A könyvek mindig segítenek | Jo Walton

Ha egy könyv díjban részesül, arra érdemes odafigyelni. Fantasy és sci-fi körökben a három leghíresebb a Nebula-, a Locus- és a Hugo-díj, mely közül mai regényünk, a Mások között kettőt is elnyert 2012-ben. Jo Walton ezzel a regényével tiszteleg a klasszikus fantasztikus irodalom előtt, de emellett kendőzetlenül foglalkozik a tinédzserek problémáival naplóregény formátumban. Értékes könyv, amely kevés figyelmet kapott idehaza. Nekem is Zsófi értékelése keltette fel az értdeklődésemet.

Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2016
Metropolis Media
ifjúsági, fantasy, mágikus realizmus
négy csillag

Mori menekül az anyja elől. Az anyja elől, aki boszorkány. Aki fekete mágiájával rontást hoz mindenkire, és Mori szerint világ fölötti uralomra tör. Egyszer már megvívtak, mert ő is örökölte anyja képességeit, de sajnos még túl gyenge volt: abban a csatában elvesztette ikernővérét és maga is belerokkant a vereségbe.

Pedig a frontvonalak mindenki más számára láthatatlanok. Mori családja széthullásának traumáját próbálja feldolgozni, azt, hogy szülei bentlakásos középiskolába adták be, mert addig sincs senkinek láb alatt.

Most kétségbeesetten igyekszik beilleszkedni, megtalálni azokat, akik ugyanúgy rajonganak a könyvekért, és főleg a fantasztikus könyvekért, mint ő, megismerni a barátságot és a szerelmet, amíg még lehet. Mert viharfelhők gyülekeznek a walesi táj felett, s a tündérek és más természetfölötti lények már helyüket keresik a közelgő végső összecsapásban.

Az ismert fantasyszerző ezúttal nem hagyja el a mi világunkat, de itt is megtalálja a varázslatot, a csodát. Mert az is elég hozzá, ha kinyitunk egy könyvet. Ezt… vagy egy másikat.

 

Lassan haladtam vele, mert szerettem volna emészteni. Ez természetesen egy fedősztori, mert a karácsonyi forgatagban egyszerűen nem jutottam odáig, hogy kézbe vegyem. De ettől függetlenül is egy megfontolandó könyv, amin nem lehet csak úgy végigszáguldani. Megértem, miért kapott annyi elismerést, mert mindenkit felültetett a nosztalgiavonatra az említett írókkal és regényekkel. Tiszteleg a nagyok előtt, véleményt formál mindenről. Sajnos az említettek közül csak nagyon keveset ismertem a hiányzó magyar fordítások miatt, ami miatt fáj a szívem, viszonz mindig megörültem egy-egy ismert névnek, mint Tolkien, Lewis, Le Guin, Enid Blyton vagy épp Dodie Smith. A többieket viszont érdemes lett volna kigyűjteni, viszont az eredeti címek hiányában ezt nem tettem meg. Talán majd ha újra kézbe veszem. Érdekes lista állna össze, pont mint Rolad Dahl Matildájának olvasás közben.

Történetünk...

elején Morit édesapja öreglány nővérei egy bentlakásos iskolába küldik, akikkel eddig semmi kapcsolata nem volt, ám kénytelen volt megszökni a közveszélyes édesanyjától. Rengeteget olvas, jó jegyei vannak mindenből, de a többieket elijeszti magától, mert nem vágyik a társaságukra, és főképp a szekálásukra. Mori ugyanis egy baleset miatt bottal kényszerül járni, ennek azonban az a jó oldala, hogy a sportfoglalkozások idejét a könyvtárban tölti. Az iskolai kínálatot hamar kiolvasva a városiba is bejárása lesz, ahol tudomást szerez egy fantasy és sci-fi regényekkel foglalkozó könyvklubbról. Ez segít neki beilleszkedni, mert végre hasonló érdeklődésű körrel rendelkező emberekkel diskurálhat. Emellett fokozatos kiderül, hogy miért is szökött meg otthonról, és mi történt vele illetve az ikertestvérével.

Forrás: Pinterest

Fél éven keresztül követjük Mori életét, akinek naplóbejegyzései nem csak az életével, hanem a gondolataival is foglalkoznak. Először elég mufurcnak ismertem meg, de ez annak is köszönhető, hogy megkeményítette az élet. Bottal jár és a lába is rendszeres fáj, amit teljes mértékben át tudtam érezni, pont úgy, mint a kórházi tartózkodását. Különös egy lány, mert szeret egyedül lenni, mégsem szereti a magányt. Rengeteget olvas, hisz mást nemigen tud csinálni. De ezt olyan szinten űzi, hogy én is csak kapkodtam a fejemet, milyen hamar végez egy-egy regénnyel. Szinte túlviláginak tűnt a teljesítménye, így azonban rengeteg művet meg tudott említeni az írónő, jókat és kevésbé jókat egyaránt. Mori teljesen átszellemül, mikor ezekről mesél. Bár tőlem a sci-fi még távolabb áll, de érdekes volt erről a műfajról alkotott véleményét is olvasni. Emellett ez egy szerelmeslevél a könyvtáraknak is, amelynek Mori rendszeres látogatója. Jó barátságot alakít ki két ott dolgozóval is, hisz velük könnyedén tud beszélgetni mindenfajta feszengéstől mentesen. Kezdetekben az ikertestvérével átélt kalandokról is gyakran hallunk, de a gyász természetes folyamataként egyre kevesebbet. Ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy megfeledkezne róla, csak az élet megy tovább.

Bár a regény nagy része Angliában játszódik, mégis nagy szerepet játszik benne Wales. Épp ezidőtájt néztem meg A szerelem határai című filmet és ott is azt mondják, hogy teljesen mások az onnan származó emberek. Maguknak valók, akik csak arra vágynak, hogy visszamehessenek. A titokzatos országrész tökéletes otthont nyújt a tündéreknek, akik szeretnek az elhagyatott épületekben lakni. Őket azonban ne a tolkieni tündékként képzeljük el, hanem inkább hasonlítanak őrszellemekhez, akik épp annak az alakjára hasonlítanak, amit védelmeznek. Ha épp fákat, akkor kérges testük van, ha pedig tüzet, akkor lángokból állnak. A bekerítéseknek köszönhetően háttérbe szorultak, és egyre kevesebben is látják őket. Mori és ikertesója azonban képesek rá még úgy is, hogy már nem gyerekek. Ez talán a varázserejüknek köszönhető, amelyet semmi sem gátol. Ez párhuzamba állítható a kreativitással, amely a gyerekekben még tombol, felnőttként azonban sokakból kiveszik.

 

A bentlakásos iskola felépítése nekem teljesen a Harry Pottert juttatta az eszembe. Bár tudom, hogy A Szigetvilág varázslójában is van egy iskola, ám azt nem olvastam még, így csak mindenki által jól ismert Roxfort lebegett a szemem előtt. Mágiától mentes, de ettől még négy házba osztják be a diákokat, akik vegyesen járnak az órákra, mégsem barátkozhatnak egymással. Pontokat is gyűjtenek a tanulmányi eredményeikkel, ezzel egyre jobb pozícióba hozva azt. Mindemellett lehet, hogy ezen rendszer megtalálható a valódi brit bentlakásos iskoláknál, de még sosem jártam ilyen helyen.

Forrás: Pinterest

Az iskola mellett a család is rendszeresen megjelenik különböző helyzetekben. Mori nagyon szereti a nagyszüleit, és legszívesebben nagypapájával lakna, ám ő is beteg. Épp egy öregekotthonában lábadozik, amely sokkal rosszabb mint egy bentlakásos intézmény. Ehelyett az édesapjához kerül, akivel még sosem találkozott. Pedig kívülről eléggé egy hullámhosszon lennének, hisz mindketten szeretik a fantasztikus irodalmat. Az elején nem is tudja Mori, hogyan is szólíthatná, de végül megelégszik a keresztnevével. Sajnos egy elég gyengeakaratú szereplő, akit a három nővére ugráltat folyamatosan, mivel az ő házukat igazgatja teljes állásban. Jó helyzetben vannak, ám a szeretetet ez nem pótolhatja. A regény másik gyöngyszeme az apai nagyapja, aki egy lengyel zsidó, és szintén szeret olvasni. Velük szemben áll a történet főgonosza, az édesanya, akiről igazából sosem tudhatjuk meg, hogy tényleg annyira őrült és elmebeteg, mint azt Mori állítja. Eléggé lekorlátozódunk a lány nézőpontjára, és rajta kívül senki sem beszél róla, hogy objektív véleményt alkothassunk róla. Az azonban biztos, hogy vele kapcsolatban hatalmas traumát élt át Mori, amelyet képtelen feldolgozni, így azt hiszi, hogy állandóan követi, és rosszat akar neki.

 

Végül szeretném megemlíteni a regény egyik nagyszerűségét, amelyről a könyvmolyok nemigen szoktak beszélni, azaz hogy mennyi mindent tanultak meg a könyveken keresztül. Sokunk először találkozott olvasmányai során olyan tabu témákkal, mint például a szexualitás. A regény okosan oldja fel ezeket a kérdéseket, és természetes dologként kezeli. Talán emiatt nem adnám feltétlenül 16 év alattiak kezébe, bár már azóta is változott a világ, mióta én töltöttem ezt az életkort.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Metropolis Mediának!

„Az olvasás számomra menekülést és függőséget jelentett, még soha senki nem örült ennek a szokásomnak.”

~~~

„Azt hittük, fantasy-világban élünk, holott valójában science fiction volt.”

 ~~~

„A tündérek nem egészen úgy beszélnek, mint az emberek. És hiába is várjuk el tőlük, hogy galadrieli választékossággal szólaljanak meg, sosem lesznek rá képesek.”

 ~~~

„Szinte mindig kimutatható a véletlenek olyan láncolata, ami rácáfol a varázslatra.”

~~~

„Azt akartam, hogy a varázslat varázslatként működjön. Úgy, ahogy a könyvekben.”

~~~

„Az ember sosem lehet biztos benne, hányadán áll a varázslattal. És abban sem, hogy éppen tényleg csinált valamit, vagy csak játszadozott.”

 ~~~

„Vannak szörnyű dolgok a világban, ez igaz, de vannak remek könyvek is. Felnőttkoromban én is szeretnék majd valami olyasmit írni, amit mások egy padon üldögélve olvashatnak egy langyos őszi napon, s olvasás közben elfelejthetik, hol vannak és mennyi az idő, mert jobban elmerülnek a könyvben, mint a saját fejükben.”

 ~~~

„Ezt is mindig szerettem a science fictionben: elgondolkoztat dolgokon. és olyan szemszögből mutatja meg őket, ami korábban eszedbe sem jutott volna.”

Forrás: Pinterest

„Ha almát eszel, összeköttetés alakul ki közted és az almafa között.”

~~~

„Csodálatos, amikor az írók szeretik egymást. Talán barátok is, mint Tolkien és Lewis.”

 ~~~

„A társadalmi státus megfoghatatlan, és az, ahogy befolyásolja a dolgokat, nem mérhető tudományos módszerekkel, tehát elvileg nem valóságos, mégis mindenre kiterjed a hatalma. Ahogy mondtam, mint a varázslat.”

~~~

„Magamra maradni – márpedig én most magamra maradtam – mégsem egészen az, amire vágytam. Vajon így teremtődnek a gonosz emberek? Nem akarok az lenni.”

~~~

„Tegnap este tűzijáték és örömtűz volt az iskola udvarán. Láttam gyülekezni előtte néhány tűztündért. Senki más nem vette észre őket. Csak akkor sikerülhet, ha hiszel bennük, ezért jelennek meg olyan gyakran gyerekeknek.”

~~~

„A jellemet a környezet alakítja, ami persze mindennapos dolog a szépirodalomban, de ritka az SF-ben.”

~~~

„Olyanok ezek az emlékek, mint egymásra halmozott szőnyegek, ott tartom őket föltornyozva az agyamban, és külön-külön nem is kerülhet a szemem elé, de ha kedvem támad egyhez, csak kihúzom a rakásból, és végigsétálok rajta. Persze nem kerülök vissza varázslatos módon abba az időbe, mint valami tündér. Csak amikor az emlék egy bizonyos érzéshez kötődik, mondjuk, szomorúsághoz, haraghoz vagy csalódottsághoz, egy kicsi abból is fölelevenedik. Természetesen ugyanez érvényes a boldogságra is, bár félek, ha az ilyen emlékeket túl gyakran újraélem, még megkopnak. És ha így alakul, akkor öregkoromra csak a rossz emlékeim lesznek élesek, amiket igyekeztem távol tartani magamtól, a jók pedig elhalványulnak.”

~~~

„Anyám szerint az SF gyerekesml s a fiúknak való, de szerintem nagyon téved.”

~~~

„– Bibliotrópia – vágta rá Hugh. – Mint a napraforgóknál a heliotrópia, amitől ösztönösen a nap felé fordulnak. Mi természetszerűleg a könyvesbolt felé.”

Forrás: Pinterest

„– Janine úgy gondolja, attól lesz jó feminista, ha minden körülmények közt a nőnek hisz. De szerintem attól, ha nemtől függetlenül mindenkit egyformán kezel.”

~~~

„El akarok jutni egyetemre, megismerkedni olyan emberekkel, akikkel beszélgethetek. Nagyi azt mondta, ott egyenrangú társakra találhatok, érdemes hát küzdeni érte.”

~~~

„Minden tettünknek önmagában kell érdemesnek lenni a megtételre, nem gyakorlásként valami jövőbeni alkalomra.”

~~~

„…hát, előfordult már veled, hogy a túl sok SF olvasása miatt elvesztetted a valóságérzékedet? Hogy elkezdted igaznak elfogadni a legőrültebb elméleteket (…).”

~~~

„Egészen megszoktam már ezt a helyet, a sok fapolcot, tele gyönyörű könyvekkel, de most, hogy visszatértem, mintha sokkal jobban értékelném. Szeretnék majd egy ilyen szobát a saját házamban egyszer, amikor felnőve tényleg lesz egy saját házam.”

~~~

„Kivel találkoznál szívesebben, egy tündével vagy egy Plútó-lakóval? Egy pillanatig gondolkoznom kellet, mert a kérdés valójában választást kíván a múlt és a jövő között, a fantasy és science fiction között.”

~~~

„– Nem jó, hogy korlátozzák a könyvtárak költségvetését – jelentettem ki.

Ő csak horkantott, és elvette a könyveket a mögöttem álló nőtől. Pedig igazam van. Átcsoportosíthatnánk például azt a pénzt, amivel annyi atombombát akarnak építeni, hogy a világ összes ruszkiját elpusztíthassák velük, és odaadhatnák a könyvtáraknak. Hogy érhetne fel Nagy-Britannia nukleáris elrettentő ereje a könyvtárak által terjesztett jóhoz?”

~~~

„A pénz egyfajta szabadságot ad az embernek, de nem is maga a pénz, hanem a választás lehetősége.”