Albínó leopárd | Nnedi Okorafor

Afrika egy titokzatos kontinens, amelynek irodalmáról még kevesebbet tudunk, mint a természeti adottságairól. Női fantasy szerzőként mindenképp szerettem volna Nnedi Okorafortól olvasni, aki nigériai származású. Az Akata boszorkánnyal kezdtem, és bizton kijelenthetem, hogy még fogok tőle regényt a kezembe venni. Nagyon tetszett a könyv által teremtett világ, amelyben az elején nehezebben mozogtam a szokatlansága miatt, de amint megszoktam, már teljesen elvarázsolt.

Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2021
Pallas Athéné Könyvkiadó
ifjúsági, fantasy
négy csillag

A világ valaha volt legjobb 100 fantasy-könyvének egyike a Time magazin besorolásában. A regény kedves történetet sző varázslatokról, rejtélyekről és arról, hogyan találhatja meg valaki a helyét a világban. A könyvet a „nigériai Harry Potter”-ként is emlegetik.

A tizenkét éves Sunny Amerikában született, de Nigériában él. Albínó lévén hiába focizik nagyszerűen, mivel bőrét nem érheti nap, nem tud játszani társaival. Már-már úgy tűnik, nincs számára hely, ahová beilleszkedhetne, amikor kiderül: titkos szuperképességgel rendelkezik. Hamarosan varázslók közé csöppen, és újdonsült barátaival megtanulja, hogyan változtassa meg a valóságot. De vajon megfelelő képességekkel rendelkeznek ahhoz, hogy elkapjanak egy hivatásos varázsló-bűnözőt?

Nnedi Okorafor az afrikai tudományos-fantasztikus és a fantasy műfaj egyik legjelesebb kortárs regényírója, szülei Nigériából származnak. Történeteinek ismertetőjegye, hogy az afrikai kultúrát kreatív, hangulatos környezetbe helyezik, és emlékezetes karaktereken keresztül ábrázolják. Regényeiért többek között elnyerte a World Fantasy Awardot, a Hugo-díjat és a Nebula-díjat.

 

Először is a küllemről essék néhány szó, hiszen a magyar kiadó teljesen új borítót álmodott meg a regényhez, amely kifejezetten tetszetős és igényes munka. Jól átadja a főszereplőnk albínóságát és a mágia hullámait. Nsbidi szimbólumokat is rejt, amely a könyvön keresztül is fel-feltűnnek jelentéssel ellátva. Maga a mérete viszont egy puhaborítós kötethez képest nagy, és a lapok is nyomtatópapír-fehérségűek, így egy kicsit kényelmetlen a napon olvasni, valamint fogásra is hatalmas.

Történetünk…

egy Amerikából Nigériába költözött albínó lányról, Sunnyról szól, aki különleges képességek birtokosa. Összebarátkozik környékbeli fiatalokkal, és hirtelen csak azt veszi észre, hogy nyakig benne ül egy mágiával körbeszőtt világban. Közösen tanulnak és fejlődnek, de közben nagy veszély is leselkedik rájuk, hiszen sorozatos gyerekrablások történnek, valamint egy sötét erő gyülekezik a háttérben.

Forrás: Pinterest

Számomra egy új élmény volt a könyv a helyszín és a bemutatott kultúra miatt. Mégis komfortosan mozogtam benne, hiszen ifjúsági fantasyről beszélünk, ahol Sunny teljesen ismeretlenül csöppen bele a varázsvilágba, pont mint a Harry Potter vagy Laura Leander vagy épp Réti Gergő. Ez megadta az ismerős érzést, de mégsem éreztem azt a garázdálkodásaim közepette, hogy hasonlítana rájuk. És ezt mind a világának köszönheti.

 

Szegény Sunnyt az elején ide-oda ráncigálják, fogalma sincs semmiről, pont mint az olvasónak. A többiek sokat utalgató beszélgetéseiből egy kukkot sem értünk, így csak sodródunk az árral. Fokozatosan azonban kitárul a világ, amelyben nagy szerepet játszik egy fiktív tankönyv is, a Gyorstalpaló szabad leopárdoknak, amelyből részletek is találhatók a könyvben. Megismerkedünk a leopárdkultúrával, amely merőben más, mint a bárányok, azaz az átlagemberek világa. A leopárdemberek varázslók, akik a világ minden táján élnek. Senki sem „tiszta” varázsló, mindenkiben van bárány vér, de ettől még nem lesznek kevesebbek.

 

Szerettem, hogy a gazdagságot tanulással és tudással lehet elérni, amely teljesen szembe megy a mai kor hajhászásának. A regényben nagyon nagy szerepet kapnak a könyvek, Sunny szeret olvasni, Chichiéknek pedig tornyokban állnak odahaza a könyvek. Járunk a leopárdemberek hatalmas könyvtárában is, de tetszett a regényben, hogy nem csak kizárólag ezekből tanulnak, hanem a gyerekek tapasztalás útján is elmélyítették a tudásukat. Érdekes volt még a rovarszellemek jelenléte is, akik azoknak a rovaroknak a szellemei, akik lecsapva haltak meg.

Forrás: Pinterest

A kedvenc részem a varázslótalálkozó volt, ahol Sunnyra hirtelen rászakad az egész leopárdvilág, és nem tudja egyszerre feldolgozni. Odahaza eleve nem tudnak arról, mibe is csöppent bele, mert nagymamája halála óta kerülik a témát, így csak a barátaira számíthat. Már az elején kiderül, hogy hősnőnk nagyon szeret focizni, de albínósága miatt csak esténként rúgja a bőrt a fiútestvéreivel. A találkozón azonban rendeznek egy meccset, amin lányként kiharcolja, hogy részt vehessen. Az ellenfél csapat nem állta meg, hogy piszkálja és gúnyolja a lányt. Izgalmas játék volt, végig szurkoltam nekik, a végén megérdemelten ünnepeltek.

 

Sunny egy szerethető főszereplő, akit kiegészít a csipet csapat, és igazából ők együtt nőttek a szívemhez. Tetszett a dinamikájuk, illetve hogy a csapat és nem az egyén erején van a hangsúly, holott mindenki más-más képességgel rendelkezik. Chichi egy cukorfalat, aki mindig megmondja a véleményét, legyen az akármilyen kemény, Orlu a stabil pont, akit szeretnél magad mellett tudni, mert tudod, hogy nem esik bántódásod, Sasha pedig kellően vagány.

 

Végül pedig a regény címéről is essen néhány gondolat. Az akata egy csúfnév, amivel az afrikán kívül (esetünkben amerikában) született feketéket illetik. Sunnyt is ezzel bélyegezik meg, ám ő ezt egyáltalán nem veszi magára, hiszen az albínósága miatt eleve kívülállónak számít mindenhol.

Forrás: Pinterest

Összességében

Ez egy megérdemelten jó könyv, ahol a világ mellett a szereplőket is szerettem. Az elején ugyan kicsit kusza a sok információelhallgatás miatt, de amint kitárul a leopárdok világa, életre kel a könyv. Tetszett a mágia megnyilvánulása, és a mondanivalója, hogy nem a materiális felhalmozás a fontos, hanem a tudás.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Pallas Athéné Könyvkiadónak!

„– Miért vagy ilyen gonosz? – kérdezte tőle.

– Kimondom, amit gondolok. Ettől még nem vagyok gonosz – felelte Chichi vigyorogva, majd baráti kézfogásra nyújtotta a kezét.”

~~~

„– A dolgok általában megoldják magukat – felelte Anatov. – Pont, ahogy tanítottam nektek: a világ sokkal nagyobb és fontosabb, mint te.”

~~~

„A leopárdemberek – mindannyian, a világ minden táján – nem olyanok, mint a bárányok. A bárányok ugyanis abban a hitben élnek, hogy a pénz és az anyagi dolgok a legfontosabbak a világon. Nem baj, ha az ember lop, csal, hazudik, öl, vagy végtelenül ostoba, ha van pénze, amivel eldicsekedhet, és számos tárgyat birtokol, a dicsekvésnek pedig van alapja, akkor máris nyert ügye van, mert ezek mindent felülírnak. A pénz és az anyagi dolgok teszik az embert a bárányok világának királyává.”

~~~

„Nem létezik olyan bárány-kultúra, amiben az emberek ne üldöznék a tökéletességnek nevezett alantas valamit, függetlenül attól, hogy éppen milyen néven hivatkoznak rá.

Mi, leopárdemberek, egyáltalán nem ilyenek vagyunk.

Mi szeretettel elfogadjuk mindazt, ami egyedivé vagy különössé tesz bennünket. Mert ezekben a dolgokban tudjuk csak igazán felfedezni, azt követően pedig kifejleszteni egyéni képességeinket.”

~~~

„Olvassatok a sorok között. Ismerjétek fel, hogy mit érdemes befogadni, és mit lehet elvetni. Sunny, mi nem úgy tanítunk, mint a bárányok. A könyvek természetesen részét képezik a tudásodnak, de a tapasztalat is fontos.”

~~~

„A tudás nem mindig nemesül bölcsességgé.”

~~~

„Mégis miért kéne a lányoknak magasabb mércét megütniük ahhoz, hogy játszhassnak?”

A sorozat további részei:

Akata Warrior (#2)

Akata Woman (#3)