A borongós hangulatú
kötetek borongós időszakokra lettek kitalálva. Victoria Schwab Az Archívum című
regénye is meghozta számomra a ködös őszt. Az írónőtől eddig egyedül csak A mágia árnyalatai sorozatot olvastam, de mindenképp szerettem volna további
regényeivel is megismerkedni. Főleg azért is, mert nagyon pozitív és inspiráló
személyiségnek tartom, akit Instagramon is rendszeresen követek.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2013 Főnix Könyvműhely ifjúsági, paranormális, urban fantasy négy csillag |
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.
Rövid regénynek gondoltam
vastagsága miatt, mégis fontos témát dolgoz fel, amin azért nem lehet
átsuhanni. Középpontjában a gyász és annak feldolgozása áll, amelyet gyerekként
ugyanúgy, ha nem mélyebben él meg az ember, nem értve a felnőtteket, hogy ők
hogyan tudnak könnyen túllendülni rajta.
Történetünk…
főhősnője Kenzie, aki szeretett nagypapáját négy éve, öccsét pedig egy éve veszítette el. Egy új városba költözik szüleivel, ahol egy korábban hotelként működő házban bérelnek lakást, amely kísérteties múlttal rendelkezik. Kenzie azonban nem egy átlagos tizenéves, hanem Őrző is egyben, aki a megszökött, Történetekként tárolt halottakat kíséri vissza a Sikátorból az Archívumba. Az új otthona körül egyre több munka vár rá, azonban segítőt is kap maga mellé. De csak nem akar abbamaradni a fenyegetés. És a ház korábbi lakóiról is egyre furcsább dolgok kerülnek ki.
A könyv nagy része abban
a különleges világban játszódik, ahol a halottak vannak. Felfogható amolyan
másvilágnak is, ahova titkos ajtókon keresztül jut el az ember. Ezeket azonban
nem mindenki találja meg, csak aki rendelkezik a látás képességével. Ez viszont
azzal is jár, hogy mindent a tárgyakat megérintve emlékképeket tud visszanézni.
Az embereket Kenzie jobb szereti nem fogdosni, mert túlságosan hangosak, hisz
tele vannak élettel. Velük ellentétben a Történetek csendesek, hiszen egyszer
már meghaltak, de valami vagy valaki felébresztette őket. Tetszett az
elgondolás, hogy a halál után nem szűnik meg az ember. Ugyan csak a teste
változatlan, illetve az átélt események ragadnak meg benne, mégsem lehet őket
visszahozni. Felébredés után mindegyik megzavarodik, hisz nem tudja hol lehet.
Ezért is kell őket visszavételezni.
 |
| Forrás: Pinterest |
Gyakran vannak múltbéli
visszatekintések, mikor Kenzie mesél Papiról, és hogy hogyan lett belőle Őrző.
Ez a mód megengedi azt, hogy kiforrott képességei legyenek, mégis megismerjük a
beavatásának történetét. Nagyon szerette a nagypapáját, ő volt a hőse, és ezért
mindig őt hozza fel példaként. Nála már csak az öccse hiányzik jobban, aki egy
véletlen baleset következtében halt meg, és ez nyomot is hagy a személyiségén.
Egyáltalán nem az a vihogó tizenéves, illetve a folyamatos bevetései miatt is
kellő komolysággal és felelősségtudattal rendelkezik.
Ha nem lenne elég a
félhomályos sikátor és a holtakkal teli Archívum, ott van még a titokzatos
Conorado Hotel, ahol a falak is mesélnek. Az 50es években egy gyilkosságot
követtek el, melyet továbbiak követtek, amelynek azonban sem a helyszínen, sem
az Archívumban sincs sok lenyomata. A szokásos küldetései mellett Kenzie
magánakcióba kezd, hogy kiderítse a Sikátorban bujkáló fiú segítségével, hogy
ki is a tettes.
A felnőtt szereplők Papin
kívül elhanyagolhatók, a szülők is amolyan biztos bázist nyújtanak, semmint
szerepelnek. Ám ez teljesen megérthető, mert Kenzienek előttük is titkolóznia
kell. Egyedül Wesley az, akivel nyíltan beszélhet Őrzőségéről, és jót is tesz
neki a társasága. Legjobb barátnőjével is csak telefonon tudja tartani a
kapcsolatot, ezért szüksége van hús-vér emberekre is. Wesley ugyan az elején
különösen viselkedett, de igazi jóbaráttá nőtte ki magát. Meg amúgy szerintem a
srácnak is jól esett, hogy van valaki a valós környezetében, akivel meg tudja
osztani ezeket. A könyvtárosok nemigazán barátkozó típusúak.
 | |
|
A morális kérdések
jelentik a regény gerincét. Hogy nem lenne-e jobb, ha mindenki tudna az
Archívumról, és akkor nem kéne gyászolniuk, mert tudják, hogy jó kezekben
vannak a halottak? Vagy a tudatlanság áldás ebben a szempontban? Kinek van joga
feltámasztani valakit? Komoly kérdések, melyek mélységet adnak a
gyerekkönyvként beállított történetnek. Mert tény, hogy a fiatalabb
korosztályhoz szólnak, de témája miatt idősebbek is ugyanúgy élvezhetik.
Maga a könyv egy kerek egészet alkot, ezért nemigazán érzem indokoltnak a duológia második részét. De majd ha elolvastam, akkor biztosan érteni fogom.
„De miután egy éven keresztül lábujjhegyen jártunk a saját életünkben, és próbáltuk elkerülni az emlékek taposóaknáit, a szüleim úgy döntöttek, hogy feladják, és mindezt változásnak álcázzák. Egy új kezdetnek. Amire a családnak hatalmas szüksége van.
Én menekülésnek hívom.
~~~
„Papi mindig azt mondta, hogy csak a bolondok és a gyávák vetik meg a félelmet. A félelem tartja életben az embert.”
~~~
„ A kötelezettség még a legjobb könyveket is elrontja.”
~~~
„Az igazság elhallgatása nem egyenlő a hazugsággal, (…). Ez manipuláció.”
~~~
„Nem igazán lehet megállapítani, hogy vége van-e a beszélgetésnek, itt nincs se roger, se vétel, se értettem, de érzem a véget, ahogy Roland kézírása szétoszlik.”
~~~
„− Tudod, régebben azt gondoltam − mondja −, hogy amikor meghalsz, mindent elveszítesz. – Elindul a folyosón, én pedig kénytelen vagyok követni.
–Azért találtam olyan szomorúnak a halált, méh annál is szomorúbbnak, hogy az ember nem élhet tovább, mert elveszít mindent, amit egész életében gyűjtögetett, az emlékeket és a tudást.”
A sorozat további része:
Felszabadulás (#2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése