Mary Robinette Kowal
Bűbájoló történet sorozata „guilty pleasure”-nek [bűnös élvezetnek] számít,
hisz a számomra oly kedves 19. század eleji időszakot fűszerezi meg művészetnek
számító mágiával. A harmadik része, a Sosemvolt nyár visszakalauzol minket
a szigetországba, és azon belül is a londoni életbe. Ez kissé nehezebben
csúszott mint elődei, bár ezt szerintem a fáradtságomnak tudhatom be, de ettől
függetlenül érdekes volt. Nem mellőzi a társasági élet mellett az összeesküvést
sem, bár néha egy kis izgalmat azért elbírt volna.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2015
IPC-Mirror Könyvek
történelmi romantikus, fantasy
öt csillag |
A hidegárusok, a bűbájoló
fiúk, akiket azzal vádolnak, hogy ők a felelősök az 1816-os nyár szokatlanul
hűvös időjárásáért, munka nélkül tengetik napjaikat, és félő, hogy előbb-utóbb
fellázadnak. Ugyanekkor előbukkan Vincent múltjából az apja, aki kitagadta őt;
és a jelek arra mutatnak, hogy megbízójuk fia is rosszban sántikál.
Jane-nek egyszerre kell
megküzdenie a nőket háttérbe szorító, a szegényeket sanyargató brit
főnemesekkel és intrikus apósa gonoszságával. De annak ellenére, hogy szembesül
néhány nem túl szívderítő részlettel férje múltjából, rájön, hogy szerelmére
mindig számíthat – és a húgára is. Melody, akire Jane eddig kislányként
tekintett, bebizonyítja, hogy komoly, határozott hölggyé érett, aki megérdemli
a boldogságot.
A szerző utószavából
jöttem rá igazán, hogy miért sem voltam száz százalékban megelégedve a
könyvvel, miért morogtam Janere, aki húgát kiházasítási szándékból a lehető legtöbb
nőtlen férfinak bemutatta, és természetesen pont az nem tetszett neki, aki
igazából hozzá illő lett volna. Igen, ez Jane Austen Emmájára hajaz, ami nekem
egyáltalán nem is esett le. Majd legközelebb szemfülesebb leszek.
Történetünk…
a napóleoni háborúból
visszatérő hősök felépülése után veszi kezdetét, mikoris Vincenték megbízást
kapnak egy bizonyos Lord Strattontól egy bálterem feldíszítésére, így
kénytelenek Londonba utazni. Melody mélabúját látva Jane úgy határoz, hogy
magukkal viszik, hogy lásson egy kis világot, és nem titkolt szándékkal kérőt
találjanak neki. A londoni társasági életben azonban nem tudják elkerülni
Vincent családját, így csakhamar egy összeesküvés közepette találják magukat. A
szálak kibogozása közben hidegárusok, látszerészek és prostituáltak is
előkerülnek, és a hunyóra is fény derül.
A regény központi
konfliktusa a szokatlan májusi havazás Nagy-Britanniában, amelynek valós
esemény képezi az alapját, így plusz pont az írónőnek. Így esik meg az is, hogy
a könyvben korcsolyázhatnak és bundakabátban mászkálnak szereplőink. Az emberek
mindezért egy kis csoportot hibáztatnak, a hidegárusokat, akik a házak és
ételek hideggé tételével keresik a kenyerüket. Nem érnek hosszú ideig, hisz a
fagyási sérülések kárt tesznek az emberben, így nagyrészt gyerekeket és fiatal
suhancokat foglalkoztatnak ebben a szakmában. Ám ez a szokatlan időjárás
elveszi a munkájukat, de az átlagpolgárok csak a bűnbakot látják bennük. A
ludditákhoz hasonlóan, akik gépeket törtek össze ezzel tiltakozva az ipari
forradalom vívmányai ellen, ők is tüntetést szerveztek, hogy felhívják a
figyelmet a szegény sorsukra.
 |
| Forrás: Pinterest |
Szerettem a londoni
forgatagot. A társasági események és a magánmeghívások feldobták
bűbájolópárosunk visszafogott életét. A bérleményük is egyszerűen egy csoda. Kényelmesen
elférnek a három szinten, és nem mellesleg a tetőtér egy hatalmas műterem, ahol
elő lehet tervezni a megbízás egyes részleteit. Illetve mást is lehet szép
csendben, senkit sem zavarva végezni, de hát ez a főszereplőink titka marad.
Továbbra is szerettem Jane és Vincent kapcsolatának dinamikáját, hogy hibákat követnek el, mert nem minden rózsaszín,
de képesek tanulni belőle, és a nap végén mégis csak egymás mellett térnek
nyugovóra. Jane egy kicsit túlgondolja a helyzeteket, de néha pont a női
megérzése az, amire nem árt odafigyelni. Szeretne jó nővérként és gardedámként
viselkedni, de nem húga bizonyos dolgai egyáltalán nem tűnnek fel neki. Melody
előnyére változott, jól áll neki a komolyság. Rájött, hogy az emberek a
küllemére kíváncsiak, kevésbé arra, amilyen igazából. Én is jobban
megkedveltem, és örültem, hogy a sorsa végül rendeződni látszik.
„Azt hiszem, az életben az a legfontosabb, hogy az ember megtalálja a partnerét, akivel tökéletesen összeillenek.”
Vincent viszont nehéz eset
volt, hiszen bekerült a családja a képbe, akiktől nem véletlenül határolódott
el anno, mikor hivatásszerűen kezdett bűbájolással foglalkozni. Viszolyog a
társasági élettől, mégis otthonosan mozog benne rutinja miatt. Úgy táncol,
mintha arra született volna, ez mégis hamisnak tűnik az ő tálalásában.
Megértem, hogy miért hagyott fel ezzel, és választotta az őszinte
kifejezésmódot, mert a családja egyszerűen kiállhatatlan. Legkisebb fiúként is
ugyanolyan műgonddal alakította édesapja, aki egy utolsó gazember. De komolyan.
Olyan mint egy álnok kígyó, aki a megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik, és
lehetetlen lebuktatni. Undorító volt a viselkedése, ahogy mindent meg akart
tenni a hatalom érdekében, még saját fiát is képes feláldozni érte. Egyedül
Vincent édesanyjában csalódtam pozitívan, és remélem, hogy fel fog tűnni a
további részekben is. A többiekről viszont hallani sem akarok.
Ezzel a résszel véget ért
a sorozat magyar nyelven, angolul további két rész olvasható még, mellyel
reményeim szerint majd jelentkezni is fogok. De a többi kötet ismerete nélkül
is kerek egésznek mondanám a történetet, hisz egyik könyvnek sincsen függővége.
Valour and Vanity (#4)
Of Noble Family (#5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése