V. E. Schwab A mágiaárnyalatai trilógiájával tudott először nagyot dobbantani, de a részek már
különböző mértékben tetszettek. Míg az elsőért oda meg vissza voltam és a
másodikat is élveztem, a harmadikról nem kívánok beszélni, akkora csalódás
volt. A világot viszont mindezzel együtt is érdekesnek találtam, ezért is volt
egyértelmű választás számomra, hogy a folytatássorozat első részét, A hatalom
törékeny szálait is sorra fogom keríteni.
 |
| Eredeti megjelené éve: 2023 Magyar megjelenés éve: 2023 Agave Kiadó fantasy négy csillag |
Egykor négy világ létezett, és úgy simultak egymásra, mint egy könyv lapjai. Mindegyiket átjárta a csodálatos hatalom, miközben egyetlen város kötötte össze őket: London.
A mágia azonban túl
gyorsan burjánzott, a világok pedig önvédelemből rákényszerültek, hogy bezárják
a kapuikat egymás előtt. Az idők során aztán megritkult azon mágusok száma is,
akik még képesek voltak kinyitni ezeket a kapukat.
Napjainkban már csak
háromról van tudomásunk: Kell Mareshről Vörös Londonból, Szelina Bardról Szürke
Londonból, és Holland Vosijkről Fehér Londonból.
Megjelenik azonban Fehér
Londonban egy új mágus, Kosika, és váratlanul elfoglalja a trónt. A fiatal
királynő hajlandó vérrel táplálni a városát – még a sajátjával is –, ám ezzel
olyan óriási erőt szabadít fel, amely felett nem biztos, hogy képes uralkodni.
Eközben Vörös London
királyi családjának életét lázadók fenyegetik, akik a királyság intézményének
ledöntésével akarják kiegyenlíteni a hatalmi viszonyokat.
A régi barátok és új
ellenségek szövedékében ráadásul felbukkan egy lány, aki egy rejtélyes
szerkezet birtokába jut. A lányt Tesnek hívják, és szokatlan képességével az
összes világot veszélybe sodorhatja.
V. E. Schwab, az Addie
LaRue láthatatlan élete szerzőjének új könyve káprázatos és izgalmas epikus
fantasy, amely visszatér A mágia árnyalatai világába, de az előzmények ismerete
nélkül is tökéletesen olvasható.
Előzetesen olyan
értesüléseim voltak a kötetről, hogy teljesen új szereplőkkel fog operálni. Ez
részben igaznak bizonyult, mert behozott új szálakat, viszont az időnk
legnagyobb részét a megszokott bagázzsal töltöttük. Számomra ez nosztalgikussá
és komfortossá tette az olvasást, viszont erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy
az újonnan csatlakozóknak milyen érzés lehet itt felvenni a fonalat. Ugyan nem
hagy sötétben tapogatózni a múltbéli eseményekkel kapcsolatban, de szerintem
írt már ennél jobb sorozatkezdő kötetet az írónő.
Történetünk…
hét évvel az ominózus
események után veszi fel a fonalat, mikoris Vörös Londonban egy Kéz nevű titkos
társaság uralkodóleváltó terveket sző. Csipet-csapatunk a rejtély nyomába ered,
egy ezermesterlány pedig hatalmas bajba keveredik, miközben egy másik London
királynője a mágia feltámasztásán ügyködik. Vajon milyen módon fognak a szálak
összegabalyodni?
Tetszett a regény
alapozása – bár egy ponton túl már kezdett ez a végtelenségig húzódni, de
nyitány berántó erejét viszont nem lehet tőle elvenni. Ismeretlen ismerősként
tárult fel a szemem előtt, ugyanis a világban otthonosan mozogva mégis új
szemszögökön keresztül láthatjuk azt. Míg Kosika és Tes esetében kötődést épít
a sorsuk felvázolásával, a harmadik szemszög – akit tevékenysége miatt nem nevez
nevén a regény – inkább csak a bonyodalom eszköze. Alucard által a múlt nagy
eseményeit foglalja össze, így mindenki azonos tudással rendelkezik.
 |
| Forrás: Pinterest |
Amennyire szimpatikusnak
találtam Kosikát gyerekként, a felnőtt részei már kevésbé vittek magukkal.
Ehhez valószínűleg nagyban hozzájárul a Fehér London irányába táplált és mélyen
gyökerező ellenszenvem. Olyan érzésem volt, mintha semmi sem változott volna a
korábbiakhoz képest, mert ugyanúgy ellenségeknek tekintik a másik világokat.
Ugyan próbálkoznak a mágia feltámasztásával, ám ennek nem a királynő rabigában
tartása a megoldása. Végig reménykedtem benne, hogy majd valahogy csatlakozni
fog a szála a fő eseményekhez, de csak a látomások tekinthetők kapcsolódási
pontnak.
Tes lett az új kedvencem,
és nála erősen reménykedem abban, hogy nem csak epizódszereplő lesz. Már a
legelső feltűnése is mosolyt csalt az arcomra, ugyanis a kisméretű lányzó egy
javítóműhelyben dolgozik, amelyet az általa kitalált mester vezet. Tehetsége a
mágia szálainak érzékelésében és irányításában nyilvánul meg, amely ilyen
mértékben igazi kincs. Vörös Londonban él, ahol kívülállóként független
véleményt fogalmaz meg a lázadásról és a többi szereplőről. Ugyan ritkán tűnik
fel, de ez idő alatt a jelen eseményeiben játszott szerepe mellett a múltját is
megismerjük.
Jó volt látni, hogy
Szelina és Kell duójának dinamikája mit sem változott az évek alatt. Lina
hivatásos kalózként járja a tengert, és emellett segít hercegünknek feldolgozni
a mágia nélküli életet, aki kész egzisztenciális válságon megy keresztül.
Számtalan kalandjukra tekintünk vissza, de a jelen sem bonyodalmaktól mentes.
Alucard továbbra is a szívem csücske, aki Rhy felesége mellett szintén az
uralkodó életének része. Érdekes megoldást talált az írónő, ahol tombolthat a
szerelem, de emellett a trónöröklés is biztosítva van. Nadyia is mindenképpen
jól járt, ugyanis nagyhatalmú tudósként a duplaházassággal szabadságot és
befolyást kapott.
 |
| Forrás: Pinterest |
Ez egy roppant lassan
építkező regény, ahol a szálakat eltolva alapozza meg, ezáltal még a regény
közepén is úgy éreztem, hogy még jócskán a dolgok elején járunk. Sokat járunk a
múltban, ezáltal tyúklépésben haladunk előre a jelenben. A bonyodalomként
szolgáló Kéz is elég komótosan teszi tiszteletét, viszont mivel ez valószínűleg
a többi köteten keresztül is húzódni fog, nem is szerette volna elsieti. Az
akciódús jelenetek már inkább hiányoztak, bár a végére azért kapunk némi
izgalmat.
Akármennyire szeretem az
Agave Kiadó borítóötleteit, számomra itt valami nagyon félrement. Azt értem,
hogy egy az eredetitől teljes mértékben eltérő koncepciót szerettek volna
alkotni, de mintha elfelejtették volna az Addie Larue-nál bemutatott
zsenialitást. Még a vörös folyót értem, de már a háttérben szereplő város
esetében is vannak kifogásaim, a középen található palaszürke lány viszont
mindentől is elüt. Utólag próbáltam magyarázatot keresni, és talán a Fehér
London lesz a titok nyitja, viszont a szememben továbbra sem vált harmonikussá.
Éppen emiatt nagyon kíváncsi vagyok, hogy az előzménysorozatnál milyen borítók
mellett döntenek, merthogy elméletileg azok is érkezni fognak.
Összességében
Számomra a nosztalgia
vitte el a hátán a regényt, merthogy az izgalmat mintha kispórolta volna belőle
az írónő. Jó volt a szeretett szereplők újabb kalandjait követni, de emellett
az újak közül Tesst is megkedveltem. Sokat alapoz, ezáltal elég lassan haladunk
a cél felé, és a bonyodalomnak is inkább csak megágyaz. Biztosan lehetett volna
rövidebb vagy másképp felépített, de elég elfogult vagyok az előzményköteteket ismerve.
Nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget az Agave Kiadónak!
„– Azért fizetsz, hogy tartsam nyitva a fülemet, igazi fenyegetéseket keresve. A Kéz csupán apró kellemetlenség.
– A molylepkék is azok. Amíg meg nem eszik a kedvenc kabátodat.”
~~~
„– Az óvatosság a véneknek való, akik vizes padlón akarnak átmenni – közölte Maris, és ezüstös hajfonatába belekapott a szél.”
~~~
„Ki mondhatná meg, hogy mi az igazság, és mi a babona? Azokat a meséket választjuk ki, amelyek megnyugvással töltenek el bennünket.”
~~~
„A mágia sok mindent felgyorsíthat […]. De maga a változás mindig időbe fog teni.”
Kapcsolódó könyvek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése