Balettdráma olasz módra | Federica Bosco

Sorozatbefejező terveimet egy időre jegeltem, mert inkább egykötetes regényekre vágytam. Egy kisebb képregénydömping után viszont megszívtam magamat, hogy ha már a könyvvásárlást minimalizáló fogadalmamat nem sikerül tartanom, ezzel legalább haladjak. Mostani választásom Federica Bosco Maradj velem, angyal című kötetére esett, amelynek az első két részét még bőven gimnázium alatt olvastam. Nagyvonalakban emlékeztem az eseményekre, főként a lezárásokra. Nem esett nehezemre felvenni a fonalat hét év után sem, mert főként karakterdrámákra koncentrál, abból meg itt is van bőven.

Eredeti megjelenés éve: 2012
Magyar megjelenés éve: 2014
Libri Kiadó
ifjúsági, tánc
három csillag

Mia a küszöbén áll annak, amire mindannyian vágyunk: a Royal Ballett School meghallgatásán egy karnyújtásnyira kerül attól, hogy megvalósuljon gyermekkora óta dédelgetett álma. A lány, aki mindig is világhírű balett-táncos szeretett volna lenni, a színpadon állva hirtelen ráébred, hogy ez nem az ő útja. Szabad akar lenni. Szabadon, szabályok, kötöttségek, kényszer nélkül akar táncolni - ez az igazi álma. Patrick hangja most, élete egyik legnehezebb döntésének meghozatalakor sem hagyja magára.

A Royalra mondott "nem" egy új élet kezdete Mia számára: Ninával - akivel végül felülkerekedtek az őket elválasztó félreértéseken - úgy döntenek, hogy Londonba költöznek. Mia rátalál a Britre, egy művészeti iskolára, amely biztosíthatja számára a tánc szabadságát, Nina pedig belevág egy újságíróképzésbe. Az új, londoni élet azonban nem csak szórakozás, hiszen Nina terhessége számos megoldandó feladat elé állítja a két barátnőt. Az akadályok leküzdésében, mint mindig, most is segítségükre lesz Patrick földön túli alakja. Mígnem egy napon...

 

Nem emlékeztem, hogy ennyire olasz a sorozat. Az rémlett, hogy voltak benne veszekedések, de az állandó drámázás már nem rémlett. Mindenről beszélnek, mindenen felhúzzák magukat, de a végén meg nagyboldogan összeölelkeznek. Olaszsága abban is megnyilvánult, hogy a párbeszédes jelenetek között gyakorlatilag pár mondat átvezető szöveg volt. Ez lehetővé tette azt, hogy eszméletlen gyorsan, már-már képregénysebességgel tudtam haladni vele. Viszont néha annyira hiányzott egy-egy leírás, legalábbis nekem mindenképp.

Történetünk…

Mia táncos álmát követi, amikoris a londoni Royal Balett School felvételijéről visszalépve keresi az útját. Mindenképp a fővárosba akar költözni terhes legjobb barátnőjével, és ehhez hamar talál egy tánccal foglalkozó iskolát, ahol sokkal szabadabban bontakoztathatja ki a tehetségét. A családja ennek nem örül, de végül beletörődnek, mert látják, hogy jó helye van itt is, viszont a drámát nem sikerült otthonhagynia.

Forrás: Pinterest

Nagyon tiniregény, szereplői sokszor mellőznek minden racionalitást. Több helyen fogtam a fejemet, mégis szerettem olvasni, mert a középpontjában a tánc áll, amiért én élek-halok. A táncos részek és az ott felmerülő gondolatok és elmélkedések életszerűek voltak, több helyen is azonosulni tudtam velük. Ugyan én sosem balettoztam és nem űztem ilyen szinten, mint ahogy Mia, mégis a szenvedélyem.

 

Mivel vastag könyv, elfér benne egy rövid összefoglaló, hogy mi is történt eddig pontosan. Patrick halála rémlett, illetve a Royal Ballettes felvételi, de az hogy a második részben az Olaszországban élő nagyinál idézünk, no az már nem. Nekem nagyon jól esett, egyben olvasva viszont biztos megjegyeztem volna magamban, hogy ezt minek kellett.

 

Mia roppant módon szereti sajnáltatni magát és emellett kicsi az önértékelése is. Állandóan panaszkodik, hogy ő nem képes a legjobbak között teljesíteni, aztán meg leiskoláz mindenkit. Ebben talán egy kicsit fejlődik a regény folyamán, de a dráma így is megmarad az életében. Barátnőjével, Ninával rendkívül felelőtlenül viselkednek, amikor felnőtt nélkül tervezik a Londonba költözést, hiszen csak 16 évesek. Ugyan megkapják maguk mellé Mia édesanyjának szingli barátnőjét, akitől szintén nem lehet sokat várni. Nina is sokat hisztizik, bár nála ezt a hormonok teszik. A terhességét a mai napig nem értem, főleg úgy, hogy konstans ellöki magától a gyerek apját, aki amúgy eredetileg Miába volt szerelmes.

 

Egyedül Patricknak van reális helyzetelemző képessége, aki viszont meghalt és szellemként jár vissza. Csak Mia hallja a hangját, valamint éjjelente vele is álmodik, ahol ténylegesen meg tudja érinteni. Pat egy idő után azonban elveszi az életét. Mia az új iskolában barátokat szerez, és egy fiúnak is el kezd tetszeni, de már-már betegesen kötődik a halott barátjához. Állandóan nosztalgiáznak, és „mi lett volna ha”-t játszanak, ezzel visszafogva a lányt.

Forrás: Pinterest

A regény több témát is körbejár, mint például a leányanyaság, vagy a sokáig egyke gyerek mellé érkező kistesó kezelése. Kitér a mérgező kapcsolatokra is, ahol egy lány nyom el egy fiút a saját karrierje érdekében. Emellett még át is formálja, hogy illeszkedjen a terveibe. Sztereotipikusan ugyan, de előjön a molett lány szerelem általi átformálódása, amit a despota anyától való szabadulás vonala átértékel.

 

Összességében

Több sebből vérzik a sorozat, de a tánc miatt igazi guilty pleasure a számomra. Nagyon olasz, nagyon valóságtalan és nem feltétlenül mutat jó példát, így mindenképp gyököt érdemes vonni belőle. Párbeszéddinamikában le a kalappal előtte, néhány helyen leírással megtoldva viszont jobban élveztem volna, és nem száguldok keresztül rajta, mint a TGV.

„Mi, túlélők viszont tudjuk, hogy amikor közelről megismerjük a halált, lehetetlen visszatérni a régi kerékvágásba. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy megpróbáljuk jóval szerényebb álmok és ábrándok dédelgetésével igazodni az új valósághoz, napról napra, pillanatról pillanatra élni tovább anélkül, hogy terveket mernénk szövögetni.”

~~~

„Egy pillanatig elhiszed, hogy a festék majd eltakarja addigi életed történetét, de valójában az emlékek önmagukból táplálkoznak, és minél inkább igyekszel kitörölni őket, annál erőteljesebben térnek vissza.”

~~~

„Mert ha én még itt vagyok, és a jövőmért harcolok, minden fájdalom ellenére, ami feldúlta az életemet, akkor az azt jelenti: megértettem, hogy élni átkozottul nagy ajándék!”

~~~

„Nem voltam hozzászokva, hogy egyedül találjak ki egy koreográfiát, és ez a nagy szabadság megrémített.

Szükségem lett volna valakire, aki megmondja, mit és hogyan tegyek, akkor legalább mást hibáztathattam volna, ha kudarcot vallok.”

 

Forrás: Pinterest

„Kezdtem megérteni, hogy nem irányt változtatni a legnehezebb az életben, hanem meggyőzni másokat arról, miért tesszük.”

~~~

„Jól táncoltál, de a finálé előtt megcsúsztál, és akkor mi van? Az a hogyishívják is elesett a Flashdance-ben, aztán újrakezdte, emlékszel?

– Csakhogy az a történet egy múlt századi kitaláció! Akkoriban még nem állt sorban ezeregy balerina egy művészeti iskola egyetlen helyéért! A zsűrit én egyáltalán nem érdeklem, és ha lelépek, jön helyettem száz másik! – vágtam vissza túlságosan hevesen gesztikulálva.

Azt akarod mondani, hogy az esésed miatt kizárt, hogy felvegyenek? Hogy ezen múlna a dolog? Szerinted ha idejönne Zakharova, és forgás közben elesne, nem vennék fel? Te kötözni való bolond vagy!”

~~~

„– Életvezetési tanácsadó? – lepődtem meg.

– A jövő mestersége, gyakorlatilag nem kell mást tenned, mint megtanítani másokat arra, hogyan legyen több önbizalmuk.

– Az nem semmi… – jegyeztem meg szűkszavúan.

– Olyan, mint egy pszichológus, csak sokkal sportszerűbb és közvetlenebb. Meg aztán most már a hülye is foglalkozik ezzel, nem látom be, én miért ne próbálhatnám meg.

Talán mert a „hülyék” évekig tanulták, hogyan segítsenek azokon, akiknek nincs elég önbizalmuk, de ezt inkább jobbnak láttam nem közölni vele.”

~~~

„A félelem csupán nézőpont kérdése.”

~~~

„Másrészt, mint a balettben, úgy az életben is a tökéletes egyensúlyt mindig csak két ember érheti el, mert amint felbukkan egy nemkívánatos harmadik, mindig kavarodás történik.”

 

Forrás: Pinterest

„– (…) Utálom azokat a nőket, akik a férfi helyett döntenek! Ez a legjobb módja annak, hogy elveszítsék őket!”

~~~

„– A legszebbek és legügyesebbek hosszú távon idegesítőek, higgy nekem. Senki nem szereti az osztályelsőket!”

~~~

„Ezután God előtáncolt nekünk egy szakaszt, amelynek zenéjében túltengett a dob meg az elektromos gitár, és leginkább egy meghibásodott fűnyíró hattyúdalához hasonlított.”

~~~

„– Fel kell nőnöd, Mia, ha tetszik, ha nem, és felnőni annyit tesz, hogy ellenkezés nélkül elfogadod az élet változásait és a másként gondolkodókat!”

~~~

„Baromság volt ez az egész, értelmetlen hülyeség, mert a szerelemnek, az igaz szerelemnek semmi köze a megcsaláshoz, hazugságokhoz, és a végtelenségig kicsöngő telefonokhoz.

Sosem szabad semmibe venni egy telefonhívást. Bármikor előfordulhat, hogy az lesz az utolsó.”

~~~

„Amikor együtt vagy valakivel, aki ilyen határozott, és aki a karrierjét helyezi a világmindenség középpontjába, nem könnyű neked is szerephez jutnod.”

~~~

„Az érzelmek nem fehérek vagy feketék. A szeretet nem egy lámpa, amit fel-le kapcsolgatsz. A fények még sokáig világítanak, akkor is, amikor a hajó már elsüllyedt.”

 

Forrás: Pinterest

„Úgy néztem rá, mint galambszarra szokás egy fehér blúzon.”

~~~

„God művész volt. Szemét, megalomán, narcisztikus, és a jobb napjain is seggfej, de igazi művész volt, és akkor értettem meg, miért pótolhatatlan.

Tele volt kreatív elragadtatással, mint egy hirtelen ihletet kapott festő, aki egy percre sem hagyja abba a színek, a fények és az igézet megalkotását.”

~~~

„Mert szerintem annak, akit útitársnak választunk magunk mellé, támogatnia kell minket abban, amiben hiszünk, feltéve, hogy… nem csinálunk nagy butaságot!”

~~~

„Minden okod megvan arra, hogy nagyon rosszul érezd magad, Mia. Nem az a bajom, amikor gyerekes vagy, vagy hibázol. Csak azt mondom, hogy ez az élet, folyamatosan veszítünk el embereket, és találkozunk újakkal. És ez mindig így lesz! Ezért mondom, hogy ragaszkodj ahhoz, ami igazán a tiéd, amit senki nem vehet el tőled: a tehetségedhez. Semmit és senkit nem tudsz kontrollálni, soha, de a tánc a tiéd, a tested a tiéd, az érzéseid, amelyeket megpróbálsz másoknak átadni, a tieid, és ezeken kell dolgoznod, nem máson! A szenvedélyed sosem okoz majd csalódást!”

~~~

„Az élet olyan, mint egy kikötő: az emberek folyamatosan jönnek-mennek, és sosem maradnak tovább a kelleténél.”

~~~

„A szülők is igénylik, hogy szeressék őket, nem csak a gyerekeknek, tudod?”

A sorozat további részei:

Szerelmem egy angyal (#1)

Vigyázz rám, angyal (#2)