Vannak azok a könyvek,
amelyeket magadtól csak nézegetnél, de valószínűleg sosem jutnál el oda, hogy
ténylegesen el is olvasd, ha nem lenne egy barátod, aki az arcodba nyomja, hogy
ez márpedig jó lesz. Gabriella Eld Legendák a Bagolyvárosból sorozata is ilyen
a számomra, amelyet Rékától kaptam kölcsön, aki szintén személyes ajánlásra
kezdett bele, szóval ő is csak folytatta a hagyományt.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Főnix Könyvműhely disztópia, urban fantasy négy csillag |
#1 Talpig feketében
Az Impérium legfőbb
alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor
Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és
megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény,
akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre
pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy
napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az
ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott
ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik
a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint
ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…
Rövidségéből kifolyólag nem
teketóriázik sokat a könyv, és már a nulladik fejezettel berántott. Pörgőssége
miatt olyan érzésem volt, mintha akciófilmet néznék. A figyelmemet pedig
sikerült végig fenntartania amellett, hogy remekül szórakoztam rajta. Bírom az
írónő stílusát.
Nagyon éltem a sötétbe
burkolózó, toronyházaktól és neonfeliratoktól hemzsegő várost. A cselekmény
miatt totál alvilági hangulatot árasztott, mégis szerethető szereplőket helyez
bele ebbe a szettingbe. Alaska és Igor párosát nagyon hamar megkedveltem, kinézetre
tűz és víz, de olyan kis cukik. Viszont számomra mégis csak Katja volt
legmenőbb, aki Igor badass tetoválómester nővére.
Ez amolyan alapozókötet,
ahol megismerjük az adottsághasználókat, és a rendszer hozzájuk való viszonyát.
De mégsem éreztem azt, hogy itt megáll a kötet, hanem az írónő rendesen
telepakolta a könyvet eseményekkel és a fordulat sem maradt ki, amivel engem is
meglepett.
Végül két dolognak örültem
még. Egyrészt kíváncsi voltam az írónő szemtetkóinak jelentésére, amely az
adottsághasználatot takarja. Másrészt pedig furdalta az oldalamat, hogy miért
is hívják a helyet Bagolyvárosnak, holott nincsenek is baglyok sehol. Csak
annyit mondok, hogy villogó fények.
„A pillanat, amikor bevallottam az Impérium elnökasszonya előtt, hogy bélyeget szállítottam, csak hogy ne tartsanak terroristának, az volt a mélypont.”
~~~
„– Szuperképességünk van – morfondírozott ő is hangosan –, mégsem vagyunk hősök.
– Lelepleztük a köreinkben mozgolódó gonoszt – folytattam keserűen –, és nem lettünk hősök.
– Ez az élet… micsoda egy átverés!”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2019 Főnix Könyvműhely disztópia, urban fantasy négy csillag |
#2 Játékok unatkozó
felnőtteknek
Cadie Gerwulfé az egyik
legveszélyesebb adottság a világon. Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs
mitől félni.
Amikor Herr Wulf megkéri
Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk
ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat
évessel?
Ám a dolgok gyorsan
visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs
együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták.
Alaska és Igor számára
megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér
tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és
olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba,
mert akkor mindennek vége.
De ezt megakadályozni egy
megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb
feladat.
Azt csiripelték a madarak,
hogy érdemes egyszerre elolvasni az első két részt, és milyen jól csiripelték.
Bár a nyitókötetnek kevésbé volt függővége, mint a másodiknak – ami miatt itt
sokkal inkább toporzékolok türelmetlenségemben –, de örülök, hogy így tettem, és
bánom, hogy a többi nincs nálam.
Míg az előzőben kevésbé
tűnt fel, addig itt már sokkal inkább tudatosodott bennem az LMBTQ
reprezentáció. Azt, hogy Igor és Alaska melegek, szinte természetesnek vettem,
ellenben az új szemszögkarakter, Cadie nembináris mivolta már sokkal inkább
megállásra és gondolkodásra késztetett. Nagyon tetszik a szereplők sokszínűsége,
és hogy ezekre a szövegben is reflektál a szerző. A másik dolog, amit szintén itt
vettem észre, az a borítók megfejtése, mert a cigarettát tartó kéz már inkább
feltűnt mint a szörnymaszk.
Spoilermentesen még annyit
tudnék róla mesélni, hogy a történetünk egy félresikerült pesztrálásról szól,
ugyanis Igorra és Alaskára bízzák Cadiet, aki meg ezt nagyon nem szeretné. Emellett
pedig egy ponton kezd nagyon parává válni az egész helyzet, amikor halott
dolgok elevenednek meg a semmiből. Tetszett a mögöttes gondolat feloldása is, hogy
a veszélyes adottsághasználók igazából félő gyerekek.
Amiről viszont már ezen
túl szeretnék szót ejteni, azt csak saját felelősséggel olvassátok. Szeretném
kiemelni Elderberryt, aki egy Cadie által életre keltett könyv. Nagyon bírtam a
kinézete mellett, hogy az ő is szemszögkarakterré lépett elő. Vele nagyrészt
sejtetést végez az írónő, aminél szintén csak dörzsöltem a kezemet.
„A könyvek értelmesebb lényekké fejlődnek, mint bármi más. Próbálkoztam használati utasításokkal és magazinokkal is, de ők csak egy kisgyerek értelmi szintjét érték el. A szórólapok csupán néhány kezdetleges szóra voltak képesek. […] Egy könyv körülbelül kétszázas oldalszám felett már egészen más tészta. Ők értelmes lények lesznek, képesek azokból a szavakból építkezni, amiket tartalmaznak, nagyon érdekes.”
A sorozat további kötetei:
Húsevők ketrece (#3)
Mesék a hátsó ülésről (#5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése