Valós indok, ha azért
szeretnél elolvasni egy polcon várakozó könyvet, mert a laza szedése miatt
gyors haladást remélsz tőle? Kathryn Evans Több mint én című kötetét pont
emiatt vettem kézbe, hiszen ezt megelőző vaskosabb regények után szerettem
volna egy kis lendületet belevinni az olvasásba. Egy recenziós csomag
meglepetéskönyve volt, és máshonnan sem hallottam még róla, így tejesen vakon
vágtam bele.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2018 Móra Könyvkiadó ifjúsági, fantasy/sci-fi három csillag |
Lehet, hogy mind
szörnyszülöttek vagyunk?
Teva élete látszólag
normális: suli, haverok, pasi. Otthon azonban félelmetes titkot rejteget.
Tizenegy másik Tevát.
A lélegzetelállító
történet tizenhat éves főszereplője egyszerre küzd a felnőtté válással és
családja nyomasztó örökségével.
Miféle kísértetekkel
osztozunk a múltunkon? Hányféle szerepet játszunk? Lehetünk-e önmagunk?
Evans egy egészen
különleges lány sorsán keresztül teszi fel a mindannyiunk életének mélyén ott
feszülő kérdéseket.
Szerintem ez egy teljes
mértékben megosztó kötet, mert vagy nagyon szereted, vagy minden apróságán
felhúzod magad. Nálam az utóbbi volt a helyzet, viszont teljesen meg tudom érteni,
hogy valaki miért szereti. Ha az első fele nem létezne, és a második pedig
jobban ki lenne fejtve, akkor én is másképpen viszonyulnék hozzá.
Történetünk…
Teváról szól, vagyis inkább
több Teváról, ugyanis főszereplőnk képes osztódni. Ez azonban nem egy békés
folyamat, és befolyásolni sem tudja, ezért a világtól elzárva élnek az
édesanyjukkal. Egyedül a legidősebb élhet normális életet, ezt azonban nem
mindegyik énje képes feldolgozni. Lázasan keresi a megoldást, miközben a
barátaihoz sem lehet őszinte. És a benne lévő énje is egyre inkább feszegeti a
felszínt.
Az elején inkább egy
tinidrámához hasonlított, amire nem voltam felkészülve. Konkrétan egy kortárs
ifjúságihoz alacsonyítja le magát a kötet, amiben pedig fülszöveg alapján sokkal
több rejtezett. Hiszen magam is nem egyszer elgondolkodtam azon, hogy jó lenne
osztódással egyszerre több mindent megcsinálni, de Teva csak a fiújával lóg,
illetve suliba jár. Emellett pedig azon siránkozik, hogy miért nem oldja meg
senki sem a problémáját. Kifejezetten idegesített a hozzáállása.
Nem szerettem, hogy nem
magyaráz a regény, hanem konkrét tényként kezeli Teva mutációját, ami valljuk
be kívülről elég íjesztő. Kezdetben még abban sem voltam biztos, hogy
ténylegesen osztódik, de ezen a dilemmán főhősünk is átmegy, és egy ponton csak
egyszerűen dilisnek gondolja magát. Azt hiszi, hogy mindezt beképzeli, de
kérdem én, akkor miért tudja lefotózni a szétváló testrészét. Mindez az édesanyja
nemtörődömségére vezethető vissza. Gyakorlatilag magas ívben tesz arra, hogy
folyamatosan újabb és újabb szájat kell etetnie, viszont íróként nem hiszem, hogy
annyira felvetné a pénz. Eléggé inkompetens, aki túlzottan félti a lányát, és a
menekülést tartja a legjobb megoldásnak.
 |
| Forrás: Pinterest |
Nagyjából a könyv felénél
fordult a történet, mert elhagyjuk az iskolai fókuszt, és sokkal inkább az
osztódásra koncentrálunk. Végre olyanná vált a cselekmény, amit az eleje óta
vártam. Ehhez nagyban hozzájárul Teva blogja is, amelyen segélykiáltást intéz a
nagyvilágba. Eléggé sejthető, így nem árulok el nagy titkot azzal, hogy
mindennek a mutációnak az apjához van köze. Azt viszont nem tudom megérteni,
hogy a legnagyobb pörgést miért csak az utolsó 60 oldalba sűrítette be. A vége
izgalmasra sikerült, de nem értem, hogy miért nem lehetett az elejétől erre a
morális kérdésektől súlyos szálra felhúzni az eseményeket.
Összességében
Számomra eléggé kettéválik
a történet. Míg az elején lévő drámázástól a falnak mentem, a végén lévő izgalom
engem is lázban tartott. Az osztódós témát alapvetően érdekesnek találtam, de a
kivitelezésével nem vagyok megelégedve.
Köszönöm szépen a
lehetőséget a Móra Kiadónak!
„Melyik a rosszabb: ha a legjobb barátnőd szörnyszülött, vagy ha elmebeteg?”
~~~
„Teljesen mindegy ki mit gondol. Ha szeretnéd, adnod kell a dolgoknak egy esélyt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése