Egy újabb sorozatot
fejeztem be, ami mindig jól esik a lelkemnek: ezúttal A. M. Aranth Oculusának
második részével, a Prophetával haladtam. Az eleje nagyon erősen indult,
kifejezetten élveztem, aztán egy ponton lelassult, ahol nehézkesebben haladtam
vele, majd kezdett fura és hektikus lenni, ami a végén lévő csavarral ugyan
magyarázható, de ott már eléggé belekavarodtam.
![]() |
| Eredeti megjelenés éve: 2019 Fumax Kiadó ifjúsági, sci-fi négy csillag |
Rabszolgánál is kevesebb voltam. A saját apám adott el gyerekkoromban. A szabadságot hírből se ismertem. De az a lény, amelynek hatalmába kerültem, más sorsot szánt nekem. A kezembe adta az igazságot. S kezembe adta magát az Avalont.
Öt év telt el. Egyesek
harcosként tekintenek rám, mások a leendő elnököt látják bennem, és neveztek
sok mindennek: voltam már ellenség, hazug, ribanc és áruló.
Én magam már azt se tudom,
ki vagyok. Számomra a szabadság szolgálat.
Évek teltek el az
oculus-rendszer bukása óta, ám a változás a remélt béke és harmónia helyett
pusztán további romlást hozott magával. Az Avalon egymásra acsarkodó országokra
esett szét, a fagyos északon egy hatalomra éhes császár emelkedett fel, keleten
egy primitív parancsokat követő, fenyegető gépi tudat hadai gyülekeznek, az egykori
rabszolgák pedig régi uraik torkának estek. A káosz útjába egyedül a bolygó
leghíresebb embere, Truth Dunn állhat, akinek nemcsak az ellenség hordáival, de
a saját maga állította törvényekkel és önnön lelkiismeretével is meg kell
küzdenie. Ám még vár rá a harc, amelyik mind közül a legkeményebbnek
bizonyulhat…
A. M. Aranth Oculus című
nagy sikerű regényének évek óta várt folytatása mellbevágó fordulatokkal,
drámai módon zárja le a történetet.
A könyv egy Einstein
idézettel nyit, ami már megalapozta a hangulatomat, ugyanis a magyar fordítás
mellett eredetiben is olvasható. Ezek után pedig következett egy rövid
összefoglaló, hogy mi is történt az előző részben. Mivel egy külön egységet
alkot, így ha közvetlen egymás után veszed kézbe a részeket, akkor csak simán
átugorhatod, hiszen felesleges, nekem viszont nagyon jól esett. Tetszett ez a
megoldás, teljesen hajazott a sorozatok „az előző részek tartalmából”-egységeire,
alkalmazhatnák gyakrabban az írók.





