Alix E. Harrow-ra még anno
Fruzsi hívta fel még a figyelmemet, és a magyar megjelenéskor kérdés nélkül
szereztem be a Tízezer ajtót. Idővel ez a lendület átcsapott félelembe, mert az
agyam valamiért a negatív véleményeket erősebbként pozicionálta. Éppen emiatt
ért hatalmas pozitív csalódásként, mert már az elején elkapott a hangulata, és
örömmel süppedtem bele minden egyes alkalommal.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2019 Magyar megjelenés éve: 2021 Agave Kiadó fantasy négy csillag |
January Dudose nem hétköznapi története az 1900-as évek elején veszi kezdetét. A lány Cornelius Locke pártfogoltjaként éli mindennapjait a milliomos üzletember vermonti birtokán, miközben apja régészeti felfedezőként a világ legkülönbözőbb pontjain kutat letűnt civilizációk után és gyarapítja egzotikus tárgyakkal Locke gyűjteményét. January az egyik nap a házban bolyongva talál egy könyvet, ami mintha idegen világok varázslatos illatát hordozná magán. Ajtókról mesél, melyek átjáróként funkcionálnak a távoli helyek között. A lány ekkor még nem sejti, hogy ez az esemény milyen hatással lesz az életére, és milyen veszélybe sodorja majd. Az addigi kényelmes mindennapok egyik napról a másikra borulnak fel, ráadásul egy olyan sötét erő veszi üldözőbe, ami nem retten meg semmitől.
Alix E. Harrow bemutatkozó
regénye káprázatos világábrázolásával és lírai prózájával varázsolja el az
olvasót. A Tízezer ajtó felejthetetlen utazások, örök barátságok és világokat
átívelő szerelmek szívbemarkoló története, középpontjában egy nagyon szerethető
főhőssel, aki képes minden veszéllyel szembenézni, csak hogy rendelkezhessen a
saját sorsa felett.
Sokmindenre emlékeztetett
ez a kötet. A mágikus ajtók egyszerre a Csellengő gyerekek sorozatot juttatták az
eszembe, bár ott sokkal szűkebben értelmezik őket, hiszen csak gyerekek számára
láthatók. A borongós hangulat, de legfőképp a példány tapintása a Gallantot
idézte, de itt egy sokkal összetettebb megoldást kaptunk, és jobban is
tetszett. A lábjegyzetek és a nyelvezete pedig A Hollókirályra hajaztak. Sokáig
A Végtelen Történet is ott lógott a levegőben a történetek beszippantó
erejével, de aztán más irányba kanyarintotta az írónő az eseményeket. Az
viszont biztos, hogy mindezen elemek mellett mégis egy önmagáért különleges
regényt kapunk.
Történetünk…
Januaryról szól, aki a
századforduló Amerikájában egy gazdag úrnál nő fel, miközben az édesapja munkája
miatt állandóan utazik. Már gyerekként megérinti a különlegesség szele, bár ő
ezt kevésbé érzékeli. Egy nap azonban egy titokzatos könyvre bukkan, ami
fokozatosan tárja fel előtte az ajtók különleges világát. Mindez azonban
egyáltalán nem veszélytelen, és gyakran az életét kockáztatva igyekszik a
titkok nyitjára bukkanni.
Ez egy nagyon szépen
megírt történet, ahol a szavaknak ereje van, amin nem tudsz
keresztülszáguldani, mert megdolgoztatják az agytekervényeidet. Végig olyan
érzésem volt, mintha nekem mesélték volna, amitől csak még inkább belsőséges
lett a kapcsolatom a regénnyel. A könyvben lévő könyvben ez még inkább
hatványozódott, hiszen ott a szerző direkt az olvasójának szánja a
feljegyzéseket. Mindezek miatt végig belesüppedős érzést nyújtott, amit a
hangulati borongósság is megerősített.
 |
| Forrás: Pinterest |
Két történetet követünk
párhuzamosan a kötet kétharmadáig, amelyek közül az elején inkább belső kötött
le jobban. Itt egy ajtón túli világból származó fiú és egy Földről származó
lány sorsát ismerjük meg, akik egy véletlennek köszönhetően találkoznak, de
utána megállás nélkül a másikat keresik. Nem titok, hogy ez egy szerelmi
történet, amelynek a darabkáit és a főszereplőnkre gyakorolt hatását öröm volt
kutatni és fejben összeilleszteni. Érdekes volt a másik világot is megismerni, ahol
a szavaknak hatalmas ereje van, és a szóművesség egy külön mesterség. A tenger
sós szellőjét pedig végig az arcomon éreztem.
January szálát csak idővel
kedveltem meg. Az elején nagyon bosszantott az állítólagos jótevőjének
viselkedése, aki önmagát őrangyalnak állítja be, holott érzékelhetően korlátozza.
Mr. Locke szigorú szabályok szerint neveli, hogy megfeleljen a társadalmi
elvárásoknak. De ha ez nem lenne elég, a céljai érdekében egy ponton
elmegyógyintézetbe is záratja hölgyeményünket. Emellett a rasszizmus is elég
sokszor helyet kap.
Ez a nyughatatlan lelkek
és a kitartás regénye, és az olvasótól is ezt várja el. Végig ott lóg a
levegőben a bizonytalanság a végkifejlet irányát illetően, hiszen alapvetően
sötétebb tónusú a kötet. Nem kíméli a szereplőit, akiket a gonosz megállás
nélkül üldöz. Tele van megbánással és gyásszal, amitől nekem is megfacsarodott
a szívem.
A bejegyzés írása közben
arra kellett rájönnöm, hogy magáról az eseményekről eléggé elnagyoltan kell
mesélnem nektek, hiszen előttem is olvasás közben bontakozott ki, és bár
bizonyos elemeire már korábban rájöttem, de nem vehetem el tőletek az élményt.
A hangulatot viszont igyekeztem pontosan lefesteni nektek, ami azért is állja
meg száz százalékosan a helyét, mint ajánlás, mert ebben a legerősebb a kötet.
 |
| Forrás: Pinterest |
Összességében
Előzetes félelmem alaptalannak
bizonyult, ugyanis nagyon hamar elkapott a regény hangulata. A könyv a könyvben
részét nagyon szerettem, és az ottani történet az elején jobban érdekelt. Élveztem
a kirakós darabjainak keresését, viszont egyértelműen kitartást vár el a kötet az
olvasóktól pont, mint az író a szereplőitől.
„Mint kiderült, nem volt hely olyan kislányoknak sem, akik a térkép szélén túlra kóborolnak, és elmondják az igazat az ott talált esztelen, lehetetlen dolgokról.”
~~~
„Azok, akik nem csak távolról ismerik a könyveket – akik dohos könyvesboltokban töltik a szabad délutánjaikat, és titkon megcirógatják az ismerős kötetek gerincét –, tudják, hogy az átlapozás elengedhetetlen része az új könyvvel való ismerkedés folyamatának. Ilyenkor nem a szavakat kell elolvasni, hanem a szagokból benyomást szerezni, amelyek por- és rostfelhővel libbennek fel a lapokról. A könyv tűnhet drágának és minőségi kötésűnek, vagy túlságosan silány, elmosódott, kétszínű nyomatnak is, esetleg érződhet rajta, hogy ötven évig érintetlenül raboskodott egy szivarozó öregember otthonában. A könyvek illata árulkodik az olcsó izgalmakról, a fáradságos tanulásról vagy a megoldatlan rejtélyek irodalmi súlyáról.”
~~~
„Szerettem volna valamilyen nagyobb falkába tartozni, hogy ne bámuljanak folyton, hogy pontosan tudjam, hol a helyem. Mint megtapasztaltam, „tökéletesen egyedi példánynak” lenni magányos dolog.”
~~~
„A szavaknak és jelentésüknek súlya van az anyagi világban, a legősibb varázslattal formálják és alakítják át a valóságot.”
~~~
„Természetesen nincs olyan, hogy bukott nő, hacsaknem olyasvalakiről beszélünk, aki az imént esett hasra a küszöbön. Ennek a világnak az az egyik legbajosabb tulajdonsága, hogy a társas szabályai egyszerre merevek és önkényesek. Megengedhetetlen testi szerelembe bonyolódni a hivatalos házasságkötés előtt, kivéve, ha valaki fiatal és jómódú. A férfiaknak merésznek és határozottnak kell lenniük, de csak akkor, ha világos a bőrük. Helyzetétől függetlenül bárki szerelembe eshet, de csak akkor, ha az egyik fél nő, a másik pedig férfi. Nyomatékosan kérlek, kedvesem, hogy ne ilyen mondvacsinált határok igazgassák életed útját. Elvégre léteznek más világok is.”
~~~
„[…] nem a fájdalom vagy a szenvedés teszi tönkre az embert, hanem csak az idő.”
~~~
„[…] amikor valaki átlép egy ajtón, elég bátornak kell lennie ahhoz is, hogy meglássa a másik oldalt.”
~~~
„Azt hiszem, úgy születnek a mesék, hogy a népek megpróbálnak megmagyarázni olyasmiket, amikre nincs is magyarázat.”
~~~
„[…] az igaz szerelem úgy hat, mint a gravitáció – egyszerűen csak létezik, láthatatlanul és megkerülhetetlenül.”
~~~
„– Az a baj a magafélékkel, hogy hisznek az állandóságban – jegyeztem meg. Egy szabálykövető világ mindig szabálykövető marad, egy zárt ajtó nem nyílik ki többet. – A fejemet ingatva nyúltam a kilincs felé. – Ez roppant… korlátolt meggyőződés.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése