Mary Robinette Kowal
Bűbájoló történet sorozata sokáig állt a polcomon, de annál inkább meglepett
az austeni környezetbe bújtatott mágiájával. Sajnos Magyarországon csak az első
három rész jelent meg, de annyira berántott magával a történet, hogy mindenképp
tovább szerettem volna olvasni. Mindezt úgy, hogy nemigen olvasok angol
nyelven. És egyáltalán nem bántam meg, sőt a Kindle olvasómat is ezeknek a
regényeknek köszönhetem.
Ebben a bejegyzésben a
negyedik (Valour and Vanity) és az ötödik részről (Of Noble Family) is lesz szó,
és mivel tudom, hogy sokan nem vagytok abban a helyzetben, hogy a sorozatot
ismerve folytathassátok, igyekszek a részletekbe is belemenni. Bár már annyira
elszoktam a spoilerektől, hogy zsigerből hagyom ki őket.
Először azonban szeretnék
pár szót ejteni a nyelvezetéről, amely régies, így jobban visszaadja a kor
hangulatát, amely a magyar fordításban ugye kiesik. Mivel ekönyvként olvastam,
így könnyen rá tudtam keresni az ismeretlen szavakra, amelyből azért volt
bőven. Viszont ha mindezt ki kellett volna szótároznom, akkor ott hagyom abba a
történetet, így viszont lendületesen haladtam vele. Az ötödik rész antiguai
néger szereplőinek beszédével ugyan akadtak nehézségeim, de azokat hangosan
felolvasva többnyire rájöttem a titok nyitjára.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2014 történelmi romantikus, fantasy négy csillag |
#4 Valour and Vanity
(Bátorság és hiúság)
A két rész közül a
negyedik részt szerettem jobban, mert sokkal mozgalmasabb. Már kezdésként is
egy nagycsaládi jelenetet kapunk, amely magas röptű beszélgetést tartalmazott.
Ez nagyon hiányzott, és sokat is nevettem rajta.
Történetünkben…
a Vincent házaspár családi vakációjukról Muránóba utazik, hogy a Vincent által kifejlesztett üveggömbe csomagolt mágiát tökéletesítse. Ám már útközben rablótámadás éri őket (egyszer lesz Mrs. Ellsworthnek igaza), és csak váltságdíj ellenében szabadulnak meg. Szerencsére Signor Sanuto a segítségükre siet, és így már nem csak lakhatással, hanem kapcsolatokkal is rendelkeznek. Hisz ha Lord Byronra kéne támaszkodni, akkor egy szegényes lyukban nyomorognának mind a hárman. Egy helyi üvegkészítőhöz nem bíznak az idegenekben, mert félnek attól, hogy kémek, és ellopják a technológiájukat, így Signor Sanuto elviszi őket egy ismerőséhez. Ez azonban kiderül, hogy átverés, pont mint a rablótámadás, és nyom nélkül szívódnak fel a gömbök és az azzal kapcsolatos emberek. Jól átverték őket, így mindenkinek tartoztak, de nincs egy fityingjük sem, így kénytelenek egyszerű munkát vállalni. Vincent bábszínész lesz, Jane pedig egy kolostorban kap munkát. Kiderül, hogy Muránóban egy kiépült bűnszervezet működik, amelyet végül sikerült kijátszaniuk még úgy is, hogy áruló volt a soraikban.
Nagyon szerettem a kötetben Jane és Vincent kapcsolatának ábrázolását. Épp nagyon szerelmesek egymásba, és ezt szüntelenül hangoztatják egymásnak. Jane nehezen lép túl a vetélésén, ami miatt Vincentnek folyamatos lelki támaszi feladatokat kell átlátnia. Felmerült még az a kérdés, hogy ha lenne, akkor ki vigyázna rá, míg ők dolgoznak, de Jane semmi szín alatt nem akarja dajkának adni. Férje viszont csak boldognak szeretné látni a feleségét gyerekkel vagy épp anélkül.
A szegénység Vincentet viseli meg jobban. Állandóan apja szavaival ostorozza magát, mert ő anno megmondta, hogy ha bűbájolásra adja a fejét, akkor szegény sorba fog kerülni. Hatalmas érvágásnak számít az, hogy Jane kolostori munkájával tartja fenn az életvitelüket.
 |
| Forrás: Kowal |
Mellettük még nagyon
szerettem a kolostort, ahol egy határozott rendfőnök mellett badass novíciák laknak.
Meleg szívvel fogadják a pórul járt házaspár, és nagy lelkesedéssel segítenek a
bűnszervezet leleplezésében. És Lord Byron is feltűnik a színen, akit sokáig
csak keresnek a muránói utcákon. A legviccesebb jelenete, mikor konkrétan úszva
menekülés közben költ egy verset.
Ez a rész jól vitte tovább
a megkezdett utat. A fordulata nagyon meglepett, nem számítottam rá, illetve
Vincent és Jane kapcsolatának fejlődését is öröm volt megfigyelni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2015 történelmi romantikus, fantasy három csillag |
#5 Of Noble Family (Nemesi család)
Az utolsó felvonás már nehezebben csúszott, mint elődei. Ez a 400 oldalas hossza miatt is lehetett, de a történet sem kötött le igazán. Végig egy helyben toporog a történet, és ugyan fontos témákkal foglalkozik, mint a rabszolgahelyzet és a női egyenjogúság, de mégsem nyűgözött le.
Történetünk…
Vincent apjának
halálhírével kezdődik, akinek személye amúgy is körbelengi az egész sorozatot.
Legidősebb bátyja halála és középső mozgásképtelensége miatt neki kell
Antiguába utaznia, ahol rendeznie kell a temetés mellett a gyarmati ügyeket.
Jane semmi szín alatt sem hagyná férjét egyedül utazni, így vele tart. A hajóút
során heves tengeribetegség sújtja, amelyről partot érve kiderül, hogy csak a
gyermekáldás hozománya volt. Janet ezután hímestojásként kezelik, nem is
engedik varázsolni. Az ültetvényen siralmas helyzet fogadja őket, ahol ki is
derül, hogy az öreg túlélte a Stroke-ot. A megbízottja azonban halálra
dolgoztatja a fekete rabszolgáit, és még a jobb helyzetben lévő házi szolgák is
rettegésben élnek. Ezen a helyzeten próbál változtatni Vincent, ám ezzel egy új
ellenséget is szerez a környéken. És a birtok sem mentes a csapásoktól. Végül
Jane egy egészséges kisfiúnak ad életet, és minden rendeződik.
Furcsa volt ez a karibi
szetting. Már a Széles Sargasso tengerben sem ragadott magával, és itt ugyan
kevésbé volt fülledt az időjárás, mégsem tudtam megbarátkozni vele. Nagyon
bántott az, ahogyan bántak a rabszolgákkal és főleg a fekete női orvos lenézése
nem tetszett, holott ő egy fantasztikus nőszemély, és a regény fehér férfi
orvosát messze túlszárnyalja mind szakmailag, mind emberileg.
A végén lévő gyújtogatások mellett alig volt izgalom a regényben, hacsaknem az ültetvényeken való sétálgatást annak nem vesszük. Ez vontatottá teszi a regény, amit sokkal rövidebben is meg lehetett volna írni.
 |
| Forrás: Pinterest |
Amit viszont kifejezetten
szerettem benne, az a mágia különféle változatai. Az Afrikából behurcolt
feketék egy egészen másfajta megközelítéssel használják a mágiát. Sok egyező
dolog is van az óvilágival, de sokkal ösztönösebb. Erről Jane a mágiamentes
időszakában könyvet kezd írni, de mindenképp fontosnak tartja, hogy Nkiruka is
íróként szerepeljen rajta, hisz félig az ő érdeme.
Emellett még Herr Scholes
feltűnése volt nagyon érdekes, akinek szemszögéből megismerhettük a kisiskolás
Vincentet, aki minden nap kimászott az ablakán, csak hogy egyedül lehessen.
Összességében
Örülök, hogy végül elolvastam a teljes sorozatot, amelyre így végül pont került. Az utolsó rész gyengesége ellenére továbbra is egy jó sorozatnak tartom azok számára, akik szeretik az austeni világot, és nem félik azt megcsavarni egy kis mágiával.
A sorozat további kötetei:
Tünékeny illúziók (#1)
Üvegbűbáj (#2)
Sosemvolt nyár (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése