Megérdemelte – ez a gondolat
futott át a fejemen, mikor becsuktam könnyes szemekkel Marissa Meyer Heartless
– Szívtelen című könyvét. Gyerekként se voltam oda az Alice Csodaországban Disney
feldolgozásától, de ez a történet még inkább visszataszítóbbá varázsolt EGY
bizonyos személyt. Nem a történetet, nem a világot, mert végigolvastam az egész
könyvet, sőt nem is olyan régen még az eredeti műveket is elolvastam, hanem
csak EGY embert.
 |
| Magyar kiadás éve: 2018 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági, fantasy három csillag |
Bár Catherine az egyik
legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király
kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandozó süteményeket süt, és
a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja
szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár
királynő is lehetne.
Cath megismerkedik Jesttel, a
jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez
valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra
gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik.
Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján
akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és
szörnyetegekkel teli vidéken…
Végigmorogtam az egész olvasást.
Fogtam a fejemet, hogy nem hozhat EGY ember ennyi elhibázott döntést. És mégis,
és ez annyira kikészített. Mert szeretni akartam a könyvet, szeretni akartam a
szereplőit, és voltak, akiket szerettem, de az az EGY mindent elrontott. Fejemhez
vághatnátok, hogy de Réka, ezt tudhattad volna előre. Igen, viszont reménykedni
mindig szabad.
Történetünk...
egy nemes lány,
Catherine álmát követné, aki a király feleségének posztja helyett inkább egy
kis pékséget üzemeltetne a komornájával. Jól tud sütni, és épp ez keltette fel
az uralkodó figyelmét. Szülei leghőbb vágya, hogy házasságra lépjen vele, ő
azonban mindent megtenne, hogy elkerülje a végzetét. A birodalomnak azonban új
udvari bolondja lesz, aki elcsavarja a fejét, ezt azonban ő későn veszi észre,
de mégis belemegy a játékba, de mégse jut semmire vele… Lehetne ezt a sort
végtelenségig folytatni értelmetlenül. Pont annyi lenne, mint amennyi Katikának
van.
No de kezdjük sorban azokkal,
amiket szerettem, mert a végén még akkora gombóc nől a hasamban, hogy lassan
étvágyam se lesz tőle.
A regény nyitánya találó, eléri
azt, hogy megfogja az olvasót. Mert ki ne szeretné a pocakját finom
süteményekkel tömni. Már az orromban éreztem az illatát a – méghozzá – citromos
pitének, és már ott voltam, hogy kimegyek a konyhába valamit sütni, ha ennek
nem lettek volna épp korlátjai. Engem megvett, sőt azzal is, hogy a pékség
végig a könyv egyik központi témája volt. Váratlan pillanatokban éreztem
illatokat és ezek legalább elviselhetőbbé tették az amúgy keserű perceket.
 |
| Forrás: Pinterest |
Határozottan Jest, az udvari
bolond volt a kedvenc karakterem, miatta olvastam végig az egészet. Már a
belépőjével elvarázsolt, aztán a modorát megismerve tudtam, nekem ő kell.
Aranyos, segítőkész, humoros, jól nevelt, de emellett birtokol kellő fokú
pimaszságot, ami izgalmassá teszi a vele eltöltött időt. Mellette a király csak
valami nyomi bábnak tűnt, nem is értem, hogyan nem váltottal le eddig a
nemesség. Szóval nagyon szerettem Jestet, és a váratlan felbukkanásait, hogy
tudta, mikor hogyan kell lépnie, hogy a burkolt helyzetekben is áttetszen a
lénye. És én mindent megbocsátok neki, hisz nem követett el semmi rosszat.
A Kalapost már más szemmel nézem,
mert ad egy: Jonnie Deppként tűnik fel mindig, ad kettő: ő azért mindig is fura
volt. Hiába mondja, hogy nem őrült meg, azért a difi benne van már a
kezdetektől. Goromba és beképzelt, és csak egy kicsit lazít ezen a felálláson.
Tény és való, a kalapjai páratlanok, de épp ezért vigyázni is kell velük.
Most viszont térjünk rá a
feketelevesre, aminek előételeként Pinkertonnét, Katika édes anyucikáját
szolgálom fel. Már már az a nő is kiverte a biztosítékot a folyamatosan idegesítő
viselkedésével. Értem én, hogy volt olyan idő, mikor a szülők másra se tudtak
gondolni, mint édes drága egyetlen cukortrüffelünk kiházasítására, de ez már
túlment az egészséges határon. Konkrétan érzelmileg zsarolja a jányzót, így
belekergeti az ő általuk eltervezett és nekik boldogságot illetőleg megnyugvást hozó
helyzetbe. De ő még igazából a kisebbik rossz. Vele elbírtam volna, olvastam
már hasonló karakterekről. Nem annyira veszélyesek. A labilisak már annál
inkább.
 |
| Forrás: Pinterest |
És most térjünk át utálatom fő
tárgyára, Katikára, aki egy szerencsétlen csitri. Nyávog azért, hogy a király
udvarol neki, és ő ezt mennyire nem akarja. Amikor meg bezzeg találkozik vele,
süteménnyel kínálja, meg táncol vele. Nem meri kiadni az útját, sőt igazából
apró utalásokat sem tesz. Az szüleinek meg pláne nem mer szólni, hogy neki más tervei
vannak. Meghunyászkodik, de a felszín alatt viszont mindig győzködi magát, hogy
márpedig ő az álmait fogja követni. Tündérbogaram, megsúgom, ahhoz tenni is
kell valamit. A cselédje se járul hozzá a határozottságához, hisz ő is folyton
csak a bűntudatot kelti benne. Jest közeledését is elutasítja, viszont
látványosan kelleti magát neki. Konkrétan a könyv felénél esik le neki, hogy ő
amúgy kezd beleszeretni. Egy frászt, már rohadtul szerelmes vagy belé, csak vak
vagy, mint a vakond. Amikor meg végre őszintén beszél vele, mindent elront.
Hogy még véletlenül se jöjjön össze. Teljesen mást gondol, mint amit cselekszik,
és ezért se szerettem. Meg amúgy semmiért se. A vége senkinek sem titok, hisz
mindannyiunknak van elképzelése a Szív királynőről.
Megérdemelte, csak erre tudok
gondolni. Egy ilyen szívtelen dög mást nem érdemel. Én csak a veszteségeket
sajnálom, de azokat nagyon. Meg az országot, hogy ilyen uralkodója lett, mert a
király nem kavar sok vizet.
„Sokkal bölcsebb, ha hagyjuk, hogy a belsőnkből áradó szépség átragyogjon egy kevésbé csinos öltözéken, mintha cicomával próbáljuk meg elfedni azt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése