 |
| Forrás: Pinterest |
Óriási sebességgel érkeztem meg
2019 év végére, és nagyon vártam ezt az időszakot. Nem is igazán az ünnepi
készülődés miatt, mert azt idén szívesen átadtam volna másnak, hanem mert VÉGE.
Vége egy korszaknak, mert
diplomás közgazdász lettem.
Vége egy élethelyzetnek, mert
három és fél év után hazaköltöztem a kollégiumból.
Vége van soproni tanulmányaimnak,
amely város tanintézményeibe 2007 óta tanultam.
Vége van a csak tanulós éveknek,
mert hivatalosan is lett munkám.
Vége van egy évtizednek, és ebbe
furcsa belegondolni.
Sokminden történt velem, de erről ti vajmi
keveset tudtok, mert alig írtam nektek róla. Az utóbbi két évben háttérbe
szorult a blogolás, mert ezer meg egy más teendőm lett, ami rengeteg időmet
elvett. Olvasni se olvastam annyit, épp ezért porosodik annyi olvasatlan könyv a
polcomon. Sosem volt ennyi, és ezen szeretnék a jövőben változtatni.
2019 legnagyobb hozománya a
diplomám volt, mely kitöltötte a tavalyi évem egészét. Ha könyvet vettem a
kezembe, az szakkönyv volt. Ha a gép elé ültem, akkor a szakdolgozatomat írtam.
Nem engedtem a kísértésnek, mert ennek meg kellett lennie. Főleg azért kellett
rá annyi idő, mert maximalistaként a legjobbat akartam kihozni az első
hivatalosan is „publikált” tudományos írásomból. A német nyelv könnyebbségnek
számított, de mégis nehezített rajta, mert nem tudtam elolvastatni akárkivel.
De büszke vagyok magamra, hogy 58 oldalas, minőségi munka lett.
Az időm további részét a munkám
töltötte ki, ahol szintén a gép előtt ültem. Kötelező szakmai gyakorlatomat egy
projektekkel foglalkozó cégnél töltöttem és annyira meg voltak elégedve a
munkámmal, hogy ottmaradhattam utána is. Azóta is szeretem, amit csinálok, és
bár rengeteget kell még fejlődnöm, állok elébe. És a „home office” sem egy
utolsó szempont, így talán most majd, hogy lenyugszik körülöttem minden, másra
is tudom használni a szabadidőmet.
Idén célul tűztem ki, hogy ahol tudok,
segítek a szüleimnek. Ez egy alap dolognak tűnhet, kivéve ha az ember
családjának fél hektár szőleje és 250 almafája van. Na akkor a helyzet már más.
Viszont így, hogy otthonról dolgoztam, magam osztottam be az időmet és nagy
százalékban ki tudtam venni a részem a munkából. Határozottan többen, mint
eddig. Illetve ősszel minden szombat délelőtt piacoltunk édesanyámmal, ami újra
rendszerességet vitt a heteimbe. Mert előtte fogalmam nem volt, hogy épp milyen
nap van, mert mindig otthon voltam.
És a végére még egy kis személyes
dolog: több mint egy éve boldog párkapcsolatban élek, és annyira
kiegyensúlyozott lettem tőle. Meg kellett tanulnom sáfárkodnom az időmmel, ami
az elején kevésbé ment. Nem is tudtam igazán könyvet a kezembe venni, de ez nem
feltétlenül volt baj. Hisz már nem kellett a képzeletembe menekülnöm, hanem
biztonságban voltam a való életben is.
Végezetül szeretnék még
megemlíteni valakit, aki ugyan nem is tudja igazán, de sokat tehet arról, hogy
nem adtam fel idén az egész blogot. Hiszen annyi bejegyzés van fenn, kár lenne
veszendőbe hagyni. Meg igazából ez az én kis olvasónaplóm a jövőbeli Rékának,
aki épp nem tudja, hogy mit olvasott ilyen fiatalon. Ezúton szeretném
megköszönni Enikő néninek a kedves szavakat, az érdeklődést és a pozitív
bíztatást. Az ilyenek miatt éri meg igazán az egész.
 |
| Forrás: Pinterest |
Térjünk is át a kevésbé
eredményes részre, de legalább ez a bejegyzés idén megszületik, nem mint
tavalyi évben.
Elolvasott könyvek száma: 28
Nem jó, de nem is annyira
tragikus. Ebben nincsenek benne a szakkönyvek, így nem vagyok csalódott. Bár
2020-ban határozottan több könyvet szeretnék elolvasni. Új felfedezettjeim a
hangoskönyvek, amiktől eddig ódzkodtam, mert szeretem a saját hangomon hallani
a könyveket. Fizikai munka mellett viszont tökéletes társak, épp ezért sikerült
elolvasnom 3 régóta kinézett klasszikust.
- Ebből idegen nyelven olvasott: 6
Az
Olvassunk „auf Deutsch” után megszületetett idén ennek „in English” változata,
de azért szinte még majdnem mindent németül olvasok. Gimi óta oly természetes
lett számomra és hiányzik is, ha nem veszek időnként kezembe egy-egy német
remeket.
Megírt értékelések/betekintők
száma: 10
Ezt egy kicsit szégyenlem,
pedig a füzetemben még legalább ennyi könyv megíratlan értékelése lapul.
Viszont a nagy költözködésben az egyik egyszerűen eltűnt, így annak tartalma a
feledés homályába vész. Pedig idézetek is voltak benne, no mindegy. Majd
előkerül, hisz itthon van valahol, ebben biztos vagyok.
- Személyes kedvencem:
A legkisebb is számít | Sabaa Tahir
Ezzel tértem vissza a rendes regények
olvasásába hosszú idő után. Két tétel között vettem kezembe motivációként, mert
egy idő után még a takarítás is csábítóbb elfoglaltságnak számít. Szerettem
megírni, mert újra megízlelhettem a bejegyzésírás ízét, rájöhettem ismételten,
milyen praktikáim is voltak. És épp ezért fért bele a hibázás lehetősége, mert
olyan régi elfoglaltságomhoz tértem vissza.
- Legtöbben olvastátok: A Lipótba való mind! | Böszörményi Gyula
Ezt
valahogy megértem, hisz egy sokatok által kedvelt sorozat „zárókötete”,
legalábbis mikor két éve olvastam, még annak tűnt. Emlékszem, hogy ez indította
el olvasási válságomat, amiből nagyon szeretnék már végre kilábalni. És a
technika ördögeit a háttérbe szorítva a könyvekben is újra örömet lelni.
Beszerzett könyvek száma: 65
Csekély olvasásom mellett
igyekeztem nem elcsábulni minden alkalommal. Ezt a tervemet az év első felében
becsülettel be is tartottam, csak aztán gondoltak egyet a kiadók és
könyvásárokat és raktárkiárusításokat tartottak. Lehet ezeknek ellenállni? Én
nem tudtam. Ezért is kell lassan egy új polc után néznem. Bár átmenetileg az
átrendezés is sokat javított a helyzeten.
Könyvtárból idén nem hoztam ki
egyetlen könyvet sem, de ettől még jártam benn párszor. A
Gyerekkönyvtár részlegen ugyanis időközönként könyv csere-berét tartanak, ami
szerintem egy nagyon jó kezdeményezés. Nem tudtam, hogy ténylegesen csak gyerek
és ifjúsági könyvek lesznek cserére, de így is tudtam magammal hozni három
regényt. Illetve vittem is magammal, mert így illik. 23 könyvet vittem be az
ősz folyamán, melyek között a német nyelvűek is voltak. Nem tudtam, hogy
lehet-e idegen nyelvűeket hozni, de a könyvtáros hölgy nagyon örült a
felajánlásnak. Ezeket nem rakták ki cserélni, mert ők maguk csak nagyon nehezen
jutnak hozzá idegen nyelvű példányokhoz, hanem felvették őket az adatbázisukba.
Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy másoknak tehetek ezzel jót, hiszen a Győri
Könyvszalonon én is felajánlások által jutok hozzá a példányaimhoz, de ezt nem
mindenki teheti meg. Ha már egyvalaki kiveszi és olvassa őket, már megérte. De
ha nem, az se baj. A lehetőség akkor is fennáll. És jónak lenni jó.
És
most következzenak az apróságok.
Legrövidebb olvasmányom: Tamási
Miklós – Pillanat
Leghosszabb olvasmányom: Dan
Brown – Eredet
Legszebb beszerzéseim: Szép Zsolt – Kárpát walzer ill. Leigh Bardugo – Pusztulás és
felemelkedés
Kedvenc debütáló szerző: Sabaa Tahir
Kedvenc új karakter: Bökh
doktor (Erich Kästner – A repülő osztály)
Legjobb folytatás: Böszörményi Gyula – Szer’usz világ
Legnagyobb meglepetés: Pauline
Peters – A rubinvörös kamra
Legnagyobb csalódások: V. E. Schwab – A fényigéző ill. Marissa Meyer – Szívtelen
És
végül az év legmeghatározóbb könyvélményei:
Célok és tervek 2020-ra
Nyugodtabb embernek lenni és több
időt fordítani azokra a dolgokra, amik fontosak a számomra. Újra alkothatom a
napi rutinomat, az életemet, így fontos lesz ezeknek az újbóli beiktatása.
Elkezdeni a mesterképzést, mert
nem álltam meg a tanulással. Jelenleg még zajlik a felvételi eljárás, és
remélem, hogy nem rontok el semmit sem. Az irány nem változik, maradok a
gazdasági vonalon, csak a nyelv, mert el kezdtem érezni, hogy hiányosságaim vannak
a saját anyanyelvemen. Hallás után tanulok a legkönnyebben és talán ez majd
segíteni fog a munkában is.
Aktívabb szeretnék lenni a
blogon. A Facebook oldalt mostanában gyakrabban használtam, mert oda viszonylag
könnyebben lehet tartalmat gyártani. Viszont ez a blog a személyes
olvasónaplómként jött létre, így szeretném ezt a karakterét visszaerősíteni.
Más tervem nincsen, minden
elolvasott könyvnek és oldalnak, minden leütött karakternek örülni fogok.
Zárásként szeretném megköszönni
az Atheneum Kiadónak, hogy ennyi év után is ilyen lelkesen fogadják a megkereséseimet,
illetve Vakulya Norbert írónak, aki személyesen keresett meg a sorozatának második
részével kapcsolatban.
És nem mellesleg nektek, kedves
Olvasóim, kik töretlen lelkesedéssel örültök a bejegyzéseimnek, és olvassátok
őket.
Boldog, olvasmányokban gazdag, szerencsés újévet kívánok nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése