2020. július 11., szombat

Tanulmányút Belgiumba | Mary Robinette Kowal


Mary Robinette Kowal Tűnékeny illúziója belopta magát a szívembe, így egyáltalán nem volt kérdés, hogy folytatom a Bűbájoló történet sorozatot. Sőt, már annyira rápörögtem a könyvekre, hogy a magyarul meg nem jelent részeket is el akarom olvasni. Ebből meglátjuk mi lesz, de addig is jöjjön az Üvegbűbáj, mely pontos korbeli elhelyezést is kapunk, ami külön pluszpont volt a regénynek. Helyszínben és szereplőgárdában is újít, ami miatt elszakad az austeni behatástól, mégis megtartja a kor báját.

 Magyar megjelenés éve: 2014
IPC-Mirror Könyvek
történelmi romantikus, fantasy
öt csillag
1815 Miután Napóleont megfosztották trónjától és Elba szigetére száműzték, már a brit alattvalóknak is biztonságos a kontinensre utazniuk. A friss házas Jane és Vincent elfogadja a férfi régi barátjának és kollégájának meghívását. Monsieur Chastainnél és családjánál szállnak meg a festői belga kisvárosban, Binchében.
Miközben a két férfi az új bűbájolási technikákkal ismerteti meg egymást, Jane csak elméletben fejlesztheti tovább legújabb ötletét, mert állapota egy ideig nem teszi lehetővé, hogy tényleges bűbájolást végezzen, pedig mielőbb szeretné kipróbálni, lehetséges-e üvegbe zárni, s ily módon raktározni és szállítani a bűbájt.
A kellemesen csordogáló napok nyugalmát riasztó hír zavarja meg: Napóleon visszatért! Partra szállt Franciaországban, és már Belgium felé tart. Vincent azonnal haza akarja küldeni a feleségét, azt viszont nem hajlandó elárulni, hogy ő miért akar mindenáron maradni. Ám Jane-nek hamarosan nem csak amiatt kell aggódnia, hogy kettejük között megrendült a bizalom: francia katonák szállják meg a házat, és elhurcolják Vincentet.

Az egész könyv egy lustálkodós nyári délutánra emlékeztetett, mely a meleg miatt lassan telik, de amint lemegy a nap, elkezdődik az élet. Kevésbé pörgött mint az első rész, a hangulata viszont továbbra is elvarázsolt. Nem is igen a mágiára összpontosít, hanem Jane és Vincent kapcsolatának fejlődésére, no meg a helyszínre, ahol forrongás húzódik a háttérben.

Történetünk ugyanis…
nagyrészt abban a Belgiumban játszódik, mely hol a franciák birtokoltak, hol a hollandok alá tartoztak. Ide érkeznek meg hőseink nászutjukra, Vincent barátjának meghívására, akivel közös bűbájokon dolgoznak. A hatalmas műhelyben sok a tanítvány, így el is kél a segítség, és Jane is szívesen beállna közéjük, csak hát nőként először nem engedik, utána pedig már nem lehet neki. Vincent kap egy megbízást Brüsszelben, ahova rendszeresen el is jár, Binchben hagyva feleségét, aki kénytelen összeismerkedi a helyiekkel. Ám lábra kapott egy olyan hír, hogy Napóleon megszökött Elba szigetéről és Franciaországban menetel. És ebbe az ügybe mindenki valamilyen szinten belekeveredik, de nem lehet senkiről se tudni, hogy bonapartista vagy sem.

A cselekmény egy kerek egész, hisz keretes szerkezet zárja le. Egy angol vendégségben vesz részt ifjú párunk, melynek vacsora utáni menete a hölgyek és az urak különválása, és külön teremben való beszélgetése. Jane nagyon nehezteli, hogy nem ismerik el bűbájolóként úgy, hogy a megbízás felét ő végezte el. A regény során azonban ez folyamatosan alakul és Vincent is egyre inkább egyenértékű társnak fogadja el a munkájában. Egyébként annyira aranyosak együtt. Vincent nem szokta meg a felelősség megosztását, Jane meg minden apróságot magára vesz, de aztán a nap végén mindent megbeszélnek, és a szeretetük megoldja a feszültségüket. Ugyan házasok, de alig ismerik egymást, így olyan fázisokat élnek meg a kapcsolatukban, mint akik frissen jöttek össze. És jó volt ez végigkövetni, és szerintem lesznek még hasonló baklövések, de hát ilyen az élet.

Forrás: Pinterest

Vincent egyébként ezen felül is furcsa volt. Sokat titkolózik, nem tudja hogy kezelje Janet. Ezt a beállt változásnak tudtam be, és bíztam, hogy nem kell a fejé eltörnöm az üveggömbjét, hogy észhez térjen. Egyébként annyira magamre ismertem benne a „majd én megoldom egyedül” hozzáállásában. Ritkán fordul meg, hogy férfival tudjak azonosulni, de ez a sorozat tényleg olyan, mintha nekem íródott volna. Sejtettem, hogy a francia katona nem lesz hatásos csábító, mert ugyan csapja minden hölgynek a szelet, Jane sokkal kitartóbb, hogy emiatt elforduljon a férjétől.

Többet megtudtam a bűbájolásról, aminek nagyon örültem. Az újonnan megismert bűbájolókkal folytatott beszélgetések alatt több információt is elcsöpögtetett az írónő. Az illúzió tényleg nem egy hasznos eredmény, egyedül a hidegfuvallatok számítanak annak, viszont már ez is sokat kivesz az emberekből, hátha még komolyabb dolgokkal foglalkoznának, mint a tűzgyújtás. Életveszélyes tudomány, melyet gyakorlati haszon hiányában inkább a hölgyek művészetének tulajdonítanak. Viszont ha meg lehetne oldani valahogy a mágia tárolását vagy annak kiterjesztését, akkor sokkal nagyobb léptékre lennének képesek a bűbájolók. Az üveg mint matéria erre talán alkalmas lehet, Jane és Vincent kísérleteztek evvel kapcsolatban, csak sajnos ez a hölgy egészségi állapota miatt szünetelni kényszerült.

Volt olyan fordulat, amire egyszerre rájöttem, volt ami már nehezebben ment, de ez nem gátolt meg abban, hogy szeressem a történetet. Azért hiányzott Jane bűbájolása, hisz az ő szemszögéből követjük végig az eseményeket, de majd a további részekben biztosan lesz erre alkalmam.
„– A férjem vagy. A szüleim téged is családtagnak tekintet.
– Ez igaz, de… De nekik gyakorlatuk van abban, hogyan viselkedjenek, amikor mások társaságában vannak. – Vincent felfedezett a takaró szélén egy kósza cérnaszálat, amit sürgősen vizsgálgatni kezdett ahelyett, hogy Jane-re nézett volna. – Az a helyzet, hogy nekem még abban sincs gyakorlatom, hogyan viselkedjek a saját családommal!
~~~
„Egy apának olyannak kell lennie, úgy kell viselkednie, hogy a gyermekei mindig képesek legyenek tisztelni, ugyanakkor hozzá tudjanak fordulni segítségért vagy vigaszért.
~~~
„– Nem, kezdek rájönni, hogy az lesz a legjobb, ha semmit sem titkolok el előled. Habár, talán nem kellene téged terhelnem a gondjaimmal…
– Tudnod kell, hogy semmit sem érzek tehernek, ami veled kapcsolatos.
– Tudom. – Vincent mélyen sóhajtott. Felállt, és járkálni kezdett a szobában. – Bocsáss meg. Hozzászoktam, hogy mindent magamban kell tartanpm. Kell egy kis idő ahhoz, hogy átalakítsam a gondolkodásomat.
~~~
„– Jane, Jane… Mindig a múzsám leszel, akár bűbájolsz, akár anya vagy, akár csak a feleségem. Mindig tisztelni foglak, és mindig, életem minden napján veled akarok lenni!
Sosemvolt nyár (#3)
Valour and Vanity (#4)
Of Noble Family (#5)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése