Dupla vagy semmi! – Könyvhét 2021

Az olvasás magányos sport – gondoltam sokáig, de aztán rájöttem, hogy a könyvek összekötik az embereket. Ennek látványos megnyilvánulásai a könyves események, melyek az utóbbi időben elmaradtak. Viszont 2021 szeptembere változást hozott, ugyanis megrendezték a 92. Ünnepi Könyvhetet.

Négy éve látogattam el először a Könyvhétre, amely hatalmas élmény volt számomra. Épp emiatt tartottam is egy kicsit tőle, mert a második alkalmak nem mindig szoktak felérni az újdonság varázsával hatóhoz. Ebben az esetben viszont teljesen felülmúlta, mert fantasztikusan éreztem magamat, amihez az is hozzájárult, hogy idén nem csak egy, hanem két nap is ellátogattam a Vörösmarty térre és a Dunakorzóra. Akkora kiterjedésű ünnep volt ez, hogy nem is lett volna elég ebből egy nap, illetve a hátam se bírta volna, hiszen a vásárlás mellett tetemes mennyiségű dedikálandó könyvet vittem magammal még úgy is, hogy Gyula bátyó egészségügyi okok miatt távol maradt. Ez is mutatja azt, hogy elég sok magyar szerzővel ismerkedtem meg az eltelt idő alatt.

 

Már előzetesen teljes lázban égtem, vártam a hétvégét, hogy ismét könyvek és könyvszerető emberek között legyek. Rékával, azaz OlvasóBarival időközönként bezsongtunk, és nem győztük tervezni, hogy mi lesz a menetrend, illetve hogy milyen listához tartjuk magunkat. Nagyon éltem az érzést, ezért is esett annyira jól.

Pénteken korán indultam, mert terveim voltak. Tudtam, hogy csak tíz körül kezdenek csak kipakolni a standokra, így útba ejtettem a Millenárist. Nem, nem tévesztettem el a címet (bár nem volt olyan könnyű megtalálni, mint arra én emlékeztem). A bookline Lapozó nevű közösségi könyvtárát kerestem fel, mert egyrészt kíváncsi voltam rá, másrészt pedig nem minden könyvet tudok leadni a könyv csere-berén, hiszen ott csak ifjúsági köteteket vesznek be. Előzetesen tudtam a kötelező pecsételésről, de sajnos nem találtam tintapárnát, amivel ezt megejthettem volna, így csak beraktam őket a szekrénybe.

 

Szintén előtte ejtettem meg az Agava Kávézóba való betérőmet, mert azon a héten még érvényes volt ott az előrendelési százalékos kedvezmény. Bár ha korábban tudom, hogy Majának is kell könyvet hoznom, akkor már biztos rendeltem volna. Nagyon hangulatos hely, ahol a várakozási idő is könyvnézegetéssel telik. V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című regényéért mentem elsősorban, amelyet már az angol megjelenése óta szeretnék elolvasni, és ami érzés az utóbbi időben csak növekedett. Idehaza is elég nagy felhajtás van körülötte, de én enélkül is mindenképp kézbe vettem volna. Keményborítós féltégla, amit élmény volt cipelni, főleg két példányban, de a pultos lánytól kaptam papírtáskát, amiben így nem sérültek meg. Emellett még két könyvet nézegettem, A magvető példázatát és a Fedőneve Hélène, mert mindkettő nagyon érdekelt, de csak az utóbbi jött haza velem, mert nem volt sci-fi hangulatom.

Mindenképp szerettem volna a kisföldalattival érkezni, mert így a leghangulatosabb. Tíz körül még sokan pakoltak, így felderítő hadjáratra indultam, hogy ki-hol-merre-meddig található. Emellett kisétáltam a Dunakorzóra is, ahol egy szimpatikus padon elfogyasztottam a tízóraimat, hogy aztán teli hassal vessem bele magam a forgatagba. Nagyon vártam már a fél tizenegyet, mert akkorra beszéltük meg a találkozót Csengével, a Varázstinta blog írójával, akivel négy éve nem jött össze a találkozó, de most nem csak összefutottunk, hanem együtt jártuk végig a standokat és utána még egy hosszabb beszélgetést is megejtettünk. Vittem neki egy könyvet ajándékba, amiért cserébe könyvjelzőket és egy üveg bodzás eperlekvárt kaptam (utóbbi hamar elfogyott, mert annyira finom volt). Nagyon élveztem a vele eltöltött időt, hiszen ismerjük egymást régóta, tudunk sok dolgot a másikról, de személyesen teljesen más.

 

Célirányosan haladtunk, bár helyenként megálltunk nézelődni is. Elsőként a GABO Kiadó standját ejtettük útba, ahol két friss megjelenéssel is szemeztem. Közülük Matt Haig Éjfél Könyvtár című kötete volt az akaratosabb, és nem teketóriáztam sokat, engedtem a kísértésnek, de emellett erős is maradtam. Tovább haladva a Fumax standjánál ácsorogtam egy sort. Magamnak nem vettem semmit, mert augusztus végén egy kisebb csomagom jött tőlük, de Andi megkért, hogy hozzak neki egy Cukorszín égbolt alattot. Nagyon lazák és jófejek voltak, viszont ott várakozva bestresszeltem egy kicsit. Nem tudtam, hogy fel fognak-e ismerni, mert már kevésbé vagyok rejtőzködő üzemmódban, mint anno.

Mindenképp tervben volt a Lazi Könyvkiadó is, ahol rádöbbentem, hogy mennyire szeretném folytatni a Kisasszonyokat. A náluk frissen megjelent Jó feleségek sajnos puha borítós, és a harmadik-negyedik részt nem is adták ki újra, így eldöntöttem, hogy nekem kell Manó Kiadós verzióban. Tudtam, hogy a gyerekkönyves részleg a Korzón van, arra viszont nem számítottam, hogy a Líra önálló standjánál is belefutok. Egy darab volt kiállítva, ami rám várt. Pontosan úgy, mint Teaivók zsebkönyve, amit azóta már el is olvastam, és egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem, pedig nemigen szoktam non-fictiont venni. Belelapozva láttam, hogy mennyi érdekes tény van benne, és teamánisáként nem is volt kérdéses, hogy kell nekem.

Nézelődtünk az Európánál is, ahol mindig nagyon jó kötetek vannak, de végül kisétáltunk a Duna partra, hogy megnézzük az ottani kínálatot is. Tényleg ide összpontosult a gyerekirodalom, de emellett néhány kisebb kiadó is itt kapott helyet. Ilyen volt például a Könyvtündér standja, ahol az I.P.C Kiadó könyveit lehet fellelni. Nem volt sok leakciózott könyvük, de a tárolóban így is sikerült megtalálnom Colin Falconer Anasztázia című regényét, amit már nem egyszer beleraktam a kosaramba, de a sok rossz vélemény miatt mindig kikerült belőle. Most viszont 600 Ft-ot megért nekem. A másik nagy leértékelés a Főnixnél volt, ahonnan Vivien Holloway Moirája jött velem haza, hiszen ez az írónő egyik olyan regénye, amit még nem olvastam. Ezen a kettőn kívül nemigen voltak nagy akciók, nagyrészt csak százalékos kedvezmények voltak az egyes kiadóknál, de ez egyáltalán nem volt baj. Nehéz időszakon vannak túl, és mindenki örült annak, hogy támogathatja őket.

Kihasználva az alkalmat, hogy Pesten járok, személyes átvétellel három Alessandro Baricco kötetet rendeltem. Az Emmaust és a Harag-várakat a Könyvudvarnál vettem át, ahol eddig még sosem jártam, de legközebb tuti jobban szétnézek. Ez egy pesti bérház eldugott, de kitáblázott szegletében lévő könyvdiszkont, aminek van online felülete, de külön élmény lehet az egyes szobákat átböngészni. A harmadik kötetet pedig a Mai Könyv-nél vettem át, mert akkor épp volt egy Mr. Gwyn-jük, mikor keresgéltem az író köteteinél, és azonnal lecsaptam rá, hiszen elég ritka.

 

Pénteken hamar hazaértem, mert tudtam, hogy szombat nagy nap lesz, és hogy hosszan fent leszek, és ez így is történt. Kicsivel később is indultam, és így nagyjából egyidőben értem be a bécsi RailJet-tel, amivel Réka, azaz Olvasóbari jött. Legnagyobb meglepetésemre Morhen, a könyves Discord csatorna egyik moderátora és Deszy is azzal a vonattal jöttek. A Keleti előtt összeszedtük Sannát, aki szintén korán érkezett. Már a videóiban is nagyon szimpatikusnak tűnt, de élőben annyira jó volt vele bandázni, meg utána a többi BookTuberrel is. Réka már előzetesen találkozott néhányukkal, így ő vont be a társaságba, de egyáltalán nem éreztem magam kívülállónak.

Első állomásként az Agave Kávézót ejtettük útba, ahol én már büntetlenül nézelődhettem, hiszen tudtam, hogy úgysem fogok már vásárolni. Helyette lelki támogatást nyújtottam a választásban, ami elkélt. Ezután belevetettük magunkat a Vörösmarty tér forgatagába, és állandóan csak BookTuberekkel futottunk össze. A „nem veszek könyvet, mert így is leszakad a hátam”-fogadalmamat hamar feladtam, mert már a vonaton szembejött velem, hogy lesz kinn Ólomerdő példány a GABO-nál, és hogy Kleinheincz Csilla dedikálni is fog aznap. Sajnos dedikáltatni nem tudtam, de így legalább nagyobb rajtam a nyomás, hogy tőle is olvassak.

 

Délben egy kedves mollyal, Niitaa-val találkoztam, akivel közelebbi helyszínen is összejöhetett volna az adás-vétel, de csak később láttam, hogy megyebeli. Tőle Szigeti Kovács Viktor A táltos című példányát vettem meg, ami egy magyar mondavilággal kapcsolatos regény. De nem is ez volt a legfőbb indok, hanem hogy babakelengyére gyűjt. Ezután nagyrészt csak asszisztáltam Réka mellett, akit sikerült tábeszélnem könyvekre. Nagyon fájt mindenünk a hátizsák cipelésétől, így többször is szünetet tartottunk, de így legalább tudtunk örömködni a megszerzett könyvek miatt.

Szombat a dedikálásokról szólt. Elsőként délben beálltunk a Bessenyei Gábor – Eszes Rita – Róbert Katalin sorba a Könyvmolyképző Kiadónál, mert Rékával mindketten érdekeltek voltunk. Én az Első csók és egyéb démonokat vittem, amely az eddigi egyetlen regény, amit Bessenyei Gábortól olvastam még tavaly ősszel. Ezt a tényt meg is említettem neki, és emlékezett rá. Bár mindig a saját nevemre szoktam kérni a dedikálást, mert nem szeretek szerepelni, de ennek nagyon örültem. Itt még eléggé zavarban voltam, de segített, hogy nem egyedül álltam be a sorba.

 

Másodjára Bauer Barbara következett, ahol viszont magam szorongattam a köteteimet. Nagyon szerettem volna az írónővel találkozni, és éppen ezért rettentően izgultam. Már a vele készült interjúk alapján is egy kedves és szeretetteljes hölgynek ismertem meg, amely képet élőben csak megerősített. Elmeséltem neki a hangoskönyvek történetét, illetve hogy mennyire szeretem az összes regényét. Lányos zavaromban elfelejtettem közös képet csinálni vele, de már magért az élményért megérte sorban állni.

Ezután Vivien Hollowayt kerestük fel, akivel napközeben már találkoztunk a Főnix standjánál, hiszen sikerült Rékát rábeszélnem a Winie Langton sorozatra. Gabriella Elddel tartották a frontot, és mindketten tündériek voltak, ezért is vártam annyira a dedikálást, ahova még Morhen is elkísért minket, bár ő leginkább a sütiért ment. Meglepően sokan álltak sorba, ami mindig elismerés egy írónak.

Ahol viszont még nála is nagyobb sor állt, az Moskát Anita. Fél órás késéssel álltunk be hozzá dedikáltatni, de egy óra után is azt éreztük, hogy szinte egy helyben toporgunk, és nem haladunk semerre sem. Végül még át is költöztették az asztalt, mert eléggé bedugítottuk a forgalmat, illetve szegény Anitát is eléggé zavarta. Mivel tőle egy eddig olvasatlan, ám meglévő könyvet, a Horgonyhelyet dedikáltattam, így még nem tudom, hogy tetszeni fog-e, amit csinál. A munkásságát viszont nagyon tisztelem.

Mindeme dedikálásokra viszont csak kistáskával mentünk, amit jó elraktározni a jövőre nézve, mert nem kellemes mindig a hátizsákból előbányászni a köteteket. Sajnos idén még nem így gondolkodtam, viszont pénteken a metrózás közben kiszúrtam egy booklineos vászontasit, másnap felhajtottam. Sajnos csak 7000 Forintnyi költés után járt egy ilyen szatyor, így kénytelenek voltunk Rékával fejenként egy-egy könyvre befektetni. Velem Stephen King Az írásról című kötete jött, amelynek az életrajzi része kevésbé, az írástechnikai része annál inkább érdekel, hiszen ez az egyetlen könyv, amit szeretnék tőle elolvasni.

 

Szombaton nagyrészt mentesültem a cipekedéstől, mert délután kettő óra körül csatlakoztunk a magyar BookTuberekhez, akik a Vörösmarty tér egyik füves részén kempingeztek. Mindenki eszméletlen kedves volt, annyira jó volt velük találkozni és beszélgetni. Bár kicsit furcsa is volt, mert a videókból én „ismertem” őket, ők viszont kevésbé, de a Könyv Kemping lelkes résztvevőjeként a hangom mellé már arcot is tudtak társítani. Hihetetlen boldog voltam végig, és a kezdeti zavaromat is sikerült legyőznöm, hiszen a könyvek összekötnek minket.

Rékák és a BookTuberek
(fotocredits: OlvasóBari és az Ünnepi Könyvhét Facebook oldala)

Mivel ilyen fontos emberek körében voltam, a szemfülesek felfedezhetnek a következő videókban Sannánál és Hailsnél, illetve magam is meglepődtem, amikor felfedeztem magunkat Bessenyei Gábor vlogjában is.

 

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének, akik bevállalták az Ünnepi Könyvhét megrendezését. Fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb, hiszen a könyvszeretetet mint közösségi élményt élhettem meg. Köszönöm a BookTubereknek is, akik helyet szorítottak nekem a pázsiton, illetve köszönöm Csengének és Rékának a tartalmas napokat.

 

Jövőre folyt. köv.