Börtöntöltelékek és szerelők - Istenfélő űrszekta #2,5 & #2,7 | On Sai

On Sai Szivárgó sötétség sorozat második és harmadik részének kiadása között hat év telt el, ami alatt a rajongók tűkön ülve várták, hogy vajon hogyan is folytatódik kedvelt szereplőik sorsa. Az írónő ennek eleget téve írta meg ezt a Szürke szobákat és a Miogin bázist, amely más-más csapatot követ. Míg az első Scar börtönben töltött idejét dolgozza fel, addig utóbbi Artúr és Márk űrkalandjaival foglalkozik. Rajongóknak hiánypótló, maratonozás közben nekem inkább csak megtörte a lendületet. Az itt lezajlott események utóhatásai megtalálhatók a következő részben, így nem feltétlenül szükségesek a történet megértéséhez.

Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
sci-fi, fantasy
három csillag

#2,5 Szürke szobák

Soha ne add fel!

Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez?

Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz?

Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell?

Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között?

Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény?

 

Ebben a kötetben Scart követjük, miközben próbálja túlélni a börtönt, ahova sikertelen vizsgája után kerül. Elég durva környezet, aminek szóhasználatát nem szerettem, de kétség kívül hozzátartozik a helyhez. Farkastörvények uralkodnak és nőként a megerőszakolás lenne az egyetlen kimenet, hőnőnk azonban annyira pánikol miatta, hogy aktiválódik a Don által beültetett tudás.

Scar mellett új szemszögként megkaptuk Késest, a börtön urának kidobófiúját, aki amúgy selyemfiúkat megszégyenítő kinézettel rendelkezik. Érdekes karakter, de számomra inkább a fura kategóriába került, mint a kedveltbe. Állandó félelem és kiszámíthatatlanság forrása, amivel sakkban tartja a lányt. Míg a korábbi kötetekben elkerülte az írónő a párhuzamos jeleneteket, itt volt belőle bőven, és én ezeket nem szerettem.

Már a legelején megsejtettem a nagy csavart, ami fokozatosan beigazolódni látszott. Jó volt Scar képességeinek kibontakozását látni, mert így nem csak beledobott a mélyvízbe az Artúrral.

„Nem véletlenek a visszatérő élethelyzetek, nem véletlen, ha valaki mindig ugyanabba a szituációba keveredik.”

~~~

„Vajon hol az emberi lét határa? Mettől kezdve lesz valaki más?”

~~~

„A gyilkost az különbözteti meg a pszichopatától, hogy tisztában van vele, milyen a fájdalom, és érzi a súlyát, amikor öl. A pszichopata azonban valami más, valami embertelen, aki mindezt föl se fogja, aki számára a test szétszedhető játék.”

~~~

„Mennyit ér egy ember élete? Mérhető-e valami ehhez?” 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyvmolyképző Kiadó
sci-fi, fantasy
három csillag

#2,7 Miogin bázis

Mit jelent az, hogy „légy önmagad”?

A Miogin szerelőbázis bajban van, hamarosan elfogy az élelem. A kalózok hitelbe szereltetnek, és egy nagyúr is elvesz a Ferringtonnak szánt adóból.

Márk és a szerelők isteni csodában reménykednek, ám Artúr inkább az entitások nélkül oldaná meg a helyzetet.

Artúr nyíltan kimondja a kétségeit, de ez nem várt következményhez vezet…

Mi történik, ha egy vezetőt nem követnek?

Márk megpróbálja megérteni Artúrt, aki látványosan a vesztébe rohan, és talán a bázist is magával rántja.

Vajon mennyire erős a kapocs kettejük között? Hol a barátság határa?

Mit tegyen, ha Artúr már Adalbert kispap titkát kockáztatja?

A háború zajlik, és lehet, hogy az álcázva élő keresztény csapatot nem csak a kalózok kerülgetik…

 

Ez a rész főként Artúrra és Márkra koncentrál, illetve a kettejük kapcsolatára. Ugyan az elején megemlítik Késest, a kalózt, de hálistennek több szó nem esik róla. Nem áll nekik valami jól a szénájuk, de igyekeznek belőle kihozni a maximumot.

Míg az előző a stílusa miatt tetszett kevésbé, ezt a részt kevésnek éreztem. Artúr származásáról kiderül egy s más, illetve a férfi hitét is körbejárja. Komolyan mondom, kezd ő a legnormálisabb lenni mindenki közül. Ugyan rengeteget hisztizik, és vallási téren még nem rakta helyre magát, de szerintem kompetens vezető. Körüllengi a jószerencse, holott sem nem keresztény, sem nem nem keresztény, hanem valami teljesen más. Az írónő Péter apostolhoz hasonlítja, aki szintén a tettek embere volt.

„Az igazság nem egy formálható játék.”

~~~

„Igen, a paranoia ott kezdődik, amikor az ember megpróbál kapcsolatot keresni az egymástól független események között.”

~~~

„Csak a közösség ereje számít, anélkül az egyén nem több önmagánál.”

 

Ugyan egyik kötet sem lett feltétlenül a szívem csücske, fellélegezésnek jó volt, hisz elég kemény hatalmi játszmák mennek a főregényekben, itt meg mindennapi emberek apró-cseprő bajaival foglalkozunk. Csak azoknak ajánlom, akik olvasták a sorozatot és kellő mértékben szerették is Scart és Artúrt.

A sorozat további részei:

Scar (#1)

Lucy (#2)

Artúr (#3)