Hangoskönyvek

Lassan egy éve fogalmazódik bennem az ötlet, hogy írni szeretnék nektek a hangoskönyvekről, és most az 5. blogszületésnap alkalmából végre összeszedem a gondolataimat a témával kapcsolatban.

Manapság rengeteg vizuális tartalmat fogyasztunk, a klasszikus tévénézést sokaknál felváltotta a YouTube videók vagy épp a sorozatok/filmek darálása. Kívánjuk a szemünkkel befogadható ingert, így nem kell megerőltetnünk a saját képzelőerőnket. Idő hiányában nem kezdünk bele egy könyvbe, mondván, hogy az ezer meg egy dolog mellett nincs időnk fizikai példányok olvasására.

Beismerem, nekem is voltak olyan élethelyzeteim, amikor az elfoglaltságom miatt egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyek egy regényt. Mert amikor épp nem dolgoztam, akkor főztem, sütöttem vagy épp a kertben munkálkodtam, és olyan fárad voltam utána, hogy csak feküdni volt kedvem. Csupa hasznos és fontos tevékenység, mégis úgy éreztem, hogy elveszik az időmet attól, amit szeretek. És én még igen fiatal vagyok, mi lesz, ha majd nem csak magamról kell gondoskodnom.

Egy ilyen időszakomban találtam rá a hangoskönyvekre, mint formátumra. Gyereként ugyan nekem is volt mesebakelitem, amit édesanyám előszeretettel hallgattatott velem, de azóta nem került ilyesmi a fülem ügyébe. Nem is csodálkozok ezen, hisz nincs akkor választék magyarul, mint például az angol nyelvterületen. És ha rendelkezésre is álnak kortárs és ifjúsági művek felolvasásai, azok sem a széles közönség számára elérhető helyen. Meg valljuk be, nem menő. Ha már olvasás, akkor olvasható módon, legalábbis így vélekedtem. Illetve nem értettem, hogyan lehet koncentrálni a történetre, ha mást csinálsz közben, teljesen elveszik az élmény.

Mindezen előítéletekkel felvértezve érkezünk el a tavalyi év nyári időszakára, mikor is éppen szőlőkötözési és hajtásolási teendők álltak be itthon, és az iskola miatt csak én tudtam kimenni. Egyedül végtelenül unalmas egy szélfútta területen, és a zenehallgatásba is hamar bele lehet unni. Ugyazt, minden nap. És a fizikai munka mellett a gondolataid vadul száguldoznának, de egyszerűen nem tudnak merre. Ekkor bukkantam rá Orwell Az állatfarmjára, melyet már barátom el akart velem olvastatni, de valahogy sosem került rá sor. És gondoltam, hogy akkor már el tudom mondani neki a véleményemet róla. Repült az idő. Egy élmény volt dolgozni, és ugyan rendesen kifáradtam, mégis volt motivációm. Hiszen ha kimentem, akkor hallgathattam tovább a történetet, mely teljesen magával ragadott. Már magam is akartam Orwelltől olvasni, de az 1984-et mindig csak toltam magam előtt. Az állatfarm viszont jó kezdésnek számított, amely meghozta a kedvemet további hangoskönyvek hallgatására.

A második közvetlenül utána a Gyilkosság az Orient expresszen volt Agatha Christietől. Már olvastam tőle a Tíz kicsi négert, amely nagyon tetszett, de tovább nem jutottam a Christie életműben. Nagyon híres mű, és kíváncsi voltam rá. Ezt is érdekes volt végigkövetni, hisz a fejemben pontosan úgy zajlottak le az események, mintha magam olvastam volna őket. Ez a két élmény tökéletesen elég lett ahhoz, hogy ezután is bátran nyúljak a hangoskönyvekhez.

Azóta már olvastam Orwelltől az 1984 és Huxleytól a Szép új világot, melyek a témájuk miatt nem voltak akkora élmények, de mivel kíváncsi voltam rájuk, végighallgattam. Valahogy ezek a 20. század elejei disztópiák nehezen csúsznak, és valószínűleg olvasva se ment volna könnyen, így örültem, hogy ilyen formátumban ismerhettem meg őket.

Az idei év nagy kedvence a F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye, mely annyiban lóg ki a sorból, hogy a könyvből készült film színészei által felolvasott verziót hallgattam meg. Erre teljesen véletlenül találtam rá, és azonnal neki is álltam. Nagyon szerettem magát a történetet, és szerintem olvasva is ugyanígy éreztem volna, hallgatva pedig külön élményt nyújtott.

Forrás: Pinterest

Miért is szeretem a hangoskönyveket?

– Sütés/főzés közben régebben a tévét kapcsoltam be, ahol természetesen nem találtam semmi jót, így kénytelen voltam egy filmet/sorozatot berakni. Ott viszont az volt a bajom mindig, hogy a képi megjelenítésre is ugyanúgy kell figyelni a teljes élmény érdekében, illetve a filmek gyakran hosszabbak voltak annál, mint amire én a konyhai sertepertélést terveztem. A hangoskönyvet meg csak bekapcsolom és kikapcsolom, ott ahol szeretném.

– Egy hosszabb, munkával teli nap után, mikor már nem bírok a nyomtatott szövegre ránézni se, illetve pihentetni szeretném a szememet, lefekvés előtt a szokásos esti olvasás helyett ezzel töltöm az időmet. Nem ezen alszok be, hanem csak szigorúan addig hallgatom, míg érzem, hogy el fog nyomni az álom.

– Vezetés közben még nem próbáltam, de ez lesz a következő dolog. Szeretek a kocsiban zenét hallgatni, csak állandóan váltogatom az adókat a zenék függvényében. Ez egy 30 perces út során nem vészes, de mondjuk két órán keresztül a teljes magányban már kevésbé. Meg a hangom is elmegy egy idő után a folyamatos énekléstől.

– Fizikai munka mellé is egy élmény hallgatni, legyen az hagymakapálás vagy szőlőkötözés, gyorsabban telik az idő, és a barnulás mellett ez a második pozitív hozadéka neki.

– Bizonyos klasszikusokat félve veszek kézbe, mert érdekelne a történet, meg kíváncsi is vagyok rá, de nem tudom, hogy olvasva milyen sebességgel haladnék vele. A kötelező olvasmányokat öcsém is így olvasta el, melyen akkor csodálkoztam, ma viszont már teljes mértékben megértem. Bizonyos műveket én is így tervezek elolvasni, hogy növeljem ezzel is a műveltségemet.

Remélem, ezzel a bejegyzéssel sikerült egy kicsit felnyitnom a szemeteket a hangoskönyvek iránt, és néhanapján kipróbáljátok ezt az olvasási formát is. Én azóta is lelkesen hallgatom őket, és mindenkinek csak ajánlani tudom.