Nagy lendülettel vetettem
bele magamat a On Sai Szivárgó sötétség sorozatának második részébe, a Lucy-be,
ám csalódnom kellett. Sokkal kevesebbet foglalkozik az általam oly nagyon
kedvelt két szereplővel, és sokkal többet másik kettővel. Maguk a blokkok is
hosszabbak voltak, így kevésbé pörögtek az események. Emellett fáradt is
voltam, ami biztosan rányomta a bélyegét az olvasmányélményemre.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2014 Könyvmolyképző Kiadó sci-fi, fantasy három csillag |
A kalózkirály
megindult a végeken.
Senki sem tudja, a mentálok
mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és élete árán is
segíteni akar.
De mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, és életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez?
És mit tesz mindeközben Chester? Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Vajon mi a szerelem?
Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?
Amennyire elvarázsolt a Scar, a Lucy annyira hidegen hagyott. Sokkal kisebb jelentősége van Scarnak és Donnak, pedig ők az én szívem csücskei. Jobban koncentrál a címszereplőre Lucyre, aki ugyan egy fokkal emberibb lett (már amennyire egy mentál emberi tud lenni), de még így sem szerettem meg. Egyedül Artúr mozdult el pozitív irányba, és az ő kalandozásaira még kíváncsi is voltam. Innentől viszont eléggé spoileres lesz a bejegyzés az előző részre nézve, szóval csak saját felelősségre tessék továbbolvasni.
Történetünk…
minden fronton felveszi a
fonalat. Scar egy kiképzőbázisra kerül, hogy az elméleti képzése után a
gyakorlati vizsgáját is letudja, ezzel teljes értékű ügynökké váljon. Tudását leplezi,
így többször konfliktusba kerül, ahonnan vesztesként jön ki. Don lelkesen
teljesíti kampánykörútját, aminek köszönhetően nagy népszerűségre tesz szert.
Pozíciójából adódóan azonban kénytelen feláldozni mindent, különben emberek
milliói vesznek oda. Lucy eközben nevet a markában, és terveket sző, de
leginkább keresztbe tesz ott, ahol tud. Artúr pedig igyekszik egy szállítmányt
megszerezni, de most épp egy csata közepén találja magát.
Pont mint a Scar-nál, itt
is egy Előszó és egy Utószó foglalja keretbe a könyvet, mert ez egy elmesélt
múltbéli eseményeket. Az ott lévő szereplők pontosan tudják, hogy mi lesz a
sorozat végkimenetele, és egyre többet árulnak el maguk is róla, aminek hála
magam is lassan. Lassan, de biztosan rakom össze én is. Most már legalább tudom,
hogy Chester mellé Szilla is csatlakozott. És a végén lévő jelenet miatt eléggé
el kezdett az ő jövőbeli történetük is érdekelni, amelyre természetesen az
aktuális cselekmények hatással vannak.
 |
| Forrás: Pinterest |
A hosszabb „fejezetek”
nehezítették az olvasásomat, mert egy karakternél több időt töltünk el, és a
kevésbé szeretetteknél ez sokkal többnek tűnt. Lassabban halad a regény, mint
az előző rész, így inkább átvezetésnek hatott. Ugyan nem tudom, hogy hány
részesre tervezi a sorozatot az írónő, de három már biztosan kint van a piacon.
Az újdonság varázsa sem hatott, így az sem hajtott előre.
Don népszerűsítési
kampányának köszönhetően többet tudunk meg a múltról, amelyet eddig csak
halvány utalásokból raktunk össze. Megismerjük a mentálok kialakulásának és a
Föld felrobbanásának történetét. Maga a karakter nem szerepel sokat, holott ő
Lucy egyetlen ellenpólusa. Jól áll neki a felelősség, ám annyira önfeláldozó a
lelkem, hogy ezt túlzásba viszi. Mártírként viselkedik, és a rendszert
kijátszva lényegül át. Hiányoztak a sziporkái, és remélem, hogy az ő
címszereplésével is kapunk majd kötete, hátha ott nagyobb szerepet kap.
Szeretem a háborús
részeket és a légi csatajeleneteket, de kevesebb űrhajót és több hatalmi harcot
kaptam, mint szerettem volna. Ugyan az intrikák miatt kapkodtam a fejemet, de
sokszor nem értettem egyet a döntéseikkel. Életekkel játszanak kényük-kedvük
szerint, és a személyes bosszúhadjárataik többezres áldozattal járnak.
Scart gyakorlatilag a
sarokba söpri az írónő azzal, hogy kiképzésre küldi, ahol ahhoz képest, hogy
milyen küldetéssel kellett megbirkóznia, állandóan bántják. Beépülési
gyakorlatnak jó, ám egy idő után az is feltűnő, ha valaki látványosan nem
védekezik. Artúrral is sikerül végre megbeszélniük a problémáikat, és visszaáll
a béke kettejük közt. Ateista hittérítőként a fiúnak egyre nagyobb hatalma épül
ki. Már a kötet elején éreztem, hogy elmozdult a vezetőség irányába, és ez
fokozatosan beigazolódott. Jobb oldalát mutatja be a regény, ezáltal jobban is
tudtam kedvelni, de félek, hogy vajon ő hogyan fogja végezni.
 |
| Forrás: Pinterest |
A címszereplőnket, Lucyt
néha kevésbé utáltam, néha jobban, de utóbbi volt túlsúlyban. Megismerjük a
múltját és a családját, de attól még ugyanolyan ellenszenves maradt. Őseitől
kér segítséget, és végre nem fojtja el származását, mert csak annak
elfogadásával lehet önmaga. Megismertetik a kereszténységgel, és Don után
érdekes volt az ő reakcióját is megélni. Döntéseinek okrendszerében elmélyedve
láttam, hogy a jóért cselekszik, de egy bizonyos ponton túl a cél nem
szentesíti az eszközt.
Isten és a Gonosz a
háttérben bujkálnak, és onnan irányítják a világot. Ezt már Don is kezdi
racionálisan bebizonyítani, keresve az események láncolatának gyújtópontját.
Emellett a jó és a rossz fogalmát is kérdőre vonja, mert egy jószándékú
cselekedet nem biztos, hogy a jó célt szolgálja.
Összességében
Kevésbé tetszett, mint a
Scar, de ez a fókuszeltolódásnak köszönhető. A fő konfliktus továbbra is lázban
tart, illetve kíváncsi vagyok arra is, hogy milyen sorsa jutnak szereplőink.
Eddig nem reménykedek semmi jóban, de ki tudja, hátha meglep az írónő. Nagyon
szeretném, ha így lenne.
„Miért gondolja mindenki, hogy vannak jók meg rosszak? Csak jó és rossz döntések vannak.”
~~~
„Don vagy tökéletesen hülye, vagy nagyon komolyan, lépésről lépésre építi ki a hatalmát, és tekeri az ujjai köré az alsóbbrendű fajok vezetőit, bolygóról bolygóra járva.
Lucy azonban túl régóta ismerte Dont, úgyhogy nem zárta ki az első variánst sem.”
~~~
„Bár nem biztos, hogy Krisztus pont erre gondolt, de Scar szerint a Biblia olyan volt, mint egy plattformfüggetlen, jó szoftver, bármire ráhúzható.”
~~~
„Egy háborúban nincsen jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz.”
~~~
„Mi a valóság? Létezhet, hogy az idő csupán egy illúzió, egy buborék, amiben átmenetileg tartózkodik az elme?”
~~~
„A szeretet nem magányos tevékenység, a szeretet mindig kiáradás, más elfogadása és megajándékozása.”
A sorozat további részei:
Scar (#1)
Szürke szobák (#2,5)
Miogin bázis (#2,7)
Artúr (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése