexia viselkedése az egész kötetben irracionális és felelőtlen. Ahelyett, hogy megmaradna a seggén, vagy legalább csak a házban tenne venne, ő tekegolyó módjára gurul át a városon. A regényben nem egyszer megemlítik, hogy nehezen tud járni, mert terhes. Khm… Akkor nem kéne nyugton maradni? Nem csak neki nem tesz jót, hanem a babának is. Értem, hogy a pokolba kívánja ezt a terhességet, de viselkedhetne jobban is. És emellett még esik-kel egyfolytában, ami meg aztán tényleg nem okés. Meg lehetett volna oldani ezt másképp is.

Annyi jó karaktert mellőz, pedig lett volna szerepük, ha Alexia meg bír ülni a seggén. Lyall professzor, Lefauy kisasszony, Ivy, mind-mind szereplésért kiáltanak. És ott van Lord Akeldama is. Komolyan, ha rájuk koncentrált volna az egyszer, akkor legalább vitt volna bele egy kis csavart ebbe az átvezetőkötetbe.

 

Továbbra is sötétben tapogatózunk Alexiával kapcsolatban. Ugyan voltak érdekes kiderülések, de a lényeget még mindig nem tudjuk. És a háttben is munkálkodnak az emberek, de arról sincs információnk. Azt hittem, hogy erre már egy kicsit okosabbak leszünk.

 

Összességében

Míg az első kötet még reménnyel töltött el, a második kötettel egyre inkább egy lejtmenetbe fog a sorozat. A vérfarkasoktól sikeresen elfordított és a stílusa is erőltetetté vált a részek alatt. Inkább fura, mint vicces, de maga az alapkoncepció továbbra is tetszik. Csak a kivitelezés ne lenne olyan, amilyen.

„– Most pedig magyarázza el nekem, miként jutott erre a megoldási javaslatra! Valamint azt is, miből gondolja, hogy a bolyok ettől majd felhagynak bosszantó, újdonsült szokásukkal, miszerint folyamatosan meg akarnak engem ölni, ha még csak meg sem tárgyalta velük az ötletet?”

~~~

„– Nos, Mama azt mondja, ügyelned kell, nehogy megmérgesedj valakire, mert a végén a gyerek arra fog hasonlítani.

– Ó, igazán?

– Igen, érzelmi mimikrinek nevezik, és…

– Nos, ez nem okozhat gondot. A gyerek egyszerűen a férjemre fog hasonlítani.

– De ha leány lesz? Nem lenne rémes? Csupa szőr meg…”

~~~

„Semmi értelme ételt áldozni az információgyűjtés oltárán.”

A sorozat további részei:

Meat Cute (#0)

The Curious Case of the Werewolf That Wasn't, the Mummy That Was, and the Cat in the Jar (#0,5)

Soulless - Lélektelen (#1)

Changeless - Változatlan (#2)

Blameless - Szégyentelen (#3)

Időtlen (#5)