Ez idén a harmadik
elolvasott sorozatbefejezésem, és remélem, hogy ezek után már csak felfelé megy
a menet. Tudom, hogy mindezt magamnak köszönhetem, de kíváncsi voltam, hova fut
ki Sandra Regnier Sárkányok gyermeke sorozata. A sárkányok titka végre
közelített az általam várt elképzeléshez, de sok helyen még mindig bukdácsolt.
Magyar megjelenés éve: 2019 Maxim Könyvkiadó ifjúsági, időutazás, fantasy három csillag |
Sokat gondolkodtam még a
könyv olvasása közben is, hogy külön bejegyzést szenteljek ennek a résznek,
vagy hagyjam a fenébe, és csapjak egy pár mondatos értékelést az előző végére.
Biztos egyszerűbb lett volna, viszont szerintem ha az előzők megérdemeltek egy
teljes bejegyzést, ez főleg megérdemel, hisz a sorozat folyamatosan javul, egyre
érdekesebb, és egyre többet tudtam meg az amúgy különleges háttérvilágról.
Történetünk…
az identitászavaros Fay
kalandjait zárja le. Szegényem nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy minden
fiú bukik rá, illetve azzal sem, hogy a sárkányok is hozzájuk hasonlónak
mondják, nem csak az elfek. Emellett még a jelvények után is kutatnia kéne úgy,
hogy közben nem hagyja ott a fogát a múltban. A háború azonban elkerülhetetlen.
Megint nagyon sokáig a sötétben tapogatóztam, a könyv kétharmadánál se voltam sokkal okosabb, mint az elején, pedig aztán már jártak a Sherwoodi erdőben, meg Prágában, és már volt náluk pár jelvény. De Fay se járt jobban, pedig aztán főhősnőként nem ártana tudnia néhány dolgot önmagáról és amúgy a körülötte lévő, fokozatosan megnyíló világról.
Kevesebb iskolai jelenetet
kaptunk, ami egy megváltás volt számomra. Ugyan az osztálytársakról is kiderült
ez-az, néhánynál még én is kamilláztam. Volt, akinél egyértelmű volt, hogy vaj
van a füle mögött, és volt, akinél meg nagyon nem. Több kalandban lett így
részünk, ami Leevel együtt még izgalmat is rejtett. Hisz a srác jobban képben
van a múlttal, mint Fay.
Megismerjük a sárkányokat,
hisz eddig csak az elfeket nyomatták ezerrel, illetve bepillanthattunk az évszázados
haraguk hátterébe is. Gondolhattam volna, hogy Artúr király is fel fog tűnni
Avalon és Merlin mellett. A múlt szemlélése mellett előkészíti a terepet az új
nemzedéknek, akik őseik hibájából tanulva talán békében élnek majd egymás
mellett.
Helyenként zavaros, néha
azt éreztem, hogy az írónő sem tudja igazán, mit akar. Sokkal többet ki
lehetett volna hozni a sorozatból, de ettől még ez a rész egynek elmegy.
Az elfek öröksége (#1)
A sötét jóslat (#2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése