Havi zárás – Január 2020

Nagyon régen írtam ilyet, és nem is jut eszembe, hogyan szoktam ennek nekiállni. Összegyűjtöm, hogy mi történt velem? Semmi különös. Az olvasási mennyiségről szörnyülködök? Talán. Abban az egyben viszont biztos vagyok, hogy eme jó szokásomat szeretném feleleveníteni, mert így nekem is könnyebb a havonta olvasott és beszerzett könyveimen gyönyörködni.

A hónap boldogan kezdődött és rendezetten folytatódott. Igyekeztem egy napi rutint felállítani, hogy ne feledkezzek meg semmiről sem. Sokszor annyira bele tudok merülni a feladataimba, hogy elfelejtkezek dolgokról. Ezt egységesíteni nem tudtam, mert minden nap más. Van mikor egyszerre több megoldásra váró feladatot kapok a munkahelyemről, de van, hogy csak egy hosszabbat, amin viszont napokat ülök. És vannak olyan napok, mikor egész nap házon kívül vagyunk. Szóval elég változatos, épp ezért szeretem is csinálni.

Emellett rendszeresen tudtam időt szakítani a blogolásra, hiszen számos megíratlan bejegyzést rejtettek a jegyzetfüzetjeim. Ezeket végre megírtam, vagy csak egyszerűen feltöltöttem molyra, épp amilyen minőségűek is voltak ezek. A régiek mellett az új olvasmányokat se hanyagoltam el, hiszen azokról mégis egyszerűbb írnom. Tőlem szokatlanul a bejegyzéseket egyszerre már wordben írom meg – a jegyzetfüzetes majd onnan egyszer majd begépelem variáció helyett –, mert már annyira nem ódzkodom tőle. A szakdolgozat és a munkahelyem tett ezért. Így flottabb és átláthatóbb számomra is az egész folyamat.

Összességében is produktívnak éreztem magamat januárban. Az új év új lendületet is hozott magával. Mélypontok mindig adódnak, de most valahogy könnyebben lendülök át rajtuk. Még tavaly vagy talán már idén (erre már nem emlékszem, de nem is ez a lényeg) olvastam egy mondatot, ami megragadta a fantáziámat: „Egymás után nem születik 52 rossz novella.” Ennek jegyében minden héten szánok időt az írásra, hisz ettől is fejlődök. Meg aztán szeptemberig elég sok időm lesz, és érzem, hogy a kreativitásért felelős agysejtjeim szorgosan piruetteznek a fejemben.

Januári olvasmányaim (2180 oldal)

Olvasás téren büszke lehetek magamra. Minden reggel szánok időt az olvasásra, amivel határozottan jobban indul a napom. Elalvás előtt ez nem mindig sikerül, így viszont minden nap tudok olvasni, ha már napközben annyira elfoglalt is vagyok.

• Francis W. Scott: A Sivatag Szeme
• Charlotte Brontë: Caroline Vernon
• Mary E. Pearson: Az árulás szépsége (A Fennmaradottak krónikái #3)
• Sophie Kinsella: Die Schnäppchenjägerin
• Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
• John Green: Eine wie Alaska

Hónap kedvencei: Az árulás szépsége, Eine wie Alaska

Hónap csalódása: -

Könyvbeszerzések

Igyekszem minimalizálni ennek mennyiségét, de azért néhanapján elcsábulok. Meg van, amikor régen várt könyv jelenik meg, vagy éppen a gyűjteményem következő darabjára csapok le.

• Stephanie Barron: Az udvarház rejtélye (Jane Austen nyomoz #1)

Még tavaly februárban futottam bele a soproni várkerületi könyvesboltban a leértékelt sorozatba, viszont az első kötet nem volt ezek között. Gondoltam, majd úgyis megszerzem valahogyan, de aztán ezt addig halogattam, míg már egy kifogyott a nagykerből is. Hogyan álljak neki a sorozatnak az első rész nélkül? Szerencsére egy kedves moly orvosolta a problémámat, de hogy mikor állok majd neki, magam se tudom.

• Beth Pattillo: Jane Austen tönkretette az életem
• Shannon Winslow: Visszatérés Longbournba (Titkok és szenvedélyek #2)

Még jóval a kollégiumi kiköltözés előtt volt egy rendelésem, ami később is és hiányosan is érkezett meg. A hibát orvosolva más úton szereztem be ezeket a regényeket, amelyek szintén bővítik az Austen-gyűjteményemet.

• Emily Brontë: Emily Brontë versei

Lehetetlen beszerzés második felvonása – egy kiáltás az égbe, vakvágányra futás, nagyjából ezt gondoltam erről a kötetről. Régi is a kiadás, valószínűleg kis példányszámban jelent meg, így csak könyvespolcok eldugott rejtekében található meg, hisz már minden feltűnő helyről elhordták. Itt is egy kedves moly segített ki, így már nem álom a Brontë plecsni.

• Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Már lassan a postára se mehetek be úgy, hogy ne könyvvel jöjjek ki onnan. Bár ugyan nem olvastam róla jó kritikát, nem tudtam meggyőzni magamat, hogy otthagyjam. Egyszerűen ha elindul a kisegér, akkor nem áll le.

Remélem, nektek is jól telt a január. Találkozunk februárban is!