Már nem is emlékszem, hogy
anno mi miatt figyeltem fel Katherine Allred Az ámbrafa című regényére, de
valószínűleg a borító színharmóniája mellett fülszöveg lehetett az ok. Sokat
ígért, és az értékelések alapján bíztam benne, de már a legelején pofára estem
a felépítése miatt. Sokmindent másképp oldottam volna meg benne, és talán az
egyetlen pozitívuma, hogy gyorsan haladtam vele.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2005 Magyar megjelenés éve: 2017 Könyvmolyképző Kiadó romantikus két csillag |
A nap, amikor Alix French
megismerkedik a rosszhírű külvárosi roncstelepen élő, tízéves Nick Andersonnal,
korántsem mondható szokásosnak.
Az aprócska méhbalzsamos
dobozzal és rendíthetetlen elszántsággal felfegyverkezett Alix kezelésbe veszi
a fiú hátán lévő sebeket – egy közelmúltbeli verés nyomait –, és ez a gesztus
mindkettőjük életét örökre megváltoztatja.
A gyerekkori bonyodalmak
és a kamaszkori bánatok közepette is elválaszthatatlanok maradnak, és a
barátságuk lassan szerelembe fordul. A jövő rózsásnak tűnik, ám egy végzetes
éjszakán valaki agyonlövi Nick agresszív apját, Frank Andersont. Nick váratlanul
elhagyja a várost, Alix pedig ott marad magányosan, zavarodottan – és terhesen.
Vajon a lány hogyan
birkózik meg a Nick hűtlensége okozta fájdalommal és egy rossz házassággal?
Sikerül-e újrakezdenie az életét? Vajon amikor Nick visszatér és megpróbálja
visszaszerezni a szerelmét, le tudná-e dönteni a lelke köré épített védőfalat,
ha kiderülne az igazság Frank Anderson haláláról? Hiszen a napvilágra kerülő
igazság és a nyomán támadó érzelmi robbanás éppúgy képes rombolni, mint
gyógyítani.
Becsapva éreztem magamat,
hiszen egy felnőtt és komoly romantikus regényt vártam. Előzetesen ugyan
tudtam, hogy a második esélyre fog építkezni, de hogy az elsőt is ilyen
részletességgel taglalja, azt nem. De ez még hagyján, mert ha mindezt a regény
során elosztja az írónő, kevésbé zavart volna. Így viszont gyakorlatilag a
feléig egy tiniszerelmet látunk, és a második részében pedig összecsapta az
egészet.
Történetünk…
Alixról és Nickről szól,
akik gyerekként találkoznak, és a lány azonnal beleszeret a fiúba, aki viszont
a családi háttere miatt kerüli a szerelmet. Barátokként nőnek fel egymás
mellett, de aztán tinikorban elkezdenek dúlni a hormonok, ami mindent
megváltoztat. Nick kénytelen elhagyni a várost, és maga mögött hagyja a terhes
Alixet. Felnőttként visszatérve csak még inkább összekuszálják a szálakat, ahol
a megoldás kulcsa a kommunikáció lenne. De hát az luxus.
Az egész könyv egy
visszaemlékezés, amelyet Alix mesél el. Mindentudó elbeszélőként sok dolgot
lelő előre, aminek nem láttam értelmét, mert akkor minek kezdtük el a regényt
Ádámnál és Évánál. Egyáltalán nem volt szimpatikus, így az elbeszélés módja sem
mentette meg az amúgy sok helyen sántító regényt. Viszont az is tuti
közrejátszik, hogy éreztem rajta a 2005-ös megjelenési év porát is. A déli
hangulat egyébként érdekes volt A méhek titkos élete film és A barackfa titka
után, de továbbra sem lesz a kedvencem az amerikai álmos kisváros, mint
helyszín.
Számomra eléggé kettévált
a regény, amely leginkább a szereplők viselkedésének tudható be. Az elején a
szülői sorsok által megpecsételt gyerekeket látjuk, amely leginkább Nicknél
ütközik ki. A kissrác apja ugyanis részegen elég agresszív, emellett pedig a
nőügyei elég rossz benyomást tesznek rá, így nem akar csajozni. Sokáig kerülgetik
egymást Alix-szel, mert azt gondolja, hogy nem érdemli meg a csajt. Aztán
természetesen egy ponton összemelegednek, de mindezt a legnagyobb titokban teszik,
mert a felszínen mással randiznak. Sajnos azonban már ez a tiniszerelem sem
mozgatott meg, hanem sokkal inkább egynek elmegy érzésem volt tőle. De utólag
még mindig jobb érzésem volt tőle, mint az utána lévőktől.
 |
| Forrás: Pinterest |
A második fele minden
szempontból furcsa volt. Eleve Alix a kényelmes életet választva hozzáment egy
olyan fickóhoz, akit nem szeret, és egymás életét rontják meg ezzel. Egy
megkeseredett perszóna válik belőle, akiben rengeteg a düh. Ezzel szemben
Nicket mint valami adoniszt vonultatja fel a könyv, akinél mintha nem telt el
volna 15 év, mert ugyanolyan lánggal ég a csaj iránt. Hölgyeményünknél is
megállt az idő, mert egy elhúzódó gyász feldolgozásával küzd.
És az egészben a
bonyodalom volt a legrosszabb, ugyanis minden megoldódhatott volna egy
szempillantás alatt, ha végre beszélnek egymással az emberek. Az pedig főleg
nem megoldás, hogy mindent egyszerre zúdítasz a másik nyakába. Egyáltalán nem
mutat jó példát.
Amit viszont szeretnék a
végén kiemelni, mint pozitívum, az a könyvek történetben betöltött szerepe. Ez
jelenti az első kapcsolódási pontot Alix és Nick között, de nekem sokkal inkább
az említett regények miatt vált fontossá, hiszen feltűnik A Gyűrűk Ura és a
Dűne is.
Összességében
Nem is tudom, hogy a
szereplők bosszantottak fel inkább vagy a felépítés miatt morogtam többet. Egy
komolyabb romantikus történetet vártam volna el, de a szerkesztése miatt a
feléig csak egy ifjúsági regényt kaptam, ami miatt eléggé becsapva érzem
magamat. Egy ponton elgondolkodtam azon, hogy egy átszerkesztés mennyivel jobbá
tette volna, de a bonyodalom elég értelmetlennek tűnt, és egyszerű
kommunikációval fel lehetett volna oldani. Emellett pedig igazából az
elbeszélőnket sem sikerült idővel megkedvelnem.
„– Nem. Én író leszek.
Hirtelen élénk érdeklődés jelent meg az arcán.
– Ahhoz, hogy valaki könyveket írjon, különlegesnek kell lenni.
– Hát akkor én különleges vagyok, mert igenis író leszek.”
~~~
„Légy a barátja, édesem, de ne bántsd meg azzal, hogy sajnálod. Szánalomra senkinek sincs szüksége.”
~~~
„Időnként nincs valódi oka annak, ami történik, bármennyire keressük is.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése