Szóval
hol is kezdjem. Talán a találkozásunk történetével. Az jó bevezető lesz, hiszen
minden ott kezdődött. Egy döntés, amelyet futtában hoztam meg. Már jó ideje nem
néztem meg a leveleimet, főleg nem a kiadóktól jövőt. Minek, hisz úgyis lefoglal
az egyetem. Ezer meg egy más dolgom van, nem hogy olvassak. Vagyis nem olyat,
amit puszta szórakozásból tennék. De egy nap – nem is emlékszem, talán a
nosztalgiától vezérelve – úgy határoztam, megnyitom mégis azt az elfeledett
fület. Rendet rakok, gondoltam, nem árthat. A régiek között válogatva láttam,
hogy nem maradtam le sok mindenről. Viszont nem szerettem volna egybe kitörölni
az egészet. És aztán – már az újaknál nézelődve – rábukkantam Kimberley Freeman
Csillagok az óceán felett című regényére. Nem is tudom, mi fogott meg benne
először, a borítója vagy a fülszövege, melyek ugyan – véleményem szerint – nem
illenek egymáshoz, mégis elérték azt, hogy kézbe vegyem. És milyen helyesen is
tettem, hisz egy csodálatos utazással lettem volna szegényebb, vagyis inkább
két egybefonódóval, anya és lánya életével.
 |
Magyar megjelenés éve: 2019 Atheneum Kiadó női sors, romantikus négy csillag |
1874-ben
a vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai
lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja apró
emléktárgyat, egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes
abban a tudatban élt, hogy az anyja nem tudta eltartani, és ezért került
lelencházba, csakhogy felismeri a gombot: a fenséges és gyönyörű Genevieve
Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes ugyan
csak egyszer látta őt, de soha nem tudta elfelejteni. Kideríti, hogy Genevieve
Londonban van. Agnes követi, és London nyomornegyedében tengődik, amíg
megtudja, hogy Genevieve továbbutazott Párizsba. Agnes követi édesanyját, de
egyre több mindenben kell csalódnia, mire végül Melbourne-ben rátalál
Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné?
~~~
Kezdetben
nemigen értettem meg a történet logikáját. A változó szemszögek, különböző
idősíkon történő cselekmények kusza egyvelege viszont a végére megvilágosodott minden. A
jelenben játszódó cselekményszálat ugyan nem éreztem a jogosnak, a végén sem.
Egyszerűen számomra felesleges volt a történész professzorasszony és főleg lánya
életének ismerete. Annyit nem adott hozzá magához a fő történethez sem. Értem
én, hogy keresik a levéltöredékeket, de azoknak tálalása másképp is megoldható
lett volna. Így a történetük idegennek tűnt. Külön könyvben lett volna a helye.
A
negatívum után – melyből nálam csak ez szúrt szemet – következzenek azok a
részek, amelyek megfogtak, és előre vittek az úton. Először
is maga a történet, hisz aszerint…
Agnes
egy lelencházban töltötte élete első tizenkilenc évét, mikoris onnan
kiszabadulva anyja keresésére indul. Iránymutatásként egy gomb, egy elszólás és
egy találkozás szolgál, ami nem hagyja nyugodni. Az összes pénzét ebbe fekteti,
és bejárja a világot, miközben egyre inkább megismeri a külvilágot és annak kemény
valóságát. Elszegődik szobalánynak, dolgozik bordélyban, teaültetvényen és
hajón. Folyamatosan követi édesanyja nyomát, mely végül egy nem várt helyre
vezeti.
Moineau
már házasulandó korban van, a család által kiszemelt úr azonban nem nyeri el a
tetszését. Szerelemből akar férjhez menni, ez azonban az ő helyzetében nem
megengedett. Elmenekül az éppen gyászoló nagynénjéhez, megszabadulván az
otthoni nyomás alól, és megismerkedik a helyi templomot felújító áccsal.
Megtapasztalja, hogy mi lenne ha…
„Akik visszamennek a megtett úton, csapdába esnek, és egész életükre ott ragadnak.”
E két
párhuzamos történet pont ott egészíti ki egymást, ahol kell. Agnest az elején
makacsnak és önfejűnek gondoltam. Bevallom, inkább Moineau története vitt
előre, hisz azt izgalmasabbnak találtam. És romantikusabbnak. Agnes csak kutatott,
utazott és ott hibázott, ahol tudott. A szerencse társául szegődött, hiszen e
nélkül szemernyi esélye sem lett volna. Nemhogy Ausztráliába nem jutott volna
el, de még Párizzsal is meggyűlt volna a baja. Viszont fejlődöt a regény alatt, a kis árvaházi varrólánykából kész kalandornő lett.
Moineut
csak a titokzatosság kedvéért nevezik így, a könyv csak a végén árulja el, hogy
valójában kiről is van szó. Nekem már körülbelül a könyv harmadánál sikerült
valamit sejtenem a kilétéről, és ahogy haladt előre a cselekmény, egyre inkább
megbizonyosodtam benne. Nagyon sajnáltam a lányzót, hiszen tudtam, mi lesz a
sorsa. Pedig ő csak szeretni akart és szeretve lenni. Nem kért mást, senkinek a
viszonzatlan csodálatára nem vágyott. Végtelenül naiv és szerethető karakter,
nálam ő vitte az egyik vállán a regényt.
 |
| Forrás: Pinterest |
Aztán
ahogy haladtunk előre az időben egyre több szereplőt ismerhettünk meg, kik
ugyan csak epizódszerűen bukkantak fel, mégis akadt közöttük említésre méltó.
Például Julius, az édesanyja nevelt fia, akinek gálánssága miatt nekem is
csorgott a nyálam. És nem csak plátói kép volt ez, hanem hús-vér, problémákkal
küzdő és tenni akaró ember. Mellékesen megjegyezve csodaszép ruhákba öltöztette
Agnest. Ott van
még Tempie, a kicsit molett, könyvmoly és anyja által folyamatosan gúnyolt
kisasszony, aki Agnes szobatársa lesz. Nem unatkoznak ők sosem, hanem a hajó
fedélzetén elbújva olvasnak és álmodoznak. De leginkább Jack, a szakácsnő
stílusa ragadott meg. A konvencióktól szabadulni vágyó hölgy férfigúnyát öltve
egy hajón szolgál, és az évszázadot meghazudtoló magabiztossággal csinálja
mindezt. Róla egy külön regény is elolvasnék, mert biztos sok kalandot élt már
át, aminek mi csak töredékét ismerjük. Végül
még pár szót ejtek Marianneről és Genevieveről, akiket kihagyni kár, viszont
sokat elárulni sem szeretnék. Utóbbi már a kezdetek óta nem volt a szívem
csücske, az út alatt kiderült részletek se kedveztek neki. Előbbi pedig folyton
kedvtelen, szorongó és gyenge idegzetű, törékenysége mellett mégis őt
kedveltem.
A
fordulatokról nem ejtek szót, viszont volt mi meglepett, de volt, amit
sejtettem. Az élmény viszont meghagyom nektek. Megérdemelitek. Zárásként csak
annyit fűznék hozzá, hogy ha útkeresésről szeretnétek olvasni ez a ti
regényetek. Ne rettentsen titeket vissza a borító és a fülszöveg kakofóniája.
Egy igazi kosztümös történetet kaptok az anyaságról.
A
példányt nagyon szépen köszönöm az Atheneum Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése