A mozgatható betűk csodája | Bauer Barbara

A tudás könyvekben rejtezik, de miért csak a kiváltságosok juthatnak hozzá? Ez a kérdést mozgatta fel Johannes Gensfleischt, ismertebb nevén Gutenberget, akit a modern könyvnyomtás atyjaként ismerünk. Bauer Barbara Bíborbetűk című regényében az ő innovációját helyezi a középpontba, ami ezáltal egy fontos korszakot dolgoz fel, viszont ezzel együtt nagyon elüt a korábbi köteteitől.

 

Eredeti megjelenés éve: 2022
Jaffa Kiadó
történelmi
négy csillag

Vannak, akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.

És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.

A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.

Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.

Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.

Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti.

Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.

 

Nem véletlenül húztam-halasztottam az olvasását, és nehezen is rázódtam bele. Az első fejezet előtti felvezető részek eléggé ködösek voltak a számomra, amire később ugyan kapunk magyarázatot, de az adott pillanatban csak egy hagymázas szövegnek tűnt. Ezek után az elbeszélőnk nagyrészt egy fiatal lány és kisebb százalékban egy bigott szerzetes lesznek, akik közül utóbbi szerencsére csak keveset tűnik fel, mert a kuszaságuk miatt egyáltalán nem szerettem az ő részeit.

 

Történetünk…

a könyvnyomtatás létrejöttéről szól, amelyet személyes sorsok szőnek át. Az árván maradt Agnes könyvmásolók gyermeke, aki egy ráhagyományozott tükörnek köszönhetően Genfleisch úr inasává válik. A titokzatos műhelyben pénzt nem kímélve dolgoznak a nagy művön, amit nem mindenki néz jó szemmel. Emellett pedig az egyház képviselőit is meg kell győzniük arról, hogy nem egy ördögtől való masina készül náluk. A többi pedig már történelem.

 

Forrás: Pinterest

 

Nehéz helyzete van nálam egy regénynek, ha vallási témákat feszeget. Főképp akkor, ha mindehhez még a középkor végére oly jellemző hataloméhség is társul. Sokáig ugyanis a könyvek és az olvasás a kiválasztott emberek kiváltsága volt. Emellett pedig az igeteremtést Isten feladatának tartották, amely mindenképp magyarázatra szorul, így semmiképp sem szabad az egyszerű emberek kezébe adni. A katolicizmus sokkal inkább gúzsba kötötte az embereket mintsem szabad gondolkodást biztosított volna nekik. A bírálat mellett azonban kihangsúlyozza a hit fontosságát, amely független a vallásosságtól.

 

A kötetet inkább tartom érdekesnek, mint magávalragadónak. Sokat tanultam belőle, mint például hogy Gutenberg nem is ezen a családnéven született. Jó volt belelátni a betűk születésébe, valamint a tartósabb tinta fejlesztésébe is. Az meg, hogy a papírmerítésről kiderült, hogy az ötlete a méhektől származik, egyenesen lenyűgözött. Érződött, hogy az írónő alapos kutatómunkát végzett, mert teljesen átitta a lapokat a precizitása.

 

A szereplők irányába is teljes mértékben semleges maradtam. Agnes és az inastársa, Hans a történet elején meglepően fiatal. Hamar barátokká válnak, ám a vallási nézeteik végig különböző marad. Míg a lányzó szülei elvesztése miatt nehezen hisz Istenben, a fiú papnak készül, és ebben látja az élete értelmét. Ugyan benne volt a szerelmi szál potenciálja, de szerintem sokkal indokoltabb volt a kialakult „testvéri” szeretet. Rajtuk kívül még Gutenberget látjuk többet, de ő nagyrészt belemerül a munkába, valamint Anzent, aki megér egy külön misét. A szerzetesnél teljesen elmentek otthonról, állandóan az ördögöt festi a falra, és meg akarja szabadítani a világot a romlástól.

 

Összességében

Az írónő regényei közül eddig ez tűnik ki a leginkább. Témájában érdekes, viszont kevésbé nyerte el a tetszésemet. Jó volt belelátni a könyvnyomtatásba, de a vallásosság nálam mindig egy kritikus pontja a könyveknek. Mondandójából meglepően sok volt az áthallás a mai korunkra, avagy az idők változnak, az emberek nem.

 

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!

 

„Odaadom az embereknek a múltjukat, és ezzel megteremtem az eljövendőt.”

~~~

„– Tudod, mi az egyetlen, ami képes volt letörni a szárnyakat? – kérdezte, de miután a kislány megrázta a fejfedője alól kikandikáló göndör haját, meg is válaszolta a saját kérdését. – A vallás és a hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson. Tilt, fenyeget, terel és kínál, de amit ő ad, az nem összefűz, hanem elválaszt. Észre sem veszed, hogy rab vagy. Az ígéret, legyen az kecsegtető vagy fenyegető, gúzsba köti a szellemet. Függő leszel. Ezzel szemben a tudás talaján, az ősök nyomán szerzett tapasztalat felszabadítja a gondolat erejét.”

~~~

„A nyomtatott betűvel szárnyra kel a gondolat, a gondolat, ami összefűzi azokat, akik összetartoznak, akiket a múltja összeköt.”

~~~

„Nem az a kérdés, hogy mikor halsz meg, hanem hogy mennyit éltél.”

~~~

„A sok bíborruha alatt ki tudja, mi van, és mi nincs.”

~~~

„Ha nyomtatni kezdik a Bibliát, egyre több kerül az emberekhez. Olvasni fogják. Érteni akarják. Válaszokat akarnak. Ha nem találnak, előbb elhagyják az Írást, aztán a hitet, végül az egyházat. Elvész a hatalom.”

~~~

„A hatalomnak az sosem jó, ha az emberek tovább látnak a saját portájuk kapujánál, ha többet értenek a világból, mint ami a saját boldogulásukhoz kell.”

~~~

„Az emberek sokmindentől félnek, de a félelmet nem akarják érezni.”

~~~

„A tudatlanság sötétségbe taszít, leszűkíti a világot, és azok, akik a sötétség mélyén, összekuporodva, rettegve várják a csodát, bármire képesek. Bármit megtesznek azokkért, akik félelemben tartják őket, hiszen elhitették velük, hogy ők azok, akik megmutatják a kiutat. És észre sem veszik, hogy _azoknak_ hatalmuk van az életük fölött, elvették a szabadságukat, átfogalmazták a gondolataikat. Rátették a kezüket a lelkükre is.”

~~~

„Aki korlátok közé szorítja magát, az mind tébolyodott egy kissé.”

~~~

„A hit nagy segítség a hétköznapokban. Hihetsz magadban vagy az új nap reményében, vagy készen kapod a hitet egy vallással, a helyi pappal, egy imádsággal. Aki nem saját magában keresi a maga hitét, annak szüksége van egy magasabb rangúra. Papokra, szent ereklyékre, a Mindenhatóra.”

~~~

„Az öröklét egy sor emlék, tudás, gondolat, amit másokban hagyunk magunk után.”