Majdnem minden könyvmoly
elgondolkodott már életében legalább egyszer azon, hogy milyen jó lenne, ha
találkozhatna kedvenc történeteinek szereplőivel, merthogy az ottani pasikhoz
nem érhetnek fel a valóságbéliek. Ecsédi Orsolya ezt a vágyat öntötte regényes
formába a Juli vagyok, könyvmoly című kötetében.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2022 Kolibri Kiadó ifjúsági, fantasy négy csillag |
Juli még soha nem volt
szerelmes. Azaz dehogynem volt: csak éppen könyvek szereplőibe. A valódi,
hús-vér fiúkban nincs semmi érdekes, ha egy kitalált hőssel hasonlítja őket
össze az ember, nem igaz? Hiszen a képzeletbeli könyves kedvenceink erősek és
titokzatosak, angyalok és démonok, csábító rosszfiúk és született romantikusok,
akikben egy a közös: vonzanak, mint a mágnes. Vagy ez csak addig igaz, míg túl
közel nem megy hozzájuk az ember?
Juli megkapja a lehetőséget,
hogy kiderítse a választ erre a minden valódi könyvmolyt foglalkoztató
kérdésre. Élete legizgalmasabb és legveszélyesebb utazása egy könyvvel
kezdődik, természetesen, a története végét viszont neki magának kell megírnia.
Magas elvárásokkal álltam
neki, mert mindenhonnan is azt hallottam róla, hogy mennyire jó. Azt én is
megállapíthatom, hogy mindenképp kiemelkedő ifjúsági kötetről beszélünk, amely
megérdemli a dicséretet, de azért messze nem tökéletes. Felnőtt fejjel Juli egy
ponton túl már inkább idegesített, de valószínűleg ha fiatalabb koromban
olvasom, akkor oda meg vissza lettem volna érte.
A legmeglepőbb ezzel a könyvvel
kapcsolatban, hogy senki sem beszél a cselekményéről. Én magam is vakon mentem
bele, ami jót tett a regénynek. Annyit viszont elárulhatok, hogy főszerepőnk,
Juli egy hatalmas könyvmoly (bár ezt a címből is kitalálhattátok), aki a saját
kis buborékjában él. Kedvenc időtöltése az antikváriumok darálása, és minden szünetet,
sőt még az órákat is olvasással tölti (természetesen ha teheti). Egy nap
azonban egy titokzatos antikváriumra bukkan, ahonnan szinte ajándékba kap egy
könyvet, amelynek köszönhetően különösebbnél különösebb kalandokban lesz része.
De vajon itt rejtezik a megoldás a problémájára?
Juli egy görbe tükör
minden olvasó számára, hiszen rendelkezik a tipikus könyvmolykarakterisztikákkal,
amelyet az írónő csak még inkább felnagyított. A valóságtól eléggé
elrugaszkodott elvárásai vannak a fiúkkal kapcsolatban, és természetesen a kétdimenziós
hímegyedek a tökéletesek az ő szemében. A regény során azonban Juli
folyamatosan kapja a pofonokat, de elég lassú felfogású a hölgyeményünk, ami
egy ponton túl már sokkal inkább zavart, mintsem hogy élveztem volna.
Akit még spoilerek nélkül
meg tudok említeni, az a padtársa, Duma. Már az elejétől kezdve nagyon bírtam a
srácot, aki megállás nélkül beszél. Roppant tájékozott srác, aki nem egyszer
bebizonyította az éleslátását. Ő képviseli a racionalitást, és emellett pedig ő
a kötet humorforrása, amit az írónő Julival ki is mondat. Nagyon szerettem a
közös jeleneteiket, és többet is elviseltem volna belőlük.
A többiekkel ellentétben
én úgy döntöttem, hogy konkrétumokról is fogok nektek mesélni, mármint természetesen
csak annak, akit nem zavarnak a spoilerek. Mindezt azért teszem meg, mert a
legnagyobb problémám ezzel a dologgal kapcsolatos, és nem érezném teljesnek a
bejegyzést, ha ezeket kihagynám. Én szóltam.
 |
| Forrás: Pinterest |
Naszóval Juli a titokzatos
antikváriumban beszerzett könyvének segítségével konkrét könyvek szereplőivel
találkozik, amelyek egyáltalán nem minősülnek titoknak, hiszen az impresszum
nagy lelkesen kilistázza őket. A hat darab úriembert viszont már kicsit soknak
éreztem, és Tarzant alapból is feleslegesnek tűnt a szemembe. Egyébként a
Rómeós jelenetek voltak a legviccesebbek, és még Sherlockot szerettem a
leginkább, de Mr. Darcynál rendesen felhúztam magam. Ugyan itt is humorosan
indult, és kicsit hozta a Lost in Austen hangulatot, csak aztán átcsapott
instalove-ba, ami nagyon nem jellemző a Büszkeség és balítéletre. Aztán meg
Juli képtelen felfogni, hogy Mr. Darcy nem egy 21. századi tinédzser párja,
hanem Lizzyé, így nem támaszthat felé irrancionális elvárásokat. Ezen kívül
feltűnik még Lucifer is, de egyáltalán nem értettem az egész angyalfétist, de
talán csak azért, mert nekem ez a hullám kimaradt. Vámpírnak pedig nem biztos,
hogy Drakula volt a legjobb választás.
Összességében
Igazi könyvmoly könyv
könyvmolyoknak. Alapvetően nagyon élveztem, de Juli már nekem egy idő után
túlságosan görcsösen ragaszkodott az ideáihoz. Sokkal inkább szerettem Dumát, a
padtársát, aki a kötet humorforrása. Ettől függetlenül szerintem egy értékes ifjúsági
regényről van szó, ami a közvetlen célcsoportján kívül is működik.
„Hiába próbálkoznék háromdimenziós fiúval, előre tudom, százszázalékos biztonsággal, hogy nem működne. Egyszerűen lehetetlen. azt sem tudom elképzelni, hogy ez megváltozna a közeljövőben, vagy akár a távoliban. Addig biztos nem, amíg csupa jelentéktelen, unalmas, minden misztikumot nélkülöző lúzerrel vagyok körülvéve. Most komolyan, még egy rendes történetük sincs! Mégis minek kéne felkeltenie az érdeklődésemet? Annak, hogyan járnak iskolába? Hogyan puskáznak a dolgozatoknál? Hogyan röhögnek csapatokba verődve a folyosókon, a röhejes hangjukon?
Nevetséges!
Köszi, én inkább maradok a valódi férfiaknál. Azaz a kitaláltaknál.”
~~~
„Ma antikváriumdarálást tartottam. Ez a kedvenc délutáni sportom, zúzni végig a körúton, ahol egymást érik a kis boltok.
Nem szoktam venni semmit, mert nincs rá pénzem, de olyan jólesik tapogatni a könyveket! És szagolgatni. És simogatni. Az eladók pedig már ismernek, nem hajítanak ki akkor sem, ha előre tudják, hogy csak összetapizni vagyok képes a készletet, ritkítani nem. Nem néznek furán, amikor a lapok közé fúrom az orromat, és sóhajtozok. Megértenek, mint egyik könyvfüggő a másikat.”
~~~
„Ők azt nem értik, miért bújok könyvekbe a valóság elől, én meg azt nem értem, hogy ők hogy bírják ezt.”
~~~
„– Aha. Tehát tényleg valami Mr. Darcy-klón.
– Nem! Nem klón!
– Hát persze. Fogadjunk, hogy ő is csak a sorozatot látta, és onnan szedte a tökéletes modorát.”
~~~
„– (…) Bár… ön szerint mégis mit kéne tennie egy nőnek, ha se birtoka, se férje? Illedelmesen éhen halni?”
~~~
„Egyelőre nem bírok túllépni a szárnyakon. Érted, tollakról beszélünk. Mint a tyúknak. Mi abban a szexi?”
~~~
„– Tényleg nem tudok elképzelni egy kipattintott hasizmú, romantikus Lucifert. Az én hibám. Meg Madáché.”
~~~
„– Egyszer mindent kipróbálnék. Még a mensit is. Mert amúgy nincs rá lehetőségem, de érdekelne.
– Mindent? Ne hülyéskedj már! Az érzéstelenítés nélküli vakbélműtétet is? A spanyolcsizmát? Az áramütést?
– Miért ne? Ha csak egyszer?
– Hát, mert belehalnál. Például.
– Jó, de én úgy gondoltam, hogy utána minden mega tovább a normál életemmel.
– Ja, hát úgy nem ér – vonogattam a vállam. – Ha nincs tétje, majdnem olyan, mintha csak egy könyvet olvasnál.”
~~~
„– És, talán nem vagy dilis?
Rövid töprengés után megvontam a vállam. Azok után, hogy kórházba juttattam magam, erre csak egyféle válaszom volt.
– De igen.
– Na ugye. Nem is az a lényeg. Hanem hogy van-e ezzel bármi gond.”
~~~
„A legmenőbb dolog vicces karakternek lenni, mert úgy lehetek főhős, hogy közben nem vagyok főhős, azaz seggfej. És közben még a hangulat is szuper.”
~~~
„Lehet, hogy eleinte, amikor mellém ültették, idegesítő hangyabolynak hallottam, most viszont jobban emlékeztetett egy cserépkályhára. Kicsit hangos, néha pattog, de legalább otthonos.”
~~~
„Csak jusson eszedbe, hogy nem érdemes olyan ember véleményére adni, aki mellett kevesebbnek érzed magad.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése